Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-180

276 189. országos ülés február 15-én, pénteken. 1889. egyes neveket megéljenzett, koronként meg egyes neveket abczugolt. Arról szó sem volt, hogy a közlekedés akadályozva lett volna, sem arról, hogy ezen csoport, vagy ha jobban tetszik, tömeg, akár a személy-, akár a vagyonbiztonság veszélyeztetésére, akár valamely bűncselekmény elkövetésére, vagy kihágásra csak szándékot is mutatott volna. Három óra után megjelent nagyszámú lovasrendőr élén JBaranyay lovassági rendőrfelügyelő. (Mozgás. Zaj a szélső haloldalon.) A mint odalovagol a Sándor- és Szentkirályi-uteza sarkára, hangosan felszólította a tömeget, hogy oszoljanak szét, igaz, hogy nem ezzel a kifejezéssel, hanem sokkal erősebbel mondta. (Halljuk balfelöl.) Ez szerintem azonban nem tartozik a dologhoz. Már a lovasrendőrök láttára, még inkább azonban a felszólítás után, nemcsak oszolni és távozni kezdett a tömeg a helyszínéről, hanem futva igyekezett menekülni. Akkor gondoltam magamban, hogy ezek csakugyan oly tüntetők, kik a ] egeslegel só' felszólításra azonnal szétrebbennek, azonnal menekülnek, azonnal elhagyják a tüntetés színhelyét. Akkor t. ház, az említett rendőrségi felügyelő azonnal, mielőtt azoknak az ott összeverődött egyénebnek alkalmuk lehetett volna elmenekülni, vagy eltávozni, rohamot rendelt az egész utcza szélességében. (Mozgás és felkiáltások bal- és szélső balfelöl: Gyalázat!) T. ház! És ez miként lett végrehajtva? Nem ám agy, hogy az a tömeg nyomatott volna a lovasság által, hogy az utcza kitisztittassék; nem ám ugy, hogy a kocsijáró helyen ment volna a lovasrendőrök tömege, hanem lánczban az egész utcza szélességében. (Egy hang a jobboldalon :Helyes! Mozgás balfelöl.) Nem mondom, hogy nem helyes, ha erre ok van; (Tetszés balfelöl) a kérdés csak az, volt-e erre ok és nem involvál-e ez eljá.iás hivatalos hatalommal való visszaélést. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Az egész utcza szélességében, tehát a járdát is elfoglalva, akkor, midőn már mindenki futott és menekült, a futókat üldözőbevette s mikor már csoportosulás az egész utczában nem volt, vágtattak végig a Sándor-utezán felfelé. Ekkor, t. ház, ismét saját szemeimmel láttam azt, hogy a. ki elég szerencsés volt oly kapunál állani, a melyiknek házmestere nem csukta be a kaput, az menekülhetett ép bőrrel, mert az mehetett azon ház kapujába. A ki azonban véletlenül nem oly helyen találkozott — mert voltak szemközt jövő, békésen közlekedő egyének, kik erről mitsem tudtak — azok vagy elüttettek a lovas rendőrök által, vagy végig verettek ugy, a mint az a lovas rendőröktől kitelt, (Élénk mozgás a bal- és szélső baloldalon.) S azután férfiak,, nők, gyermekek kivétel és személyválogatás nélkül, már akkor — és ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni — midőn az utczán tüntetés és csoportosulás nem volt, midőn a legtöbb egyén menekülni akart, erre tessék gr. Andrássy Manó kép-,. viselő urnak azt mondani, hogy helyes. (Felkiáltások jőbbfelöl: Nem ö mondta !) Mikó Árpád : Én mondtam ! (Mozgás a balés szélső baloldalai. Zaj.) Gulner Gyula: Tehát bocsánatot kérek a tévedésért. Elnöki Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék igy egyes képviselő urakat megnevezni, mert ez által megtörténik, hogy másra mondja, mint a kit illet. (Helyeslés a jobboldalon.) Mikó Árpád képviselő ur mondotta és ő elvállalja érte a felelősséget. Gulner Gyula : Ismételten bocsánatot kérek a tévedésért. Tehát minden igaz ok nélkül történtek ezek, akkor, midőn már tényleg csoportosulás és tüntetés nem volt. Láttam, t. képviselőház, midőn egy tisztességesen öltözött nőnek a fejéről a rendőr a kalapot leverte. (Mozgás balfelől.) Láttam, midőn egy férfi — ugy gondolom — nejével együtt menve, a lovasreudőrök által elsodortatott s midőn őt, ugy mint tőle elválasztott nejét a rendőrök összeverték.^üío,*(?ás balfelöl.Felkiáltások: Most tessék helyeselni!) És, t. ház, ez a manőver nem egyszer, de többször ismétlődött a Sándor-utcza emiitett szakaszán végig. Ugyancsak a Sándor-utcza és Szentkirályiuteza sarkán, midőn a lovasreudőrök megjelentek, az úgynevezett „Kucsera"-féle vendéglőbe többen — hogy hányan lehettek, nem tudom — bemenekültek a rendőri lovasság elől. A rendőrök láttára, vagy pedig azért, hogy többen oda ne meneküljenek, vagy hogy magukat az elfogatásnak ki ne tegyék, ki által, ki által nem, azt nem tudom, de tényleg a ház kapuja becsukatott. Mikor az oda menekülőket látta a rendőrség, elkezdte botjával ütni a kaput és hangosan követelte, hogy a „törvény nevében" nyissák ki. (Nagy zaj balfelöl.) És, t. ház, természetes, nemcsak hogy az ember nem, de az oktalan 16 még kevésbé ment neki a becsukott kapunak, mire a lovassági rendőrfelügyelő néhányat a lovasrendőrök közül lcszállatott, azokkal az ajtókat ostromoltatta, dörömböltette, míg végre nem sokára a kapu kinyílt s ugyanoda vagy 20—25 gyalogrendőr, kik később futva, megjelentek, bement. (Felkiáltások balfelöl: Kik tehát a betörök? Jőbbfelöl: Mi az eredmény?) Hogy beat mi történt, arról nem akarok beszélni, miután nem láttam, de tény, hogy az lett az eredmény, hogy onnét mintegy 10—15 egyént a bent volt rendőrök kikísértek és erős rendőri fedezet mellett a Szentkirály i-utezába tolouezoítak. Láttam és hallottam azt, midőn egy választékosan öltözött uri ember, kiről később megtudtam, hogy Prém József iró — itt figyelmet kérek, t. ház! — akkor, mikor már ezen dolgok, a miket előbb elmondottam, megtörténtek, akkor már, mi-