Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-180

180. irszásros ülés feforsár 15-óa, pénteken. 1889. 277 kor még csak szállingózva is alig lehetett az utczán egy-két embert látni, az említett uri ember épen majd az előtt a ház előtt — mert a mint tudom, a szomszéd házban lakik a 7. szám alatt — a járdán ment egyes egyedül — ismétlem, t. ház, — egyes-egyedül CFoportosult, (Zajos derültség a balés szélső baloldalon) elhaladt mellette az említett rendőrségi felügyelő lovas rend őr csapatával körülbelül 30 lépésnyire s akkor hirtelen megfordulva, lovával oda áll eléje s megállásra szólítja fel ezen egyes-egyedül csoportosuló, választékos öltözető egyént: „Megálljon az ur !" Erre ő meg volt lepve, hogy ő nem bánt senkit. „A törvény nevében, megálljon az ur!" (Derültség és zaj a bal-és szélső baloldalon.) Azt mondja neki: „Az ur kiáltotta, hogy Ahzug!" (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De ez valamikor korábban lehetett, mert akkor nem szólt senki Ábrányi Kornél: Az apja lehetett! (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Gulner Gyula: Azt feleli rá a rendőrségi felügyelő: „Vigyék be!" (Mozgásbalfelöl.) „Kérem, én ez és ez vagyok" és igazolja magát. „Az mindegy, az atya ur istent is bekisértetem, mert arra parancsom van! (Nagy zaj és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Szabadkozik, hogy hiszen ő sem nem tüntető, sem nena*lázadó, sem nem csoportosuló. Ez nem ad rá semmit: „Sajnálom, nekem erre parancsom van" és ezzel elvitték. Két rendőr körülfogta és eltolták minden ellenkezése daczára — természetesen. Ugyanezt bekísérték a Szentkirályi-utczába, gondolom, t. ház, a többihez, mert később kitűnt, hogy ő is a többiekkel escortiroztatott a rendőrség által. Láttam és hallottam, t, képviselőház, hogy a szemben lévő Pongrácz-féle vendéglőben, honnét egy hang ki nem hallatszott, a hol még csak tüntetési száudék sem foroghatott fenn, a hol annyi óvatossággal járt el már a vendéglős, már a bent lévő vendégek, hogy a vendéglőnek összes ablakai nehéz, átláthatlan függönyökkel voltak befüggönyözve. Saját fiileim hallatára rendelte a rendőrségi felügyelő két rendőrnek, hogy menjenek be, nézzék meg, kik vannak odabent és ürítsék ki a vendéglőt, a nélkül, t. ház — s ezt minden körülmények között, ismétlem, bárkivel szemben feutartom — hogy ott a vendéglőben akár kiabálás, akár fenyegetés lett volna, de talán még ki sem néztek, nem is nézhettek, mert ismétlem, a vendéglő összes ablakai nehéz, átláthatlan függönyökkel voltak bevonva. Berendelte a rendőrt azzal az utasítással, hogy ürítse ki a vendéglőt és tényleg vagy 10—15 vendéget — ennyien lehettek mindössze — ki is tolt azután a rendőr a vendéglőből a járdára. Gr. Károlyi Gábor: Talán Tisza akarta őket ebédre hívni ? (Derültség a szélső baloldalon.) Gllllier Gyula: És én akkor ismertem meg, t. ház, azt az egyént, kit a hírlapok legutóbb annyiszor emlegetnek. (Halljuk!) A rendőrségi felügyelő, midőn azt a 15 —16 egyént a vendéglőből kilebbesztette, megszólított közüle egyet: (Zaj.) „Takács ur!" Erre egy fiatal ember, a kit addig nekem nem volt szerencsém ismerni, azt mondja: „Tessék!" „Szólítsa fel barátait, hogy egyenként 2 perez alatt távozzanak innét, mert különben az urat fogom legelőször letartóztatni. (Mozgás a szélső baloldalon és felkiáltások: A törvény nevében !) Ennem vitatom, t. ház, hogy az a 15 — 16 vendég a rendőrségi felügyelő ízlése és belátása szerint, hogy tudott 2 perez alatt annyi felé menni, hogy 2 perez alatt egy se legyen ott közülök és még se menjen kettő együtt (Derültség a bal- és .szélső baloldalon.) Tény az, hogy mikor az a felszólítás jött, az a fiatal ember, a kit Takácsnak szólítottak, azt felelte: „Már én arról nem tehetek." „Egy szót se, mert különben végre fogom hajtani!" Erre megindult az egész tömeg,persze nem egyenként, mert egy irányban ment valamennyi, de hogy valami bajuk ne történjék, a rendőrségi felügyelő legalább 12 rendőrt utánuk rendelt, a kik kísérték az Eszterházy-utczába, hogy ott azután mi történt, nem tudom. (Élénk nyugtalanság jobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Hát ez nem elég ? !) T. képviselőház! Méltóztassanak meggyőződve lenni arról az egyről, (Halljuk!) hogyha van valaki, a ki igazán komolyan akarja a rendet, komolyan akarja azt, hogy meg ne zavartassák egyes polgárok békessége, ne történjék se bűntény, se kihágás akár a személy-, akár a vagyonbiztonság ellen, arról az egyről méltóztassanak a t. képviselő urak meggyőződve lenni, az én vagyok. Asbóth János: Bár többen volnának. (Élénk derültség jobbfelöl. Mozgás és felkiáltások a bal- és szélső baloldalán: Rendre! Rendre! Egy hang; Ez nem a Stein Lörincz czikke! Felkiáltások: Renegát! Mozgás.) Gulner Gyula: Nagyon örülök, hogy t. barátom Asbóth János közbeszólt, mert ezzel alkalmat adott nekem, hogy megemlítsem, hogy előadásom legalább egy részét ő is mint szem- és fültanu megerősítheti, mert ő jelen volt s látta, mikor Prém József hozzáfordult, hogy szabadítsa ki. (Nevetés a bal-és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Hanem őt nem kisérték be ! (Zajos derültség a jobboldalon.) Gulner Gyula: T. képviselőház! Ismétlem, ha van, a ki komolyan akarja a rendet, az én vagyok, de egyet állítok, t. ház, hogy azt azután nem tartom rendnek, hogy minden igaz ok nélkül akkor, a midőn nincs csoportosulás, a midőn nincs tüntetés, midőn az utcza már csaknem néptelen, csupa kedvtelésből, bravourkodásból végig seperjék az