Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-184
g70 *^*' orsz *g° s "*• f 0 "* 1 * kénytelen a eabinetkérdést saját pártja irányában is felvetni; ezen esetek egyike az, ha a párt oly valamit követel a kormánytól, a mit ez a hazára nézve nem tart czélszerűnek, vagy a minek teljesítése az adott körülmények között legyőzhetlen akadályokba ütközik. A másik eset az, a mikor megfordítva, a kormány követeli pártjának támogatását oly valamire, a mit a hazára nézve üdvösnek vél, vagy olyanra nézve, a minek elfogadását szükségesnek tartja egy nagyobb rossz elhárítása végett. Ámde itt ezen esetek egyike sem forog fenn. Ha a cabinetkérdés felvetésének e kérdésben helye volna, azt a t. ministerelnök urnak nem saját pártjával szemközt, nem lefelé, hanem másfelé kellett volna felvetnie, (Élénk hely edés balfdä) ngy, a mint az történt, ellenkezik a parlamentarismus törvényével. (Élénk helyeslés a bal- és szélső lalolädlon.) Egyébiránt ez nem az első eset a fennálló kormány uralma alatt. (Halljuk! Halljuk!) Emlékezzenek önök vissza, a keresztények és nem keresztények közötti házasságról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Akkor a kormánypártban forrongás volt, sokan ott is a kérdés gyökeres megoldását, a kötelező polgári házasság behozatalát követelték. Mi többen, kik nem tartoztunk a kormánypártjához, közöttünk tisztelt barátom, Irányi Dániel is, noha a kötelező polgári házasság hívei vagyunk, mindamellett segélyére siettünk a kormánynak, a melynek ez volt az első és fájdalom, utolsó merészebb kezdeményezése liberális irányban. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Segítségére siettünk, nem akarván elszalasztani a jobbat csak azért, mert nem tudtuk elérni egyszerre a legjobbat és tanúsítani akarván azt, hogy nem űzünk személyi oppositiót s hogy pártállásunkra való tekintet nélkül a kormány, a haladás minden kérdéseiben, bizton számíthat a támogatásunkra. A kormánynak elvégre sikerült a törvényjavaslatot itt a házban keresztül vinni. Minthogy azonban a javaslat ellenállásra talált a felsőházban, a mely — most is azt mondom — szívós kitartással legyőzhető lett volna, a kormány opportunusnak tartotta magát megadni és a törvényjavaslatot visszavonni. S azután itt a házban ugyanazon többségnek, a melynek segélyével ama törvényjavaslatot keresztül vitte, kellett megszavazni azt, hogy a törvényjavaslat a tárgyalás napirendjéről véglegesen levétessék. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ugyanezen eljárást követte a ministerelnök ur a a felsőház rendezésének kérdésében. Akkor, hogy ezen intézmény minél biztosabb gyökereket verbe^en a nemzet érzületében, e házban az opposrao a felsőházi tagok egy részét közvetett választás utján akarta behozni a főrendiházba, ellenben a kormány elvetvén a választás elvét és eszméjét, 140 felsőházi tagnak a korona általi 5r 20-án, szerdán. 1889. kinevezését követelte. Könnyű lett volna akkor copromissumot lérebozni e ház különböző pártjai között, talán azon alapon, hogy a korona ugyanannyit juttasson kinevezés utján a felsőházba, a hány tagot oda a nemzet választ; de a kormány perhorrescált minden compromissumot itt a házban és a cabinetkérdés felvetésével tudta csak rábírni a többséget arra, hogy a javaslatot elfogadja. És mi történt a felsőházban? Ott a korona által kinevezett tagok számát 140-ről 30 ra, illetőleg 40-re szállították le. (Igaz! TJgy van! a bal-és szélső báloldalon.)YA\tnkVA talán a kormány? talán apellált alsóházi többségére ? talán az üzenetváltás remediumához folyamodott? Nem. Cserbehagyta saját pártját, a többséget, capitulált a felsőház oppositiója előtt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A törvényjavaslat azután visszakerült ide a házba s itt ugyanazon többség, a mely a cabinetkérdés felvetésével életkérdést látott abban, hogy a korona 140 tagot küldjön a felsőházba, kénytelen volt pártfegyelemből megszavazni azon compromissumot, melyre a kormány saját pártjának hátamegett, annak ellenére a felsőház oppositiójával lépett. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) így tett a t. ministerelnök ur minden fontosabb kérdésben, a mely ellenzésre talált ezen házon kivül. Itt a házban minden oppositiót megtört, megtört saját pártja kebelében is, mig ellenben minden oppositio előtt, a mely kívülről keletkezett, ha uralmát veszélylyel fenyegette, letette a fegyvert. (Igaz! TJgy van! Zajos helyeslés a bal- és a szélső baloldalait. Mozgás a jobboldalon.) Mindannyiszor megmentette magát, az elvet elejtette mindig. (Élénk helyeslés és éljenzés a balés szélső baloldalon.) lírádén diadala, a melyet e házban aratott, (Halljuk! Halljuk!) egy-egy vereség volt az elvekre és a parlainentarismusra nézve. (Zajos helyeslés és hosszantartó éljenzés és taps a balés szélső baloldalon.) E nagy majoritásnak, a melynek már személyes ragaszkodása is megbecsülhetetlen, e hatalmas pártnak, a melylyel napóleoni diadalokat arathatott volna, a melynek segélyével halhatatlan alkotásokat hozhatott volna létre, e nagy majoritásnak erejét kicsinyes csatározásokra, eredménytelen küzdelmekre és válság esetében saját dicstelen megfutamlására fecsérelte el. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Ne mondják önök, tisztelt uraim, hogy ez a majoritásnak belügyeihez tartozik. Itt a parlamentarismus alapelve forog veszélyben. Ez a majoritás máról holnapra válíozhatik, de mi nem a mai majoritásnak belügyeivel foglalkozunk, ez a majoritás máról holnapra változhatik; mi általában a parlamenti majoritás jogai mellett lépünk sorompóba ; mi tiltakozunk az ellen, hogy egy parlamenti majoritás, a melynek hivatása elveket képviselni és diadalra vezetni, egy ministerelnök sze-
