Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-182

182. országos ülés felbrnar 18-án, hétfőn. 1889. 309 intézkedésnek a ház elnöke előleges beleegyezésével kellett volna történnie. De, t. képviselőház, midőn a házból a képviselők kimentek, én magam is láttam, mert én is egyike voltam azoknak, a kik előre mentek, hogy voltak olyan természetű nyilatkozatok legelőször is — s ezt akkor hallottam, mikor jöttem — hogy a szózatot énekelték. Ez pedig bizonyára nem olyan dolog, a mi valami nagy kihágás volna még a mai korszakban is. Elmenet pedig azt hallottam, hogy egyik-másiknak abczugot kiáltottak, másoknak ismét azt mondták: éljen. Méltóztassanak megengedni, t. képviselő urak, hogy mindnyájok felől lehessek azon jó véleménynyel, hogy a mint bántalmazást nem fognak tú'rni azért, hogy mikép szavaztak, vagy mikép nem, de bizonyára azt, hogy rokonszenv, vagy ellenszenv kisérje politikájukat, ezt, azt hiszem, nem veszik bántalmazásnak és sem nem irányítónak arra nézve, hogy mikép nyilatkozzanak. S midőn ez történt s talán itt nem kell hivatkoznom képviselőkre, mert nem szeretek neveket említeni, a rendőr lovasvezetők belelovagoltak a tömeg közé, mielőtt még bármi kihágás, vagy rendetlenség történt volna és csakis a képviselő uraknak gyors közbelépése folytán sikerült megakadályozni, hogy a kard ki nem repült hüvelyéből. (Felkiáltások szélső balfelöl: Ki is húzta!) En nem láttam, hogy kihúzta. Csak ennyit akartam constatálni. Ezeket, t. képviselőház, csak azért voltam bátor felhozni, hogy mikor mindezen dolgok történtek, a rendőrség itt is és máshol is teljesen elégvolt azon rendetlenségek elnyomására, Ott vannak azon személyi és vagyoni biztonságot veszélyeztető egyéneknek elfogatása!, kiket azután bíróság elé is állítottak. (Helyesen tették! jobbfelöl.) Senki sem fog azoknak dicsőítő éneket zengeni, de abból senki azt a következtetést sem vonhatja le, hogy a 29-iki zavargások elnyomására nem lett volna elég a rendőrség és hogy ebből következtetni lehetne, hogy a főkapitány urnak joga lett volna előre sorkatonaságot requirálni, mikor még azt sem tudta előre, hogy képes lesz-e a rendet maga fentartani vagy sem (Helyeslés balfelöl) s midőn a törvény azt mondja, hogy a sorkatonaságot csak a legvégső esetben lehet igénybe venni, midőn a rend fentartása merőben lehetetlen. (Ugy van ! halfelől.) Már most, t. képviselőház, ha az Önök többsége meghozta ezt a törvényt, remélem, hogy megkövetelhetnék a főkapitánytól, hogy ha oly dolgok történnek is, melyek önöknek kellemetlenek, hogy legalább a törvényt megtartsa. Ezek után át kell térnem arra, ugyancsak a t. elnök ur jelentése kapcsán, hogy — a mint méltóztatnak tudni — ezen intézkedések nemcsak a ház környékére terjedtek ki, hanem továbbra is. 30-án több utcza és tér meg volt szállva katonasággal, a mi a kíváncsiakat oda csődítette. Midőn mindezek történtek, akkor azt mondja a főkapitány a maga jelentésében, a melyet, ha méltóztatnak kívánni, felolvasok, de talán nem is lesz szükséges, azt mondja, hogy ezek a dolgok mind „szükségesek voltak a közlekedés biztonságának fentartására és a csoportosulás megakadályozására". Méltóztassék megengedni, van e a világon valami nagyobb visszásság, mint midőn a közlekedés fentartása végett épen a közlekedés tétetik úgyszólván lehetetlenné. (Helyeslés balfelél.) Vájjon a képviselők idejövetelének és visszamenetelének szabadságával megegyeztethető-e az, hogy a képviselő ne tudjon egyik-másik helyen keresztül jönni acordonon? Hisz nem mindnyájan lakunk a képviselőház környékén, hanem távoli városrészekben is és ekkor ne azt a felfogást méltóztassék szem előtt tartani, hogy — a mint nyilváníttatott — szabad a közlekedés, mikor csak a rácsra ugrással lehet az elgázoltatást elkerülni, (Derültség balfelöl) mert épen az a legbiztosabb jele annak, hogy ott, hol csak rácsra ugrással lehet az elgázoltatást elkerülni, szabad közlekedésről szó nem lehet. (Helyeslés a szélső balon.) Én, t. ház, a város távolabbi részeiben történtekre vonatkozólag ezúttal is kijelentem, (Halljuk!) hogy nemcsak a ház környékén, hanem mindenüvé kitérjedoleg gondoskodni kell arról, hogy oly insultusuknak, a milyenek előfordultak, mindenképen gát vettessék és megbüntettessenek azok, kik azt tették, a mi 29-én előfordult. De erre vonatkozólag, t. ház, még több is történt, mint kellett volna. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyrészt azok, kiket befogtak károsítás vagy más kihágások miatt — én ugyan csak kihágásokat látok — nincs okom és jogom egyébként beavatkozni a birok nézeteibe — vagy a kik más valamely büntetendő cselekvényen érettek, vád alá helyeztettek és el is ítéltettek. Mindenki azt fogja mondani, hogy a ki a személy- és vagyonbiztonságot koczkáztatja, azt a legszigorúbban meg kell büntetni és ez az egyedüli helyes álláspont; de ne helyezkedjünk sohsem a rendőrállamok azon álláspontjára, hogy nem a törvény értelmében kívánják a rendet fentartani, hanem minden áron a rend nevében a szabadságot akarják elnyomni. T. ház, én az ellen, hogy a törvényszegők megbüntettessenek soha semmi körülmények között kifogást nem tehetnék, nem is tettem: és nem is szólaltam volna fel ebben az ügyben, ha egy megjegyzést ebből az alkalomból elhallgathatnék, azt tudniillik, hogy — a mint méltóztattak olvasni — többeket összefogdostak a 29-iki zavargások alkalmával és nem telt bele három hét, több közülök már börtönre van ítélve. (Felkiáltások jobbfelöl: Helyesen történt!) Ha megérdemelték, helyesen történt, magam is azt mondom, de én akkor csak