Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-182
182. országos ölés feb tágban történt — mert akkor itt a bizottsági tárgyalások már be voltak fejezve — bele nem nyugszik, de azt örömmel üdvözölte s kijelentette mindjárt a házban, miszerint, érintkezve avéderőbizottság valamennyi tagjával, valamennyi párt részéről, mindnyájan örömmel üdvözölték, hogy legalább abban az alakban nem fogadtatik el ezen szakasz, a mint azt a kormány tervezte; hozzátette azonban, hogy reményli, hogy ezen 14. §. a örundgesetz alapján lesz tárgyalva a házban, vagyis hogy elfogadásához kétharmad többség fog megkívántatni. Erre az ottani honvédelmi minister rögtön felállott és azt mondta egészen ártatlanul, hogy ezen kérdéshez neki ugyan hozzászólása nincs, mert az tulajdonkép nem katonai, hitnem közjogi kérdés, de annyiban mégis nyilvánítja a maga szerény véleményér, „ seine unraassgebliehe Meinung", (Derültség balfelől) hogy ehhez nem szükséges a kétharmad többség. Ez volt tehát az első czélja az eredeti törvényjavaslatnak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Nálunk nem ! Helfy Ignácz: Örvendek, majd rátérek arra a „nálunk nem a-re. Miért kellett tehát megváltoztatni a létező törvényt? Azért,hogy benyujtassék oly törvényjavaslat, öntessek a véderő*-törvény olyan alakba, hogy azt ki lehessen venni az osztrák parlament jogköréből és miután fennálló törvényünk szerint — a melyet én nem szeretek, de a melyet addig, a mig törvény, tiszteletben kell tartani (Helyeslés balfelől) — ez egyike azon intézkedéseknek, melyeket csak egyenlő elvek alapján lehet elintézni. Nem szenved kétséget, hogy a magyar kormány ahhoz beleegyezését adta. (Ugy van ! a hal- és szélső baloldalon.) A t. honvédelmi minister ur azt mondja, hogy nem nálunk, hanem ott történt Austriában. p]rre meg én azt mondom, hogy először is szabadelvű magyar kormány nem járulhat hozzá semmiféle oly intézkedéshez, mely, ha nem is a maga saját nemzetének, de más nemzetnek szabadsága rovására esik. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ezt egész általánosságban ; speciaíiter pedig, mint magyar ministernek azt mondom, hogy a magyar nemzet politikája mindig az volt, a mióta a Habsburg-házzal együtt vagyunk, mindig az volt a felfogása, hogy a mi alkotmányos életünk csak ugy lesz teljesen biztosítva, ha ő Felségének többi országaiban és tartományaiban valódi alkotmányosság lesz behozva. Ez volt felfogása őseinknek, ez volt felfogása az 1848-iki törvényhozásnak és még az 1867-iki törvényhozásnak is, mely a kiegyezésnek egyik alapjául vette, hogy ott valódi alkotmányosság hozassékbe. No hát, az a magyar kormány, mely hozzájárult ahhoz, hogy ott a valódi alkotmányosság üár 18-án, hétfőn. 1889. 335 gyengittessék, az bűnt követett el Magyarország ellen, (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert nem szenved kétséget, hogy a milyen mérvben gyengülnek ott az alkotmányos jogok, ugyanazon mérvben igyekeznek megtámadni a mienket is. Ott respectálnák a paritást, biztosítom a minister urat, ha azt mondanák, nem illik, hogy ugyanazon fejedelem alatt az egyik állam nagyobb, tágabb jogokban részesüljön, mint a másik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez magyarázza meg azt, t. ház, hogy aztán itt, daczára annak, hogy már a véderő bizottságban olyan nagy aggályok nyilvánultak; daczára annak, hogy a ministerelnök ur leghívebb barátai kiválással fenyegetőztek; daczára annak,hogy az egész sajtó felzúdult e törvényjavaslat ellen, ő mégis ragaszkodott hozzá két héten át, az általános vita alkalmával, daczára a nagy izgatottságnak, melyet e javaslat előidézett, azért, mert lekötötte szavát arra, hogy ő bele nyugszik olyan intézkedésbe, a melynek nem volt más szándéka, mint a. két törvényhozás jogkörét csorbítani. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. ház, az egyik tanulság, a melyet ezen lefolyt dráma első részéből merítek. Hogy ilyen kormánj 7 akkor, a midőn ez constatálva van, midőn ezt tagadni lehetetlen, mégis természetesnek tartja megmaradni a kormányszékeken, ez — megvallom — előttem, mint igazi alkotmányos érzületű ember előtt, megfoghatatlan. (Elénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy lehet többség, mely ilyenek eonstatálása után még mindig azt mondja, hogy ragaszkodik ahhoz a kormányhoz, ez szintén megfoghatatlan. Egyet azonban tudok, hogy ezen tapasztalat után egy nagy kötelesség hárul a többségre, ha ezen kormány mellett ideig-óráig csakugyan megmarad. Az tudniillik: őrködni minden lépése felett, ellenőrizni jól különösen azon lépéseit, melyeket a közjog terén tesz; mert tényekkel bizonyította be, hogy akár könnyelműségből, akár tudva, szántszándékosan a legnagyobb veszedelmekbe képes ejteni az országot (Helyeslés a balés szélső balolualon.) Következik a rövidebb, a másik rész. (Halljuk! Halljuk!) A mint a ministerelnök ur szájából méltóztattak hallani, ő. miután heteken át daczolt az ország közvéleményével, saját pártjával s úgyszólván az egész parlamenttel s miután cabinet kérdést csinált belőle, (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől) ország-világ előtt kijelentve, hogy ő e szakaszszal él és hal és ennél többet is tett: kijelentette nyilvánosan itt & képviselőház előtt, hogy az ő szent meggyőződése szerint, bárki legyen a helyén, vagy bárki következzék utána, kénytelen volna ugyanezt a szakaszt ugyanazon alakban előterjeszteni: (Helyeslés a szélső balon) a ministerelnök ur ezután maga-magát buktatja meg,
