Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-183

188 országos filés február 19-én, kedden. 1889. 339 A másik kérdés, t. ház, az, hogy van-e csakugyan analógia ezen egy eset és a t. képviselőtársam által felhozott többi eset közt. Én megvallom, teljesen érzem helyzetem nehézséget, midőn egy oly jogi tekintélylyel akarok a törvények értelme felett vitába ereszkedni, mint a t. képviselő ur. (Halljuk! Halljuk!) És nem is vállalkoznám erre a feladatra, ha álláspontomat a 67-iki XII. törvényczikk, nézetem szerint világos értelmére nem alapítanám. Mint igen jól méltóztatik tudni, a 67-ik XII. törvényczikk két csoportját az ügyeknek különbözteti meg. Azon csoportját, melyek közössége a pragmatica sanctióból foly és azon másik csoportját, melynek közössége nem foly ugyan a pragmatica sanctióból, hanem a melyek, mint az 52. §-ban mondatik, czélszerííbben intézhetők közös egyetértéssel, mint szorosan elkülönítve. Itt tehát csakugyan két eathegoriája van az ügyeknek felállítva, a voltaképeni közösügyek és azok, a melyek csakis czélszerűségi szempontból intézhetők közösen. Mi a különbség a kettő között? T. képviselőtársam szerint az, hogy az egyik, tudniillik a közösügyek állandóan szabályoztatnak^ inig a többiek időről-időre közös megegyezéssel hozott törvényben. Méltóztassék megengedni t. képviselőtársamnak, de épen azon ügyek közt, a melyek ugy a 18. §., mint a 27. §. és a most felolvasott 52. §. értelmében szorosan közösek, a mely szakasz igy szól (olvassa): „Azon fentebb körülirt közös tárgyakon kivül, melyek a pragmatica sanctióból kiindulva tekinthetők közösen elintézendőknek, vannak még más nagyfontosságú közügyek, melyeknek közössége nem foly ugyan a pragmatica sanctióból, de a melyek részint a helyzetnél fogva politikai tekintetből, részint a két fél érdekeinek találkozásánál fogva czélszerííebben intéztethetnek el közös egyetértéssel, mint szorosan elkülönítve". Itt van ez a két csoport egymástól elválasztva és azok, a melyekre nézve az 52. §. azt mondja, hogy a fönnebb körülirt közösügyekbez tartoznak, mindenesetre közösiigyekhez tartoznak, a melyekre nem hivatkozik, azok nem. És én a lényeges momentumot a kétféle csoport között nem abban látom, hogy az egyik időhöz kötött, a másik nem, hanem abban, hogy mig a voltaképeni közösügyeknél, azoknál is. mint a hadilétszám vagy a quota megállapítása, melyek időről-időre megújítandók, a megegyezés minden körülmények között feltétlenül szükséges, addig a nem voltaképeni közösügyekre nézve a törvény 68. §-a határozottan fentartja az ország önálló törvényes intézkedési jogát azon esetre, ha a megegyezés nem sikerülne. Én tehát ebben látom a lényeges különbséget, a mely szerint az ügyek két esoportra oszthatók 8 azt hiszem, liogy a dolog természeténél fogva az osztrák parlament ingredientiája által a magyar jog fenyegethetése nem állhat be azon ügyekre nézve, a melyeknél a kiegyezés nem sikerül, feléled minden állam szabad rendelkezési joga, itt azon pressió alatt nem állhat egyik sem s igy nincs is szükség orvosságra, Marad tehát két ügy, a hadi létszám vagy ujonczlétszám megállapítása és a quota. A quotára nézve van a törvényben egy expediens, mely a legrosszabb esetben kisegít, csakis a hadi létszám tehát azon egyedüli ügy, a hol a magyar parlament az osztrák parlamenttel megegyezni nem tud, egészen tehetetlenül áll az eseményekkel szemben. De van még — s ezt végül kell kiemelni — t. képviselőtársam beszédében egy igen lényeges kérdés. T. képviselőtársam beszédéből ugyanis határozottan azt lehet következtetni, hogy mindezen ügyeknél fennállhat az osztrák minoritás részéről a fenyegető veszély. T. képviselőtársam ezen állítása határozottan tévedés, mert az összes ügyek között, melyek a magyar és osztrák törvényhozások által közös egyetértéssel intéztetnek el, tisztán és kizárólag a hadi létszám megállapítása az, a hol Austriában kétharmad többségre van szükség. Mindazon veszély tehát, mely az osztrák minoritás révén fenyegethet, csakis ezen egy pontnál támadhat. Nem akarok e kérdés hosszabb fejtegetésébe bocsátkozni, mert ugy hiszem, hogy felesleges; ha szükség volna rá, képes is volnék azt authentice bebizonyítani. Mindezeknél fogva, t. ház, tisztelettel vissza kdl utasítanom azon vádat .... (Nagy nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem at. képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni; önök között is vannak gyenge hangú szónokok és a túloldalon még is meghallgatják. (Ugy van! jobbfelöl.) Méltóztassanak helyöket elfogla Ini,inert azok,a kik a terem közepén állanak, a szónok hangját elfogják. (Helyeslés jobbfelől.) Tisza István: T. képviselőház ! Azt hiszem, mindezek után tisztelettel visszautasíthatom azon vádat, hogy az én okoskodásom a centralisták álláspontjának elfogadására vezetne. (Halljuk! Halljuk!) Én ismétlem, hogy igenis nagy bajnak tartom az osztrák minoritás kezében levő ezen fegyvert, de oly speciális, kivételes bajnak, amely csakis ezen egy kérdésre nézve fordulhat elő. Ezen egy kérdés és a többiek közt ezen szempontból semmi analógia nincsen és azért, mert itt hangsúlyoztam egy oly reform szükségét, a mely ezen bajon segítsen, ebből a többi kérdésekre vonatkozólag semmi sem következik. Mindezek után, t. ház, megvallom^ hogy a mi saját meggyőződésemet illeti, én szívesen fogadtam volna ezen ügynek oly szabályozását, a mely — ha kell — még a hadidétszám, vagy újonez-lét43*