Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-183
344 1G3. országos ülés január 17"én, esütSrlöiiön. 1889, mely sokkal fontosabbnak tekintette az alkotmányjogi szempontot és a szakasz módosítását kívánta; ez a két politika állott egymással szemben; és a ministerelnök ur szívósan ragaszkodott a magáéhoz, daczára annak, hogy ismerte az általa is tiszteletreméltónak jelzett aggodalmak at, narom héten át merev ellenállásban, (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélső baloldalon.) Most kérdem, t. ház, hogy ba csakugyan azoknak az aggodalmaknak erkölcsi súlya volt az, a mi a ministerelnök urat arra birta, hogy meghajoljon, akkor mivel növekedett azok erkölcsi súlya az utóbbi 8 nap alatt ? Mit nyertek az utóbbi 8 nap alatt olyat, a mivel három hét előtt is ne bírtak volna ? (Ugy van! Ugy van ! a hal- és szélső baloldalon.) T. ház! A dolgok egymásutánjának ezen összeállítása lehetetlenné teszi azt, hogy elfogadjuk a ministerelnök urnak azon magyarázatát, hogy itt erkölcsi súly és tekintet előtt hajlott meg. Itt csak egy magyarázat van : az, hogy a ministerelnök ur bizonyos hatalmi tényezők előtt hajlott meg. (Ugy van! Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) A ministerelnök ur ugyan akkép iparkodik elkésett capacitáltatását megmagyarázni, hogy neki nem lehetett engednie, mielőtt arról nem győződött meg, hogy a lajthántúli körökkel szemben fennálló kötelessége azt megengedi. Jól van, t. ház. De hát valóban annak az általa is idézett gyászos eseménynek kellett előállania arra, hogy a lajthántúli körökkel magát érintkezésbe tegye? (Halljuk! Halljuk! balfelól.) Ha csakugyan áll az, hogy az ő tapasztalása szerint a lajthántúli kormány is talaj donkép ugy fogta fel a dolgot, mint ő itt nálunk megmagyarázta, hiszen akkor ezt 24 óra alatt meglehetett volna tudnia, a vitatkozás legelső stádiumaiban. És hogyha azon súlyos aggodalmak birnak előtte annyi súlylyal, hogy most álláspontjának megváltoztatására kényszerítik, hát bírhattak volna négy héttel ezelőtt is annyi súlylyal, hogy már akkor szerezzen magának tájékozást az iránt, vájjon kötelezettségei lehetségessé teszik-e ezt? Ezt, t. ház, magyarázatul elfogadni semmiképen nem lehet. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tehát hatalmi tényezőknek kellett azoknak lenniök, melyek előtt a t. ministerelnök ur meghajlott. Hogy mik azok a hatalmi tényezők, erre nézve nekünk csak egy negatív felvilágosítást ad: Ez a képviselőház nem. Mert felvilágosító beszédében annyit megmond, hogy arra nézve neki minden emberileg telhető biztosítéka megvolt, hogy ebben a házban keresztül tudja vinni azt a szövegezést is, mely a törvényjavaslatban eredetileg benfoglaltátik. (Derültség és tetszés a bal- és $sélső bahldahn.) Hát, t. ház, én nem tudom vájjon a t. ministerelnök ur ezen feltevése alapos-e; én szivemből remélem, hogy ez az ő utólagos hivatkozása az alapot nélkülözi. Ha nem ugy volna, akkor én arról a helyről, melyen a t. ministerelnök ur ül, de bármely helyről, ezt a körülményt soha fel nem hoztam volna, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) soha azt nem sejttettem volna, (Zajos helyeslés és éljenzés a hal- és szélső baloldalon) annál kevésbé dicsekedtem volna, hogy az én vezetésem alatt a képviselőház oda jutott, hogy midőn az alkotmány, a népképviseleti rendszer biztosítékainak integritásáról van szó, a képviselőház hajlandó legyen egy lépést lefelé megtenni, a mely lépést a képviselőházon kivül álló hatalmi factorok nem engednek meg. (Zajos helyeslés a fal- és szélső baloldalon.) T. ház! Miután a magyarázatok, melyeket a t. ministerelnök ur magatartására nézve élénkbe terjesztett, oly világosan elégtelenek és nem magyaráznak meg semmit, sejtetni azonban engednek sokat, a mit sejteni, elhinni s vallani az alkotmányosság érdekében nem szabad: egy nagy fontosságú politikai helyzet áll >tt itt elő, melyet méltatnunk kell. Ezen törvényjavaslat egész történetében, annak első genisisétől kezdve a mai pillanatig, a tegnapi napig-, a súlyos hibáknak szakadatlan lánezolatát látjuk egymás után. Az első hiba volt magának etörvényjavaslatnak ily alakban történt beadása. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt, t. ház, előre kellett látni annak a férfiúnak, a ki Magyarországot jól ismeri és ki Magyarország parlamentjét évek óta vezeti, hogy ezen törvényjavaslatnak 14. és 25. §-ai az országban vihart fognak előidézni. Én, t. ház, azokhoz, a miket saját magamtartására nézve zárbeszédemben elmondottam, még csak egyet tehetek hozzá. Nekem az ősz elején elmondotta, valaki, igazán nem emlékezem, hogy kicsoda, de hallottam hirét annak, hogy az új véderő javaslatban olyas valami készül, mint a mit 14. § nak képében hetek óta tisztelünk, tudniillik a létszám megállapításának periodicitása meg akar szüntettetek Én akkor rögtön felhasználtam a privát tudomást arra, hogy a közös kormány intéző köreihez közel álló egyéniségeket, a kikkel összejöttem, a veszélyre figyelmeztessem. A 25. §-ról természetesen még csak sejtelmem sem volt, de a 14. §. határozatairól volt tudomásom; s felkértem az illetőket, érvényesítsék egész befolyásukat arra, hogy ebből aztán ne történjék semmi, mert ismételve kijelentem, hogy én Magyarországra és a monarchiára nézve nem tartom örvendetesnek és üdvösnek azt, hogy a véderö'-törvényjavaslat felett egy ily éles vita és ellentét fejlődjék. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.)
