Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-184

184. országos filés február 20«fin, szerdán. 1889. 373 tartó Bajos helyeslés és szűnni nem akaró meg-megújuló éljenzés a hal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház ! (Zajos felkiáltások a bal- és a szélső baloldalon. Éljen Horvát Boldizsár!) T. ház! Nem tudok eléggé köszönetet mondani, hogy a sors egészen véletlenül úgy hozta magával, hogy Horvát Boldizsár t. képviselő ur után szóljak. (Felkiáltások a bal- és a szélső ballodalon.) Horvát Boldizsár t. képviselő úrral szemben ugyanis egy nagy hibát kell bevallanom és én nem vagyok olyan, mint a ministerelnök ur, hogy ha hibáztam, azt meg ne mondjam ; mert én Horvát Boldizsár t. képviselő úrral szemben, annak szülőföldén több éven át harczot vívtam s tán egyike vagyok azon rossz tényezőknek—megvallom őszintén — (Derültség a jobboldalon) a kik arra kényszerítették, hogy azon választókerületet, melyet 1848 óta képviselt, 1884 ben elhagyja. Én most ünnepélyesen bocsánatot kérek tőle, (Helyeslés! a baloldalon. Derültség jobboldalon) kerestem erre lehetőleg az alkalmat, most kínálkozott, megragadom. (Helyeslés baloldalon.) Elég fiatal vagyok arra, hogy ezt nekem megbocsássa. T. ház! Végig hallgattam ma Hegedüs Sándor t. barátom beszédét, tudom, hogy sokkal többet tud mint én, nem egyszer tanultam czikkeiből, most is tanultam beszédéből; nem tudtam azonban azt, hogy ő az ornythologiában is annyira járatos, hogy itt veszett czinegéről beszél. (Hosszantartó derültség a bal- és szélső baloldalon.) Csak tegnap volt alkalmam egy megharapott embert, épen egy kormánypárti képviselőtársam ajánlatára Pasteurhöz kiküldeni. (Egy hang jobbfelöl : Megint Paris!) Ezt az alkalmat megragadtam, hogy neki táviratilag tudósítást adjak arról, hogy megint egy új subjectumot tudok kiküldeni. A válasz az volt, hogy hagyjam a czinegét, de küldjem be a tulajdonosát. (Hosszantartó zajos derültség a bal- és szélső baloldalwt,. Mozgás a jobboldalon.) Hegedüs Sándor t. képviselő ur felszólított minket, hogy feledjük el azt, a mit nekünk a t. ministerelnök ur annyi időn át iett, illetőleg, hogy méltassuk legalább az ő 15 esztendei pályáján azt, a^ mi jó; de azt nem nevezte meg, hogy mi a jó. Én voltam már abban a hangulatban, hogy feltettem magamban, hogy megpróbálok egyszer a jó útra térni és követem a ministerelnök urat; de sohasem tudtam követni, mert nem tudtam, hogy mit fog holnap akarni; ezt lehetetlenség tudni, a nélkül, hogy valaki a legbensőbb barátai közé tartozzék, vakon pedig nem követek senkit. T. ház! Már Horvát Boldizsár t. képviselőtársam megmondotta, hogy vannak alkalmak és pillanatok, midőn a képviselőházból, illetőleg a parlamentből kilépnek afaetorok és máshol keresnek maguknak kielégítést, mert itt nem találnak. Ez a pillanat következett be ma Magyarországon is. S én tovább megyek, mint ö, mert én ennek teljes jogosultságát elismerem, különösen oly országban, mint Magyarország, a hol, tudjuk, részint választási visszaélések, de még inkább azon magas census miatt, mely az egyéneket képviselőválasztási joggal felruházza, egy roppant nagy elem, mely intelligentiát, vagyont és különösen roppant munkát képvisel, teljesen ki van zárva minden politikai működésből. (Helyeslés szélső balfelöl) Gyakran figyelmeztettük mára túloldaltarra, hogy a választási törvényt meg keli változtatni s hogy nagyobb tért kell engedni azon elemeknek, melyek ép úgy viselik az országnak mindenféle terhét, mint azok az elemek, a melyek képviselőválasztási joggal bírnak. De ezt nem fogadták el soha s ennek következménye az, hogy ezen elemek ma tért kivannak maguknak a képviselőházon kivül. E kivánatuk jogos, mert már alig vau állam Enrópában, a mely oly magas census alapján választaná képviselőtestületét, mint a magyar. De tekintsük más államok példáját, még a legalkotmányosabb országét is. Nem volt egyetlen egy nagy és fontos kérdés, a melybe, ha úgy tetszik az utczának véleménye bele ne vegyült volna mindenhol, leginkább Angliában s ettől megijedni és félni csak azoknak lehet, a kik egyáltalán a néptől és közvéleménytől tartanak. (Helyeslés balés szélső baloldalon.) De hát ez a theoria egészen új a túloldal részéről, mert hiszen csak pár napja kérkedett a ministerelnök ur azzal, hogy a népszerűség az ő részén van. Csakhogy distinguálta azt, mi az a népszerűség. Akkor csőcseléknek tekintették az utezát, ma — azt hiszem — meggyőződtek arról, hogy ilyen elem nincs; akkor 4 — 5 nap előtt rablókról és tolvajokról volt szó és bebizonyult az, hogy — a mint maga a rendőrfőkapitány monda — a múlt vasárnap kevesebb volt a kihágás, mint közönségesen lenni szokott. Most a népszerűséget concedálják nekünk s igy a népszerűtlenséget el kell viselniök önöknek. (Ugy van! szélső balfelől.) Ha azt akarják, hogy a kedélyek megnyugodjanak, arra az infallibilis receptet megmondotta gr. Apponyi Albert t. barátom. E nélkül nem fognak lecsendesedni a kedélyek ellenkezőleg fokozódni fog a nyugtalanság. (Ugy van! a szélső balés baloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy valamint a 14. §-t sikerült az itt kifejtett erős hareznakés e házon kívüli eseményeknek megdönteni, úgy sikerülni fog nékünk ezen egész törvényjavaslatot is megdönteni. (Ugy van! balfelöl.) Ezen