Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-181
304 181. országos illés fdbru.tr 16-án, szombaton. 1889. iránt, vájjon a főkapitánynak joga volt-e arra, hogy behatoltasson és azt a fiatal embert a rendőrség által elhurczoltathassa. De mit mond a 29. §. ? És itt kérem a t. ház objectiv ítéletét az igazságügyminister ellen, (Nagy zaj. Bálijuk!) mert törvényre hivatkozni itt a ház előtt lehet, hanem egy ministernek ugy kel] hivatkozni, hogy a törvény azután tisztán és világosan igazolja őt. Hiszen ezen 29. §. nem az elfogatás körülményeiről szól. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mit mond? Felolvasom. „29. §. A bekísért egyén az illetékes rendőri közeg által azonnal, vagy ha a bekisérés éjjel történt, másnap reggel kihallgatandó ; és ha ennek alapján fogva tartása szükségesnek bizonyulna, letartóztatandó, (Felkiáltások jobbfelől,: No hát! Ralijuk tovább!) valamint ennek indoka 24 óra alatt az illetékes bírónak is bejelentendő. A rendőri letartóztatás, ha csak a rendőrség által, avagy a bekísért illetékes bírósága által ez határozatilag ki nem mondatik, három napon túl nem tarthat és a letartóztatott szabadon bocsátandó." Hát kérdem, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) ha a t. igazságügyminister urat most innen három rendőr elhurczolja a rendőrségre, ott a rendőrség kihallgatja és akkor elbocsátja, a t. igazságügyminister ur nyugodtan fog a székébe ülni, hogy ez, mint a törvény értelmében, rendesen történt dolog volt ? A 29. §. megmondja, hogy mi teendő a bekísért egyéniséggel; de én nem azt kérdeztem, hogy a bekísért egyénnel megtörténtek-e ezek? Hanem azt kérdeztem, hogy mi alapon kimértetett be és rontott be a házba a rendőrség ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez itt a kérdés és ha a t. ház objective akarta a dolgot felfogni, akkor nem mosolyogni, hanem szomorkodni kellett volna, hogy valóban ih T en idézést tesz egy igazságügyminister. Hiszeu a tények különbözők; az elfogatási tény maga és azután az elfogatás utáni tények. Arról már nincs tudomásom, hogy midőn a rendőrség épületébe bekísérték, mi történt ott vele, ezt nem kérdeztem, de kérdeztem azt, hogy a rendőrségi főkapitány-e — mint interpellatiómbanvan — vagy ki adott a rendőr kezébe egy elfogatási parancsot? Az elfogatási parancscsal a rendőrök betörtek az illető házába, lakásába és az alvót ágyából kihurczolták, felmutatván neki az elfogatási parancsot. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Ez Prottmann alatt sem történt!) A t. ház meggyőződhetett ebből, milyen lábon áll a t. igazságügyminister ur védelme. A t. belügyminister ur legalább azt mondotta, hogy talán igazolni fogja magát a főkapitány, tehát meg fogja tenni irányában a szükséges intézkedést, talán még meg is kérdezi tőle, hogy megtörténtek-e ezek a dolgok. 0 tehát mondott valamit. De, t. ház, az igazságügyminister ur a törvénynek ily ferdített magyarázgatásával, mert ha a bekisérés ténye utáni esetre vonatkozó törvényt magára a bekisérés tenyéré idézi, ez elcsavarása a törvénynek, azt mondja, hogy nincs büntetendő cselekmény, hogy nem érkezett hozzá panasz és hogy neki nem áll érdekében ez iránt intézkedéseket tenni, tehát nem mond semmit. Előre tudtam különben, hogy a t, igazságügyminister ur nem fog intézkedni, habár tudok eseteket, midőn a köztudomás nyilatkozása folytán a ministerek intézkedéseket tettek. Ez nem a bírósági eljárásba való beavatkozás, hanem az ügyészség utján való intézkedés, a mely ügyészség a t. igazságügyministernek egyik közege. Midőn tehát én ilyen kérdéseket vetettem föl, nem olyan választ kellett volna ezekre adni, hogy a minister ur nem talál ebben semmit, sőt helvesli a történteket. (Zaj jobbfelől s felkiáltások: Szavazzunk !) Mielőtt önök tudomásul vennék, engedjék meg legalább, hogy megmutathassam, mit vesznek tudomásul. (Derültség a szélső baloldalon és félkiáltások : Mindegy az nekik!) Ha a t. igazságügyminister ur tovább is ragaszkodik ahhoz, hogy ő intézkedésnek szükségét nem látja, válaszát tudomásul nem veszem; hanem kijelentem, hogy a t. igazságügyminister urnak a törvény azon botor megtámadására, azon durva megsértésére, melyet a rendőrkapitány elkövetett, nincs szava. Ha a t. igazságügyminister urnak tetszik, tessék megsérteni a törvényeket, hanem akkor önök ne panaszkodjanak, ha a közönségben felébred ez ellen a közérzület. (Helyeslés a szélső baloldalon,. Mozgás a jobboldalon és zajos felkiáltások : Rendre! Nagy zaj.) Fabiny Teofil igazságügyminister: T, képviselőház ! Kénytelen vagyok néhány percznyi türelmet kérni. (Halljuk!) Tiltakoznom kell az ellen, hogy én elcsavartam volna azt, a mit Szederkényi Nándor t. képviselő ur mondott. A t. képviselő ur az interpellatióját intézte a t. belügyminister úrhoz és hozzám A belügy minister úrtól kérdezte, hogy van-e tudomása arról, hogy lakásáról elhurczoltatott; én tőlem azt kérdezte, hogy miután több, mint 24 órája, hogy ez megtörtént, szándékozom-e intézkedni szabadlábra helyezés iránt, vagy az ügyészséget utasítani. Szederkényi Nándor: Akkor nem tudja, mit kérdeztem. Gróf Károlyi Gábor: Aludt! (Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Fabiny Teofil igazságügyminister: Én erre azt válaszoltam, (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Nem azt kérdezte! Hosszantartó nagy zaj. Felkiáltások jobbfelől: Szólásszabadság! Felkiáltások a
