Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-181

181. országos ülés február 16-án, szombaton. 1889. 299 Nekem nincs kedvem azokkal e helyütt foglalkozni, akik sajnálatra méltó módon, de kenyérkeresetből csinálják a botrányt, (Helyeslés a szélső halon) azonban két megjegyzésem van. Az egyik az, hogy azon kormányok ideje alatt, melyek még a tiszteletre méltó emlékű Deák Ferencz szelleme által vezéreltettek, azon korszakban is volt rendőrség, voltak tüntetések. Emlékszik rá Ivánka képviselő ur. (Derültség balfélöl.) Csakhogy a rendőrség akkori s mostani vezetése között vau egy kis különbség. A rendőrség akkori főnökének — nem akarok személyéről beszélni — de egy tulajdonságáról meg kell emlékeznem. A rendőrség főnöke lóháton, vagy gyalog éjjel, nappal a tüntetők kellő közepéből intézte rendelkezéseit és nem volt olyan rendőrségi főnökünk, ki odahaza a zöld asztal mellől füstölve adja ki azon rendeleteket, melyek polgártársai életét és személyes biztonságát koczkáztatják. (Nagy zaj jobbfelöl.) A másik különbség, t. ház az, hogy eddig nem találkozott Magyarországon még oly kormány, mely tűrt volna oly rendőrfőnököt, a ki magának a törvényhozás hatáskörét vindicálja. (Ugy van! balfélöl.) Tudjuk, hogy a törvényhozásnak van joga törvényeket alkotni, van joguk a ministereknek is rendeleteket kibocsátani a törvény korlátai közt. De azt, hogy a főkapitányságnak joga volna a törvény korlátain kivül büntetéseket megállapítani, csak az önök szabadelvű politikája alatt lehetséges. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Még csak néhány kérdésein van. Azt mondják: ki és mi oka e tüntetéseknek? Első sorban azt kell kérdeznem : mi volt oka ? Oka volt az a törvényjavaslat, melynek 14. és 25. §-ban az ifjúság egyrészt a nemzet alkotmányát, másrészt legféltékenyebben őrzött kincsét, nyelvét látta veszélyeztetve. Az egyik szakasz már le van fej ez ve, bizonynyal le lesz fejezve a másik is. (Ellenmondás jobbfelöl. Zajos helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Tehát önök hivatkoznak arra,constatálásáulaz eredménynek, hogy íme a 14-ik szakasznál adatott concessio, tehát önök újabban elismerik, hogy jogosult volt ez a mozgalom idáig. A kérdés az : jogosult-e ezen mozgalom tovább és erre a kérdésre már azt kell kérdeznem, hogy ki az oka ennek a további mozgalomnak ? Azt inon dia Busbach Péter ur — kétségtelenül erős meggyőződése — (Felkiáltások szélső balfélöl: Szenti) hogy ennek oka a demagógia. Gr. Károlyi Gábor: Tudja ő, hogy mi az a demagógia? (Élénk derültség bal- és ssélsö balfélöl.) Polónyi Géza: Azt kérdezik, hogy tudja-e? Én tudom, hogy tudja. (Derültség bal- és ssélsö balfelöl.) Azon időben, midőn a bosnyák vállalat volt szóban, volt a fővárosban egy képviselő, ki rettenetes — az enyémnél is öblösebb — hangon (Derültség) kívánta a kormány és Tisza Kálmán vád alá helyezését s ez Búsback Péter volt. (Hosszantartó zajos derültség bal- és ssélsö balfélöl.) Ezt nevezik demagógiának s prototypja a Terézváros méltó képviselője. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, hogy ha arra a kérdésre akarok válaszolni, mi okozza a további tüntetéseket, arra kell felelnem, hogy ki az oka ezen tüntetéseknek ? Nem a demagógia, hanem a szemenszedett, eddig soha nem hallott parlamenti és ministerelnöki hypocrisis. (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobboldalon.) Ha találkozik egy ministerelnök, ki vállalkozik arra, hogy saját állását s erős meggyőződését (Felkiáltások szélső balfelöl: Szent meggyőződését!) köti ahhoz, hogy ezen javaslat, a 14. §-t is beleértve, vagy ugy fogadtatik el, amintaz indítvány áztatott, vagy ő lemond; és ha azután az még sem fogadtatik ugy el és ő mégis marad: ez a hypocrisis. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az ily eljárás ellen, t. ház, nem volna kifogásom, ha az csak a t. ministerelnök urnak erős és szent meggyőződését eompromittálná, de én azt, hiszem, hogy az egész ország jól fogta fel, hogy ez eomproxnittáfja azon széket, a melyben a ministerelnök nr ül. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Kérdem végül,hogy a nemzet ifjúságának lelkesedésére tudnak-e önök méltóbb tárgyat mutatni nekem, mint a nemzet legdrágább kincsét: a nyelvet, (Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Mernek-e önök az ellen kifogást tenni, ha a nemzet ifjúsága saját nyelvének védelméért lelkesedni mer ? (Helyeslés balfélöl.) A czél, t. uraim, szent és tisztességes. Mi meg fogj'uk holnap kisérleni önöknek, t. képviselő urak, bizonyságot szolgáltatni arról, hogy a rend legnagyobb korlátai közt rendezzük a körmenetet s hogy ez igy lesz s ez a szándékunk, arra önök közül hivők tanukat, még pedig olyanokat, a kik értenek a demonstratióhoz, felhívom Ivánka Imre és Jókai Mór képviselő urakat. (Derültség balfélöl.) Szíveskedjenek ennél a tüntetésnél velünk együtt megjelenni s tanúskodni a mellett, hogy az a tüntetés senkinek személyi, és vagyoni, biztonsága ellen intézve nincs. Ivánka Imre t. képviselő urat csak arra kérem, hogy jókor gondoskodjék arról, hogy a rendőrség már a Calvin-téren el ne fogja. (Derültség a bal- és szélső balon.) Mi, t. képviselőház — a mit ismételni bátor vagyok — holnap ezt meg fogjuk kisérleni, hogy bebizonyítsuk azt, hogy a polgárság ünnepélyes, méltóságteljes tüntetést akar rendezni. De ha önök azt hiszik, hogy azt a polgárságot hamis jelszavakkal is fel lehet izgatni, hogy nem az igazság ereje az egyedüli, a mely őt vonzza: ám próbálják meg önök s rendezzenek 38«