Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-182
182. országos ülés február 18-án, hétfőn. 1889. 323 A mi magát a határozati javaslatot illeti, miután Győry Elek t. képviselő ur belenyugvását kijelentette, hogy csak maga, az általa most előadott határozati javaslat tűzessék ki szavazásra, részemről azt elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: A határozati javaslat, mely most beadatott, igy hangzik: hogy: „A 269. számú elnöki jelentés megfelelő javaslatok előterjesztése és mielőbbi jelentéstétel végett a mentelmi bizottságnak kiadassék." (Elfogadjuk!) Azt hiszem, a t. ház ezt indokolás nélkül méltóztatik elfogadni. (Helyeslés.) T. ház! Most következnék a véderőről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, azonban mielőtt erre rátérnénk, báró Jeszenszky Sándor egy nyilatkozatot kivan tenni annak folytán, hogy a legközelebbi ülések egyikében egy levelet olvasott fel a házban. Báró Jeszenszky Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj.) Elnök: Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni, mert különben kénytelen leszek az ülést felfüggesztem. (Nagy zaj. Felkiáltások: Öt perez szünetet kérünk!) Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni; az ülést folytatjuk. Jeszenszky Sándor báró képviselő ur nem kivan szólni, következik a napirend: a véderő-törvényj avaslat részletes tárgyalásának folytatása. Madarász József jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk!) A 14.§-hoz két módosítvány nyújtatott be. (Halljuk!) Az egyik a t. ministerelnök ur által az ujonczjutalókra, a másik Tóth Ernő t. képviselőtársain által a hadi létszámra vonatkozólag. Kijelentem előre is, hogy én mind a két módosítványt elfogadom és indokolni fogom, miért tartom szükségesnek, hogy az alkotandó törvénybe mind a két módosítvány felvétessék. Mielőtt ezt tenném, egy másik kötelességet kell teljesítenem. Azon nyilatkozat által, melyet a t. ministerelnök ur tegnapelőtt tett, ennek a 14. |-nak eseményekben s drámai mozzanatokban gazdag története befejezéséhez közeledik. Illő tehát, hogy itt megálljunk egy perezre s vessünk egy visszapillantást erre a történetre; kutassuk annak igazi okait és vonjuk le belőle a szükséges tanulságokat. Én azt hiszem, ennél kevesebbeta képviselőház nem tehet; mert az lehetetlen, hogy ily nagy, heves vita elmúljék a házban a nélkül, hogy valami haszna maradjon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Két részre osztom ezt a történetet. Első fele az ellentállás, másik fele a megadás. Lássuk az első részét. Mi történt tulajdonképen? Történt röviden összefoglalva az, hogy a kormány a múlt őszszel beterjesztett a véderőre vonatkozólag egy törvényjavaslatot, a melyben hatályon kivül helyezi az eddig létezőt, annyira különbözik az új törvényjavaslat a jelenleg fennálló törvénytől. Megváltoztatta ebben a leglényegesebb intézkedéseket, felforgatta fenekestől az eddig fennálló véd erőt. Mindez szabadságában áll egy kormánynak. Beterjeszthet bármely törvényjavaslatot, a melyre többséget vél találni a házban. De a t. kormány azt tette, hogy — mint mondám — gyökerestől megváltoztatván a törvényt, egyúttal kijelentette, hogy a javaslaton változtatás nem történhetik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ez az, a mi azt a nagy izgatottságot előidézte, mely az általános vita folyamán fokról-fokra emelkedett. (Ugy van! a szélső balololdalon.) Mert hogy a kormány előálljon bárminő rossznak vélt törvényjavaslattal és azt mondja: Én ezt ezen és ezen okoknál fogva szükségesnek tartom és az engem támogató többség szintén szükségesnek tartja ezen változtatásokat; az ellenzék nem találja helyesnek ez okot, jól van: történik az, a minek történnie kell, a parlamentáris életben dönt a többség; ez a rendes eljárás. De hogy egy kormány előálljon úgy, hogy azt mondja: íme, én megváltoztatok teljesen egy törvényt, elétek terjesztek egy egészen új törvényjavaslatot, hogy miért, azt nem mondom meg, nem mondom meg neked ellenzék, nem mondom meg saját pártomnak sem az okot, miért kellett ezt megváltoztatni; megváltoztatom, de egyuttal felhívlak, hogy légy meggyőződve, ugy, mint az az én szent meggyőződésem, (Élénk derültség a szélső baloldalon) hogy itt változtatás nincsen: ez. engedelmet kérek, a józan észnek oly provocálása, (Ugy van! a szélső balold thn) oly ráerőszakolás, mintha csak egy autocrata azt mondaná népének: „Gyere ide, te népem, én azt decretálom, hogy mától fogva 2 X 2 = 3 és te tartozol azt elhinni, mert az az én szent meggyőződésem. (Élénk helyeslés és tetszés szélső balfélől.) És a t. ministerelnök ur még dicsekedve hivatkozott rá tegnapelőtti beszédében, hogy ő meg van arról győződve, hogy ez a szakasz keresztülment volna, hogy ennek lett volna többsége, vagyis, hogy akadt volna Magyarországon csakugyan egy oly engedelmes többség, mely, ha a ministerelnök kívánja, elfogadja azt is, hogy 2X2 = 3. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Ez parlament.') De azt csak még sem fogják elhitetni senkivel a világon, sem az országban, sem az országon kivül, hogy mindez minden ok nélkül történt volna. Hiszen ha csakugyan semmi ok sincsen rá, ez oly rendkívüli könnyelműségre mutatna kormányunk részéről, hogy meggondolatlanul, megfontolatlanul belement egy változtatásba, a melyről csak sejt41*
