Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-181

2g2 181. orszsigos ülés február 16-én, szombaton. 1889. miért nem állapított meg többet, vagy kevesebbet, mint e 20 hetet. Második kérdésem pedig az, hogy miért osztotta fel a hadügyi kormányzat e 20 hetet épen 4 részre, egy első kiképeztetési időre és három fegyvergyakorlatra. S ezt azért kérdem, mert NémeTörszágban, a hol a póttartalékosoknak kiképeztetése szintén 20 hétig tart a fegyvergyakorlatokkal együtt, épen 1888-ban, a mikor a póttartalék reformáltatott, a négyszeri behívástól eltértek és azt határozták el, hogy e 20 hét 3 behívásra osztatik fel. A inig eddig NémeTörszágban a póttartalékosokat először 10, azután 6 s végre 2-szer 2 hétre hívták be, addig a múlt évben alkotott törvény értelmében most a póttartalékosokat először 10, azután 6 s végre 4 hétre hívják be. A mikor a reform szóban forgott, ezt azzal indokolták, hogy azt akarják, hogy a póttartalékosok a polgári életben minél kevesebbet legyenek megzavarva. Lehet, hogy katonai szempontból helyesebb az, hogy a póttartalékosok 4-szer hivassanak be; azonban mégis szeretném, ha a honvédelmi minister ur e kérdésemre felelne, mert ha erre megnyugtató választ kapnék, azon módosítványtól, a melyet az 54. §-nál kívánok benyújtani és a mely oda irányul, hogy apóttartalékosok kiképzésére szolgáló idő háromszorra osztassékbe, szívesen elállanék. És még egy harmadik kérdésem, mely az egész országot érdekli s melyet már a 9. §-nál kellett volna megpendítenem, de nem akartam a felszólalásokat szaporítani, arra vonatkozik, hogy. ha a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat életbe lép, ez minő ingerentiával lesz a népfelkelésről szóló 1886 : XX. t.-cz.-re?|Ezt, t. ház, azért kérdezem, mert a hadköteles kornak a 20. évről a 2i-re való elhalasztása folytán, a népfelkelésnek első korosztálya, vagyis a 33 évesek e törvény szerint a rendes hadi kötelezettségbe esnek. És kérném, hogy azon népfelkelők, a kik a népfelkelési törvény szerint lettek a póttartalékosok eathegoriájába osztva, az által, hogy a póttartalék a véderő-törvényben reformáltatik, menynyiben mentetnek fel a póttartaléki teher alól. (Helyeslés a baloldalon.) Kérem a, t. minister urat, hogy ezen kérdésemre válaszolni kegyeskedjék. Különben a szakaszt elfogadom. Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. ház! Bolgár Ferencz képviselő ur három kérdést intézett hozzám a póttartalékosok ügyében. Az első az, hogy mily elvből indult ki a hadügyi kormányzat, midőn a póttartalékosok hadi kötelezettségét 20 hétben állapította meg s ezt 4 részre osztotta be. A hadügyi kormányzat azon elvből indult ki. hogy miután a póttartalékosok a közös hadsereghez és a honvédséghez besorozott egyénekkel szemben amúgy is nagy előnyben vannak, a mennyiben a tényleges szolgálat náluk csak 8 hétre, tudniillik az első kiképzés idejére terjed és amennyiben a gyakorlatra való bevonulási kötelezettség a közös hadseregnél 3 fegyvergyakorlatra terjed, mig a honvédségnél ötre; a póttartalékosok egyenlően kezeltesseneksne legyen más különbség köztük és a közös hadsereghez, valamint a honvédséghezbesorozottak közt, mint csak a rövidebb tényleges szolgálati idő. Ezen elv vezette a hadügyi kormányzatot arra, hogy eltekintve a rövidebb tényleges szolgálattól, a többi kötelezettségek egyenlők legyenek. Azt hiszem, hogy ez helyes és igazságos, a mennyiben a gyakorlatokra való beidézés évfolyamonként törteik, tehát sokkal nagyobb az ellenőrzés és a nyilvántartás is. Ennyit az első kérdésre. Ezzel kapcsolatban van a második kérdés, tudnillik, hogy miért osztattak fel épen négy részre ? Azt hiszem, azon aggály, melynek a t. képviselő ur kifejezést adott, hogy tudniillik mozgósítás alkalmával mindjárt az első pillanatban szükség lesz a póttartalékosoknak beosztására, nem alapos. Ez most igenis úgy van. Mert, mint méltóztatnak tudni — már meg is magyaráztam — az ujonczlétszám felemelése azzal indokoltatik, hogy a jelenlegi törvény alapján a háború eseténbe nem vonulókra körülbelül 8% esvén, jelenleg nem lettünk volna képesek a honvédség és a közös hadsereghez beosztott legénységből a hadi létszámot teljesen kiállítani, hanem az első pillanatban mindjárt kényszerítve lettünk volna a póttartalékot legalább részben hehívni. Ennek szüksége a jelen javaslat alapján későbben el fog esni, minthogy először épen a 8% fejében az ujonczjutalék felemeltetett, másrészt pedig azon elemek, melyek eddig az ujonczjutalékba számíttattak ugyan, de tényleg szolgálatot nem tettek, például a papok és tanítók, mindjárt a póttartalékba fognak beosztatni és így az ujonczjutalék teljesen ki lesz állítható. Ennélfogva a jövőben, midőn t. i. e törvény hatálya már érezhetővé lesz, el fog esni annak szüksége, hogy a mozgósítás első pillanatában a póttartaíék azonnal beosztassék a csapatokba, minthogy ezek teljes létszámban lesznek kiállíthatok. A póttartalék mozgósítás alkalmával igenis mindjárt be fog idéztetni, de főleg csak azért, hogy pár hét alatt még jobban beoktattassanak, aztán pedig, ha kell, a közös hadsereg, illetőleg a honvédség kiegészítésére utána szállíttathassanak. Attól tehát a mostani törvényjavaslat szerint nem kell tartani, hogy a póttartalék kevésbé lesz kiképezve. Mindenesetre kevesebb gyakorlata lesz a póttartalékosnak, mint olyan legénynek, ki 2—3 évig folyton szolgáltadé elég gyakorlata lesz, ha nyolcz hétig kiképezik, háromszor beidézik a I gyakorlatokra és azonkívül mozgósítás alkalmával