Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-184

184. országos illés február 20-án, szerdáu. 1889. 371 mélyes gárdájává sülyesztessék le; (Zajos tetszés a hal- és a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon) mi az ellen tiltakozunk, hogy a parlamenti majoritás eszközül szolgáljon arra, hogy a parlament súlypontja innen áthelyeztessék olyan körökbe, a hol nem a parlament majoritása dönt. (Élénk he­lyeslés a bal- és szélső baloldalon.) \ Hová sülyed e ház tekintélye, (Ugy van ! bal­felöl) mivé törpül a parlamentarismus és mi lesz az elvek sorsa, ha e veszélyes gyakorlatot meg­honosulni engedjük?! (ügy van! Ugy van! a bal­és a, szélső baloldalon.) A parlamentarismus az elvek uralmát jelenti, melynek a hatalom csak külső kellékei közé tartozik. (Tetszés balfelöl) Parlamen­taris országokban minden párt egy-egy elvet kép­visel, a melylyel él és bukik s a dolog természete szerint azon elv jő uralomra, a melynek többsége van. De a parlamenti pártok az elvek szolgálatá­ban állanak és a hatalom nekik csak eszköz arra, hogy elveiknek diadalt szerezzenek. (Élénk helyes­lés a bal- és szélső baloldalon.) Nem szabad tehát a ezélt az eszköznek, az elveket a hatalom érdekei­nek alárendelni; (Ugy van! Ugy van! balfélöl) nem szabad a parlamentarismus formái mellett lábbal tapodni magát a parlamentarismusnak lényegét. (Zajos éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Ennek megmérhetetlenek volnának káros erkölcsi követ­kezményei. Ez megsemmisítené a parlament hitelét és nymbusát és gyökereiben megmételyezné a nép erkölcseit, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balolda­lon) Látván, ho.íry a pártok tusája, versenye egy­mással nem egy nemes küzdelem az elvekért, ha­nem közönséges, mindennapi harcz a hatalom előnyeiért. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Én is féltem a parlamentarismust az utczától, nagyon féltem. De a kik ezen aggodalomban osz­toznak, azok működjenek közre, hogy a parla­mentaris elv elismerést és oltalmat nyerjen itt a házban (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső balolda­lon) és ne kényszeríttessék arra, hogy azután menekülést keressen az utczára. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Kekünk nem lehet tűrni azt, hogy midőn elvi kérdések forognak fenn, á személyi kérdés tolas­sák előtérbe; (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon) nem lehet tűrnünk azt,hogy elvek árán mentsék meg a személyt. (Élénk helyeslés a hal- és a szélső baloldalon.) Ez a személyes ura­lomhoz vezetne bennünket. (Ugy van! Ugy van! balfélöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ott is vagyunk!) Mert vasi, t.ház, egy neme az absolutismus­nak, mely az alkotmány formái között az alkot mány keretében is megvetheti lábát s innen indítja meg hadjáratát.az alkotmányos szabadság ellen. (Tetszés balfelöl.) Veszélyesebb ellenség ez, mintáz egyeduralom (Élénk helyeslés a bal-és a szélső balon) azért, mert alkotmányos köpenyben jár, (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon) s a nemzeti akarat hamis álezáját viseli (Hosszantartó élénk tetszés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon) s annál veszélye­sebb, mert uralmát a nemzet megromlott erköl* cseire fekteti. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső bal­oldalon.) Ezen ellenség, a mely ellen folyton résen kell lennünk, a melynek minden további előnyomu­lását erélylyel keli megakasztanunk, a parlamen­táris absolutismus. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Nem fejezhetem be beszédemet (Halljuk! Halljuk!) a nélkül, hogy le ne rójam a kegyelet adóját, a melylyel a hü tanítvány nagy mesterének tartozik s hogy elégtételt ne szerezzek a meg­sértett históriai igazságnak, tiltakozván azon hűt­len politikai jellemrajz ellen, a melyet a t. honvé­delmi minister ur az általános vita berekesztése után tartott beszédében Deák Ferenczről itt elénk tárt, (Ugy van! Ugy van! Halljuk a bal- és szélső bal­oldalon) a politikai következetlenség színében tüntetvén fel e nagy férfiút, ki szavának és szelle­mének hatalmával, önzetleu hazaszeretetével, a kor magaslatán álló elveivel, nézeteivel, rendíthetlen következetességével és puritán jellemének erkölcsi szigorával kimagasló álláspontot foglalt el a nem­zet közvéleményében azon első pillanat óta, mely­ben a politikai küzdtér homokján megjelent, (Ugy van! Ugy van! balfelöl) életének utolsó két évtizedé­ben pedig hazánkban a politikai életnek központja és irányadója volt. Azt mondta a t. minister ur, hogy Deák Fe­rencz különböző időkben különbözően nyilatko­zott. Talán az zavarta meg a t. minister ur ítéletét, hogy Deák Ferencz, midőn az úrbéri törvényről, vagy pl. a csatornák és vizek szabályozásáról, vagy pedig a mezei rendőrségről volt szó, (Derült­ség balfélöl) e kérdésbe nem vegyítette bele az alkotmány fontos kérdéseit és viszont. (Helyeslés balfélöl.) Talán abból vonta le hibás következteté­seit a t. minister ur, (Halljuk! Halljuk!) hogy Deák Ferencz néha engedékeny volt a részletek kérdéseiben, a mennyiben azok nem alterálták az elvet és hogy elég méltányos volt követeléseinek egy részét nem feladni, hanem elnapolni akkor, midőn látta, hogy a nemzet legjogusabb óhajai tömegesen tolulnak előtérbe, melyeket azonban csak lassan, egymás után lehetett kielégíteni, nem csatlakozván azokhoz, a kik a haladást épen az által késleltették, mert egyszerre és együtt köve­teltek mindent. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) Ámde hol talál a t. minister ur Deák Ferencz összes beszédeiben egyetlen lépést vagy cselek­ményt, mely e férfiút ellentétbe hozta volna ön­magával, a mely akár*az alkotmány, akár a belső reformok kérdéseiben eltért volna korábbi elvei­től és nézeteitől. (Ugy van! Ugy van! balfélöl.) 47*

Next

/
Thumbnails
Contents