Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-181
300 181. or=iäágos ülés február IS.án, szombaton. 1889. ellentüntetést. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon. Egy hang balfelöl: Búsbach Péter vezetése alatt! Derültség.) Befejezésül csak egyet. (Halljuk!) Ha azonban megtörténnék, t. ház, hogy legjobb szándékunk, legbecsületesebb törekvéseink ellenére ugyanazon rendőri közegek részéről a rend megzavartatnék, (Gúnyom felkiáltások jobbfelöl: Majd meglássuk!) azért hívtam tanukat és hívok önök közül bárkit, méltóztassanak megjelenni és győződjenek meg személyesen róla, hogy önmaguknak higyjenek, ha képviselőtársaiknak hinni nem akarnak, hogy köztünk nincs senki, a ki a személyvagy vagyonbiztonság ellen lázítani, vagy izgatni akarna. De ha — mondóra — minden józan felfogás és minden becsületes törekvésünk ellenére mégis megtörténnének azok a brutalitások, a mik megtörténtek 14-én este, saját szemünk láttára : erre egy válaszom van, nem a belügyministert, hanem személyesen, saját személyében, teszszük felelőssé a ministerelnök urat. (Ugy van! Élénk helyeslés a szélső balon.) Interpellatiom egyébiránt röviden igy hangzik : (Halljuk! Halljuk !) „Interpellatio a belügyi minister úrhoz : 1. Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy 1889. február 14-én a főváros államrendőrségének közegei, minden valószínűség szerint felsőbb parancsra, a muzeum-körut és a kerepesi-út sarkán összegyűlt és az ezret meghaladó egyetemi ifjakból álló tömeg közé minden előzetes felszólítás nélkül akkor vágtattak be, midőn a törvény által nem tiltott czéíból tüntető ifjúság a rendnek legnagyobb és legtiszteletreméltóbb fentartásaival Magyarország királyát éltette? 2. Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy ugyanaz alkalommal, midőn a tüntetők részéről sem a vagyon-, sem a személybiztonság semmi irányban veszélyeztetve vagy fenyegetve nem volt, a Molnár és Pavlik felügyelő által vezérelt lovasrendőrök vadállatias dühhel rontottak nemcsak a tüntető ifjúságnak, hanem lóháton behatoltak a nemzeti szinház bérházának muzeumköruti tornáczában rakáson heverő menekülteknek, az utczán békésen haladó aggastyánoknak; gyermekeknek és nőknek és minden ok nélkül botokkal, kardlappal ütlegeltek mindenkit, kit a véletlen útjokba sodort? 3. Van-e tudomása a belügyinmister urnak arról, hogy a fővárosi államrendőrségnek törvénytelen, brutális és az egész nemzetet mélyen szégyenítő eljárása közben igen sok polgár testi épségében megsérült és még többek élete a legnagyobb veszélyben forgott? 4. Szándékozik-e a minister ur haladéktalanul intézkedni, hogy hasonló botrányos visszaélések ne ismétlődjenek és a bűnös rendőrségközegei példássan megbüntettessenek?" Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a belügyminister úrral. (A belügy minister feláll és szólani akar.) Szederkényi Nándor: T. ház! (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk a ministert! A minister kivan szólani!) Ivánka Imre urat halljuk már egyszer! (Nagy zaj.) Én kérdem, hogy kiván-e szólani a minister ur? Báró Orczy Béla, mint belügyminister: Én nem tudtam, hogy ugyané tárgyban még van egy interpellatio. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Vem!) Akkor tessék előterjeszteni. Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Bár e napokban tartott ülésen előadtam ezt az esetet a tanácskozás napirendjére szólva, hogy az állami rendőrség annak főkapitánya, nevében magán házba tolakodott a reggeli órákban (Mozgás a jobboldalon. Félkiáltások: Hallottuk már!) és ott dr. Takács Zoltán (Mozgás. Elnök csenget) ügyvédjelöltet ágyából kiparancsolva, a rendőrség épületébe bekísérték. Ennek elmúlt már nem egy huszonnégye de kétszer huszonnégy órájánál is több és a t. kormány részéről ez hallgatással vétetett tudomásul. Meg van tehát állapítva, hogy a tény csakugyan megtörtént, mert ha nem történt volna meg, kötelessége lett volna a kormánynak már azóta nyilatkoznia, hiszen az a tény nem a fővárostól messze, hanem a főváros belsejében és oly közeg által történt, mely a t. minister uraknak naponkint tartozik jelentést tenni. Miután tehát a kormány ezt hallgatag igazolta és miután a tényállást, melyről interpellatiomban szó van, már előadtam, a következő két kérdést intézem a bel- és igazságügyi minister urakhoz (olvassa).: Kérdés a tisztelt bel- és igazságügyi ministerekhez. A t. háznak e hó 14-én tartott ülésében előadtam Török János budapesti rendőrfőkapitánynak a budapesti rendőrségi törvényt durván sértő, annak intézkedéseit teljesen mellőző azon eljárását, hogy e hó 12-én a reggeli órákban dr. Takács Zoltán ügyvédjelöltet egy általa előirt, de nevezettnek felmutatás után nem kézbesített „elfogatási parancscsal", több rendőrrel nevezett lakásába betörve, ágyából kiparancsolva, a rendőrségi épületbe Imrczoltatta. A t. belügyminister ur mély hallgatásával immár constatálta, hogy a rendőrfőkapitány e durva törvénysértéséről tudomása van s az valóban megtörtént. Kérdem a t. belügyminister urat: intézkedett-e már, hogy a törvénysértő rendőrfőkapitány hivatalától felfüggesztve, fegyelmi eljárással büntettessék ? Az igazságügyi minister urat pedig kérdem: ; hogy ezek után fog-e intézkedni, hogy az ügyészség
