Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-180

268 180- országos ülés február 15-én, pénteken, 1889. azt, hogy mindaz való, a mi a tegnapi „Egyetértésiben van. Lukáts Gyula képviselő ur azonban valamit elhallgatott és ez az. hogy akkor, a midőn az ifjúság Lits Gyula képviselő ur felszólítására ö Felségét a királyt megéljenezte és a rendőrség közbe lovagolt, hogy ott gyilkosság ugyan, habár Lukáts Gyula képviselő ur monda is, nehezen fordult elő, kötelességét teljesítse és azon csődületet, a melynek elkerülésére a főkapitány által a közönség már falragasz utján is figyelmeztetve lett, szétoszlassa. (Zaj a bál- és szélső balfelöl. Halljuk! jobbfelől.) Az ifjúság nem oszlott szét, hanem megvárta, inig a katonaság, vagy mondjuk a rendőrség az ifjúság közé lovagolt. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Részemről azt kérdem, t. ház, hogy az ifjúság ma, midőn tudjuk azt, hogy a védtörvény 14. §-a módosítva lesz, (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon Halljuk! jobbfelől) mi miatt tüntethet? (FőlMáltás a szélső balon: A 25. §. ellen!) Talán az alkotmánysértés miatt? Nem! Az ifjúság tüntethet legfeljebb azért, hogy esetleg 2 évig kell szolgálnia, ha a tiszti vizsgát meg nem állja. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Én tisztelem mindenkinek meggyőződését és meghajolok előtte, de nekem az a meggyőződésem, hogy az a fellovalt, tüntetni vágyó ifjúság nem ezért tüntet már ma, hanem azért, mert önök a szélső baloldalon fel akarják használni az ifjúságot politikai czéljaikra s elveiknek, ha máskép nem, erőszak utjáni megva]ósíthatására. (Nagy zaj a szélső balon.) Most megint visszatérek az „Egyetértésire. (Halljuk! Nagy zaj.) Az „Egyetértés"-ben az van, hogy midőn a függetlenségi pártkörből Polónyi t. képviselő ur, ki ma itt annyit gesticulál, hazafiságból és népszerüsködéshől, azt látta, hogy az az ifjúság, a mely az önök elveinek előmozdítása végett kiteszi magát annak a veszélynek, hogy becsukj ák, esetleg néhányat megszúrnak, söt lehet, meglőnek, akkor a t. képviselő ur bent a körben egy pár társával sirt e feletti 'szomorúságában. (Derültség jobbfelöl. Nagy zaj a baloldalon.) Ha én vezetem azt az ifjúságot, akkor nem sírok vén asszony módjára ott és nem panaszkodom és lármázom itt a képviselőházban, hanem oda állok az ifj uság védelmére magam. Ez a különbség köztünk. (Nagy zaj a szélső balon. Elénk hosszantartó tetszés jobbfelől.) Lits Gyula: T. ház! Nem csak Lukáts Gyula képviselő ur, hanem Rohonczy képviselő ur is a vita közben nevemet említették és már csak e jogczimen is bátor vagyok a t. ház figyelmét pillanatra igénybe venni. Kezdenem kell azon gyanúsítás visszautasításával,melylyelat. képviselő ur bennünket illetett, midőn azt mondta, hogy mi felhasználjuk az ifjúságot. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Ez nem igaz. (Nagy zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Majd megmondom, mit akar az ifjúság. Nekünk párttagoknak, kik igen nagy számmal voltunk jelen pártkörünk helyiségében, még csak sejtelmünk sem volt arról, (Ellenmondás jobbfelöl. Egy hang jobbfelöl: Hazudnak! Hosszantartó nagy zaj a szélső balon. Felkiáltások: Ki hazudik? Tessék megnevezni! Gyalázat!) Mi nyugodt társalgásban töltöttük az időt, midőn egyszerre azt veszszük észre, hogy imposans tömeg jelenik meg ablakaink előtt és „halljuk" kiáltásban tör ki. Most az ifjúság küldöttsége megjelent a pártkörben és felkért bennünket, hogy az ifjúsághoz néhány szót intézzünk. Mi az ablakokhoz sietve, meggyőződtünk arról, hogy a legintelligensebb fiatalság, tiszteletreméltó egyének voltak ezen tömegben, uri nők és tiszteletreméltó polgárok. A pártkör megbízásából én voltam szerencsés néhány szót intézni a tömeghez; hogy szószerint mit mondtam, nem tudom, de értelmére emlékezem, melynek főczélja az volt, hogy az ifjúság tüntetésében a komolyságot és a higgadtságot hangsúlyoztam és szavaimat azzal végeztem, hogy mondjuk egy szívvel és mindnyájan: „Éljen a király!" (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon) És ép, midőn ezen nyilatkozatom elhangzik, azon pillanatban mint őrült vadhorda jelennek meg a lovasrendőrök és ezennel ismételhetem és egész határozottan kijelenthetem, a nélkül, hogy a demonstráló tömeget csak egyetlen szóval felszólították volna, vad rohanással vágták, szúrták és taposták őket. Most felmerül az a kérdés, t. ház, hogy ezért kit illet a felelősség? (Zajos félkiáltások szélsőbalfelöl: Tisza Kálmánt!) Ha az a két rendőrtiszt, ki azt a féktelen csapatot vezette, a maga feje szerint járt el, le kell tépni nyakáról azt a pléhgallért, mert nem érdemli meg a közönséges „drabant" nevet sem és oda kell ültetni a vádlottak, a gyilkosok padjára. (Zajos helyeslés szélső balfelöl.) S ha utasítás szerint jártak el, tudni akarjuk, hogy kinek utasítására. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Bármiként is legyen, t. ház, akár utasításból jártak el, akár nem, végső fokban a ministerelnök urat illeti a felelősség. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) S ezért figyelmeztetem a ministerelnök urat, hogy azon apák fiait vágták és tiporták ott tegnap este, a mely ifjak apái öntől tanulták meg azokat a demonstratiókat. (Zajos helyeslés és taps szélső balfelöl.) Én is egyike voltam azoknak, kit az ön pártja izgatott és bujtogatott, én is tagja voltam azon időben az egyetemi ifjúságnak, melynek az ön pártja azon utasítást adta: (Zajos ellenmondás jobbfelől. Felkiáltások szélső balfelöl: Hegedűs Sándor !) „Menjenek ki a Duna partjára, hurrogassák le a kormányt, éltessék a-z ellenzéket és Kossuthot, hogy hallja meg ezt Budán a király!" (Zajos ellenmondások jobbfelöl. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Most, t. ház, 13—14 évi tapasztalat után bá-