Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-182

310 182. országos ülés február 18-án, hétfőn. 1889. arra figyelmeztetem és pedig teljes joggal a t. igazságügyminister urat, hogy mikor évek óta sürgetjük azt, hogy szűnjék meg az eljárás lassúsága, mikor évek óta utalunk erre, hogy mikor egy-egy nagy bank, vagy takarékpénztárnál oly irtózatos dolgok történnek, évek- és évekig húzódik az eljárás; (Közbeszólások a szélső halon: Végh Ignácz!) hogy a hol ezreket és milliókat lopnak, ott utóvégre is elévülés folytán megszűnik az eljárás, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon) méltóztassék hasonló gyors eljárásra hatni ott is, a hol az illetők nem politikai kérdés miatt, hanem egészen más alkalomuuil kerültek az igazságszolgáltatás kezei közé. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Ne méltóztassék engem félreérteni, hogy miért mondottam itt azt, hogy: „nem politikai kérdés miatt". (Halljuk! Halljuk!) Bizonyára felteszi rólam a t. igazságügyi minister ur, hogy tudom azt, hogy ablak- és lámpabeverés nem politikai tény; bizonyára tudni fogja ezt és mindenkiről felteszi közülünk, hogy ott, a hol ilyesmi történik, mindenkire az igazságszolgáltatás teljes súlyát kívánjuk érvényre emeltetni. Épen ezért azt kívánom, hogy történjék másokkal szemben hasonló gyors eljárás; történjék pedig épen azon okból, hogy ne nézzünk arra, hogy épen politikai tüntetések alkalmával kerültek-e ezen cselekmények felszínre, hanem bármily alkalommal. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Éz az, amit mondottam; mert minden polgári szabadság, minden igazi helyes tüntetés, a nép akarata helyes nyilvánulásának épen az a legveszélyesebb volta, hogy ha az bármiként ily elfajulásra jutna. Épen ezért joggal és helyesen mondottam, hogy ne csak ilyenkor legyen gyors az eljárás, hanem mindenkor is. (Helyeslés a szélső baloldalon-) A másik, a mit ez alkalommal meg kell jegyezni, t. ház, az, hogy én legalább igy tudom és azon eljárási szabályzat is, melyet az igazságügyministerium adott ki a bíróságok számára — a melyet különben megtartanak, ha akarnak, vagy nem tartanak meg, ha nem akarnak, mert látjuk, hogy akárhányszor a gyakorlatra hivatkoznak annak ellenében — oda irányul, de a dolog természete is azt hozza magával, ugyszinte a biróság érdeke, hogy a hol a biró itél a vádlott fölött, a helyes igazságszolgáltatási ügyvitel megköveteli, hogy védő nélkül ne álljon senki vádlottként a bíróság előtt, mert bár esetleg jogtalanul, mégis támadhat azon föltevés, hogy ha a bírósággal szemben a vádlott mellett nincs védő, könnyen felbillenhet az igazságszolgáltatás mérlege. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)'És ha fel világosittatom, hogy volt védő, én leszek az első, a ki a legszívesebben fogadom a felvilágosítást; de az eddig megjelent újságok szerint legalább védő közbenjárása nélkül történt az eljárás és megtörtént, hogy midőn az egyik vádlott azt mondta, hogy a rendőrség roszszul bánt vele, az elnök őt elhallgattatta. (Zaj a szélső balon.) Akkor ilyen eljárás mellett, ilyen eseteknél, ha politikai tüntetés nyomában vétség merül fel, — szerintem vétség, szerintök bűntett — meg kellett volna követelni az igazságszolgáltatás érdekében, hogy a védő közbejöttével történjék az eljárás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarok e kérdésnél sokáig időzni, azt gondolom, hogy ez nem pártkérdés, hogy itt nem arról van szó és nem állíthatja senki, mintha én helyesnek tartanám, hogy az igazságtigyministernek jogában állana beleavatkozni a bíróság eljárásába, mert én vagyok az első, a ki csekély erővel ugyan, de mindenütt határozottan tiltakoznám az ellen, hogy cabinet justitia legyen; (Helyeslés a szélső balon) és én vagyok az, a ki csekély hangomat — megengedem — de erős meggyőződéssel felemeltem, a hol a fegyelmi ügyekben mindenféle parancsoló fórum tétetik biróvá; de mindenesetre van módja a t. igazságügyministernek őrködni a felett, hogy az ügyviteli szabályok megtartassanak és meg kell tenni a szükséges lépéseket, hogy ilyen dolgok ne történjenek. (Helyeslés a szélső balon.) És midőn ezt megjegyezni bátor vagyok, constatálom, hogy ha van elkövetve bűn vagy hiba, az illető állittassék mindig a bíróság elé és az ítéljen tettei felett, de azt tartom, hogy mind a két irányban egyenlő mértékkel kell mérnünk, ha igazságosak akarunk lenni. Igen helyesen említette a múltkor a t. ministerelnök ur, hogy a szólás-szabadság, a véleményszabadság mindenki részére egyformán óvassék meg és ne nézzük, hogy kormányyárti-e, vagy nem kormánypárti-e, hanem tekintsük mindegyikben a ház tagját, mert a ház tagját tartozunk védeni. (Helyeslés a jobboldalon.) Egészen helyes és épen azért azt is helyeslem, ha valaki azt mondja, hogy meg kell védeni a ház tagjait az ellen, hogy ha esetleg a tömeg jogai gyakorlásában, szabadságában és méltóságában megsérti — a mi a mostani esetben nem történt — de meg kell óvni akkor is, ha megtörténnék, sőt veszedelmesebb, hogy épen azok, a kik hivatva vannak a rend felett őrködni s a törvény nevében rendet csinálni, a csendet és békét fentartani, ha épen azok szegik meg a törvényt. (Ugy van! a szélső balon.) Ha megbüntetjük a törvényszegőket, mert ablakokat vertek be, büntessük meg azokat is, a kik a törvényt még százszorosabban megsértették. (Zajos helyeslés a szélső balon.) T. ház! Nagyon szomorú és erős szó az, melyet kimondtam (Halljuk!) és érzem a kötelességet, hogy midőn valaki ilyet mond a házban, azt a törvénykönyvvel kezében be is bizonyítsa; mert ha én azt mondom valakiről, hogy szerintem