Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-183

183. országos ülés február 19-én, kedden. 1S89. 335 positióján, áll az, hogyő kénytelen volt engedni és hátrálni az ellenzék legyőzhetetlen és győzelmes érvei előtt, (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) kénytelen volt elismerni, hogy az ellenzék mellett és az ellenzékkel együtt küzd a hazai jog, a hazai közvélemény, a magyar állam szent érdeke. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) És, t. ház, ily visszavonulásnál legszomorúbb az, hogy az nem történik őszintén, hogy nem mondták meg, hogy mi meg vagyunk győzve az önök érvei által, mi utoljára magunk ébredtünk annak tudatára, hogy a nemzet jogai követelik, a mit önök akarnak, hanem előáll a t. ministerelnök ur azon szerencsétlen gondolattal, hogy komolyan vegye ama maró gúnyt, melyet erre nézve gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam vele szemben használt, mondván, hogy ha ez csak stylaris jelentőségű apró kis indítvány, miért nem fogadja el? Én nemes szivtí embernek tartom és tartottam mindiggróf Apponyi Alberti, képviselő urat, de oly jámbor embernek ne tartsa a t.ministerelnök ur,hogy a miníster ur ily kényes és veszedelmes positióban ő reá, legnagyobb ellenfelére támaszkodhassak. De mondta a t. ministerelnök ur, hogy az általános vitában valaki megemlékezett egy stylaris módosítványról; hát jól van, t. ház, itt van egy stylaris módosítvány, méltóztassanak azt elfogadni és igy iparkodott leszállítani azon front-változásnak, mely ott megtörtént, a nagy horderejű jelentőségét. A ministerelnök ur egészen eltekintve a jó Ízléstől, talán tehette volna ezt akkor, ha a cabinetkérdést nem vetette volna fel; de nem érthetem, hogy miután felvetette a kabinetkérdést arra nézve, hogy az egész törvényjavaslat egész terjedelmében és részleteiben úgy fogadtassák el, mint az a bizottsági szövegezésben van, miként jelezhetett azután egy igen lényeges módosítást csak stylaris jelentőségű kis aprólékosságnak ? Vagy komolyan vetette fel a cabinetkérdést arra nézve, a mi ajavaslatban foglaltatik, és akkor nem volt szabad hátrálnia, vagy pedig ha most hátrálni kénytelen, vonja ki a tisztességes eonsequentiát a cabinetkérdésből. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Különben, t. ház, bár restellem az egész helyzetet, mégis köszönettel tartozom a t. ministerelnök urnak, hogy épen igy rendezte saját ügyét, mert ez által talán mégis gondolkodóba ejtette saját pártját is a jövőre nézve, a mennyiben az, ha ezután cabinetkérdés vettetik fel, vagy ha ezután meggyőződésekről lesz szó, tudni fogja, hogy ez mit jelent. (Helyeslés balfelöl.) De mindenesetre köszönettel tartozunk a t. ministerelnök urnak ezen egész eljárásáért azért, mert ő rázta fel a nemzetet sok évi álmából, (Helyeslés a bal- és szélső bahldalon.) melybe az eddigi rendszer ezt a szegény nemzetet szenderítette és ezután — ez most már szent meggyőződésem — ez a nemzet nem fog az eddigi közömbösséggel tekinteni a történendőkre, hanem éber figyelemmel és alkotmányos kötelességeinek és felelősségének teljes tudatában lesz jelszava a kormánynyal szemben „Toujours en védette !" (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én a bizottsági szöveget csak azzal a két módosítással együtt fogadom el, a mely két képvisetőtársam által beterjesztetett. (Helyeslés a baloldalon.) Beőthy Algernon jegyző : Tisza István ! Tisza István: T. képviselőház! (Halljuk!) Sem az általános vita alkalmával nem éltem azon jogommal, hogy félreértett szavaim értelmének helyreállítása végett vagy személyes kérdésben felszólaljak, a mint ezt gondolom, egynéhányszor tehettem volna; sem a jelen alkalmat nem kivánom arra felhasználni, hogy oly dolgokra reflektáljak, a melyek velem szemben elmondattak ugyan, de a most szőnyegen levő tárgygyal szoros kapcsolatban nem állanak, mert sokkal inkább becsülöm a ház idejét, semhogy azt ilyen, mondhatni személyes jellegű kérdések discussiójával elrabolni akarjam: azt hiszem azonban, t. ház, hogy ezen kérdésnél oly fontos közjogi momentumok említtettek fel és tétettek vita tárgyává, hogy ezeknek minél tisztább világításba helvezése mindenesetre fontos, lényeges és óhajtandó. Es nem változott meg e tekintetben a helyzet, azon módosítással sem, a mely a 14. §-ra vonatkozólag benyujtatott, miután mindazon vádak, a melyek a kormány és a többség ellen e módosítás benyújtása előtt hozattak fel, most a részletes vita alkalmával a t. ellenzék minden árnyalata részéről ismételten előhozattak. Ezekkel szemben, azt hiszem, t. ház, hogy az önvédelem kötelesség nemcsak a kormányra, de a pártra nézve is. (Derültség a baloldalon. Halljuk! jobbfélől.) Én, t. ház, ugyanazon eljárást szándékozom követni, a melyet követtem az általános vitaalkalmával, hogy t. i. mielőtt annak vizsgálatába bocsátkoznám, hogy mi talajdonképen a 14. §. valódi értelme, tisztán a vitatkozás és a kérdés megvilágítása kedveért a t. ellenzék álláspontjára helyezkedem, azon álláspontra, hogy az eredeti 14. §. csakugyan nem 10 évre, hanem bizonytalan időre állapítja meg az ujonczlétszámot. De mielőtt ezt tenném, kénytelen vagyok szavaimnak azon félreértése ellen tiltakozni, a mely már több oldalról és most legutóbb a közvetlenül előttem szólott t. képviselő ur részéről merült fel, a ki t. i. ugy, mint már többen előtte, ellentétbe akarta helyezni az általam mondottakat a kormáuynak és különösen a ministelnöknek elfoglalt álláspontjával. Bármennyire sajnálom is a t. ház idejét rabolni, kénytelen vagyok beszédem ide vonatkozó passusát ismételni. (Halljuk!) Én ugyanis az általános vita alkalmával ezeket mondtam: „A kérdésnek második oldala, t. ház, ama bi-