Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-181
298 181. országos ülés február 16-ün, szombaton. 1889. Derültség a szélső baloldalon) a háznak kellő időben jelentést tenni ? Elnök : Az interpellatio közöltetni fog abelügyminister úrral. Ábrányi Kornél képviselő ur kivan személyes megtámadt?)tás ezímén felszólalni. Ábrányi Kornél: T. ház! (Ralijai l Halljuk í Nagy zaj.) En Búsbach képviselő ur beszéde közben, akkor, mikor azt mondta, hogy a főváros polgárságát meg akarja védeni, azt kérdeztem, hogy ki ellen. Erre ő választ nem adott, ha csak azt a választ nem, hogy mindenki ellen, a ki nem ugy gondolkozik, nem ugy érez, mint ő. (Nagy zaj a jobboldalon.) Mindenesetre a formula nem volt positiv, senkit sem nevezett meg s így ez a dolgok mai állásában kétségtelenül izgatás jellegével bir; mert a ki gyanúsít, az izgat. (Zajos helyeslés a bálodalon, nagy mozgás, zaj a jobboldalon.) T. ház! Ha ezen az oldalon igazán azok a tendentiák volnának, a melyet; Búsbach Péter ur részint nyíltan, részint a sorok közt sejtetni enged . . . (Zajos fekiáltások jobbfelöl: Ez nem 'személyes kérdés!) Elnök: A képviselő ur azért nyilatkozik, mert személyesen meg volt nevezve ; méltóztassanak őt meghallgatni. Ábrányi Kornél: Mondom, ha azok a tendentiák volnának ezen az oldalon, és minthogy én is itt vagyok, tehát magamat is ide kell számítanom — azon esetben biztosítom a képvíse?ő urat, hogy mi itt valamennyien a legnagyobb örömmel fogadnók a képviselő ur beszédjét, mert azokra a ezélokra, a melyeket ő itt supponál, hatalmasabb motort, mint az ő beszédjét, képzelni sem lehet. (Élénk helyeslés és tetszés balfeöL) Én azonban, t. ház, a magam részéről kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a legmélyebben sajnálom Búsbach képviselő urnak mai beszédét, nemcsak a parlamenti tárgyalás nyugalma, hanem a főváros békéjének érdekében is. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj) Elnök: T. ház! Hátra van még Polónyi képviselő ur interpellatiója. Polónyi Géza: T. ház! Bár szeretnék sokat mondani, keveset akarok beszélni. Mindenek előtt — ezt talán kötelességem kijelenteni — Jónás igen t. képviselő ur személyes nyilatkozatára csak annyit jegyzek meg, hogy a magam részéről szívesen veszem tudomásul azon rectificatiót, a melyet elmondott, annyira szívesen, hogy ha ő azt magától nem tette volna, magam kerestem volna számára az alkalmat, hogy azt megtehesse. (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Most pedig mielőtt tárgyamra térnék, Búsbach képviselő ur beszédjére van néhány megjegyzésem (Halljuk! a szélső baloldalon.) Bizonyára érdememen felül és nem keresve. sőt mélyen sajnálva, azon megtisztelő szerencsében részesültem, hogy Búsbach képviselő ur, engem ma, talán akaratlanul, kidicsért. 0 ugyanis azt mondotta, hogy volt két tüntetés, az egyik az ifjúsági nagygyűlés, a másik a Jánszky-féle nagygyűlés, melyen miután a rendőrség be nem avatkozott, a rend esakuayan nem is lőn megháborítva. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Mindkét gyűlésnek, talán véletlenből, én voltam a vezetője s magamra nézve elég megtiszteltetés, ha arról az oldalról ezt constatálni hallom. (Tetszés a szélső baloldalon) Egy dolgot azonban a történeti igazság kedvéért rectificálnom kell és rendkívül sajnálom, hogy a ministerelnök ur nincs itt, mert talán a történelmi sorrend kedvéért szükséges lett volna, hogy megerősítse azt, a mit én mondok s a mit egyébiránt a t. ház, tagjainak emlékezete is igazolni fog. Búsbach t. képviselő ur t. i. azt mondta, hogy miután e gyűlések?, rend legnagyobb fentartásával megtartattak, azután elfajultak. Ezt a kifejezést használta. A Jánszky-féle tüntetés alkalmából —méltóztassanak megengedni, hogy emlékezetükbe visszaidézem- az eseményeket — a nagygyűlés, a mely 20,000 ember jelenlétében lőn megtartva, a már megelőző utczai tüntetések után tartatott meg és azután a nagygyűlés után csak egyetlen egy factum következett még és ez a királyi kézirat, a melyet a ministerelnök ur hozott. Ezt értette a képviselő ur elfajulás alatt? (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Nem fogok sokat beszélni a gyülekezési jogosultságról, de miután már itt tartunk, hát nem szabad nekem hivatkoznom arra, hogy azon gyülekezésnek alkotmány és a nemzet szabadsága érdekében volt olyan gyümölcse, a melyre első sorban a ministerelnök ur volt büszke. (Uqy van! a szélső baloldalon.) Hát nem az utcza eszközölte ki a királyi kéziratot ? (Nagy zaj és felkiáltások jobhfelől: Nem!) Hát oly meddő ezen tüntetés mai nap is? A 14. §-t talán önök eszközölték ki? (Derültség a szélső' balon.) Kinek van oka, t. ház, szégyenkezni: nekünk-e, a kik ezen — mondjuk — izgatás folytán elértük a haza javára, a mit kívántunk, vagy önöknek, a kik azon rendőrségnek akarnak szolgálatot tenni, a mely brávók módjára letiporja az ártatlanokat (Mozgás jobbfelől.) Már most azok után, a miket ma itt ezen padokról hallottam, én a rendőrségre nagyon keveset akarok megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Kern volt oly korszak, nem volt oly zsarnokság, a melynek ne lettek volna meg a maga condottieriei, brávói vagy spadassin-jei, minden korszaknak meg voltak az ilyen individumai, a kérdés csak az volt: mennyit érnek és mennyit kérnek ? (Ugy van! a szélső balon.)
