Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-182
322 182. országos ülés febraíir 18-án, hétfőn. 1889. vánossága forog szóban, a mely nem egészen kapcsolatos a mentelmi joggal, akkor igenis indokolni kell azt, miért utasíttassák ez ügy a mentelmi bizottsághoz. De ha ez indokolás botránykő a t. ministerur szemében, ezt én szívesen elengedem. Határozati javaslatom így szól: „A 269. számú elnöki jelentés megfelelő javaslatok előterjesztése és mielőbbi jelentéstétel végett a mentelmi bizottságnak adatik ki". Azt hiszem, ehhez szó sem férhet s azért újra ajánlom elfogadásra. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső halmi.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Arra, a mit a képviselő ur reám és a pártra nézve mondott, nem válaszolok; azt elvégzem a párttal, azt elvégzem saját lelkiismeretemmel. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a szélső balon) De igenis kötelességemnek tartom a t. képviselő ur állításainak egy részére röviden reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur — nem tudom, a mandátumot az országban levő körülbelül 800 ezer szavazónak hány perczentjétől • vette — azt mondta, hogy a képviselőház többsége ellenkezésben áll a közvéleménynyel. (ügy van! ügy van! a szélső balon.) A képviselő urnak joga van ezt hinni; mert ez egyéni felfogás és régen megmondta egy igen tekintélyes férfiú, hogy semmiben sem tévedhet egyes ember inkább, mint a közvéleményben, mert mindenki azoknak a véleményét hallja, a kikkel együtt szokott lenni s azt hiszi, hogy az az igazi közvélemény. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zajos ellenmondás balfelól.) A képviselő ur szives volt azt is mondani — elismerem, hogy igen nagy szónoki erővel — hogy mondták volna meg a képviselő urak a választásnál, hogy az alkotmányt meg akarják sérteni; mondták volna meg, hogy még eddig az önkéntes választhatta a tiszti vizsga letételét, addig most kötelezővé akarjuk tenni, majd megláttuk volna, mi lett volna az eredmény. (Nagy zajabal- és szélső baloldalon.) T. ház! Az elsőre nézve nem mondhattuk volna meg, hogy az alkotmányos garantiákat apasztani akarjuk, mert ezt sem akkor, sem most, sem soha nem akarjuk. (Helyeslés a jobboldalon. Derültség és zajos ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy épen annyi joga, a mennyi a képviselő urnak van arra azt tartani, hogy a 14. §. eredeti szövegében sértette az alkotmányt, ugyanannyi jogon — melyikünk téved, azt most ne vitassuk — hiszem én, hiszszük mi, hogy nem sértettük. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Minek változtatták meg! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Minek proponáltam a megváltoztatást, azt, midőn a megváltoztatást indítványoztam, megmondottam. Ugyanakkor fentartottam azt a nézetemet is, hogy ebben — mint mindig állítottam s ma is állítom — alkotmánysértés nincs. De bocsánatot kérek, azoknak, kik alkotmánysértést láttak benne és tudták, hogy legalább is a képviselőházban mégis meg fog szavaztatni, de a ki* komolyan láttak alkotmánysértést benne, azoknak csakugyan nem volna szabad oly élesen megtámadni azért, hogy a módosítást előterjesztettem. (Nagy zaj abal- és szélső baloldalon.) A másik, a mit a t. képviselő ur felhozott, az, hogy mondtuk volna meg, hogy az önkéntesi szolgálatnál a tiszti vizsga letételét kötelezővé akarjuk tenni és igy nehezíteni az önkéntesi szolgálatot. Hát, t. ház, megvallom, igen sajnálom, hogy akkor meg nem magyarázhattuk választóinknak; mondhatom, nagyon sajnálom. Horánszky STándor: Már visszaszívja! (Nagy derültség és zaj bal és szélső balfelöl. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Mert jót állok róla, hogy azok a választók megértették volna azt, az ép hangsúlyozott egyenlőségi elvnél fogva. (Zaj bal- és szélső balfelöl.) Engedelmet kérek, a választók legnagyobb többségének fiai 3 évig szolgálnak; (Nagy zaj és mozgás balfelöl) helyes ugyan, hogy a míveltebb fiatal emberek kedvezményben részesüljenek, (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Nem kedvezmény!) de akkor .... (Folytontartó zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Hoitsy Pál: Ez a demagógia! (Nagy zaj. Élénk helyeslés balfelól.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni, különben kénytelen leszek azt, a ki a rendet zavarja, névszerint megszólítani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Ismétlem, nem lehet azt mondani, a mit egyes képviselő urak belekiáltanak, hogy az nem kedvezmény. (Nagy zaj.) Csodálkoznom kell azon is, a mit némely képviselő ur mondott, hogy a saját költségükön szolgálnak, mert ez nem áll a nagy többségre, hanem csak egyesekre. És ha egyszer ez jogosult, nem lehet jogosulatlannak nevezni azt sem, hogy ezen — mondom — teljesen jogos kedvezményben részesülők. .. (Hosszantartó zaj és ismételt felkiáltások: Nem kedvezmény!) Ha nem tartják a t. képviselő urak kedvezménynek, próbálják megkínálni az illető fiatal embereket azzal, hogy inkább három esztendeig szolgáljanak. (Derültség jobbfelöl.)Am mondjuk, hogy ez egy általuk jogosan igényelhető előny: akkor is, ismétlem, hogy attól az intelligens fiatal embertől azt óhajtani, hogy a véderő egy nagy hiányán segítsen, ez, azt hiszem, az igazságnak annyira megfelel, hogy azt az országban mindenütt megértették és méltányolták volna, ha azt alkalmunk lett volna a választáskor elmondani. (Helyeslés jobbfelöl. Zajos ellenmondás a bal és szélső baloldalon.)
