Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-180
180. országos ülés febrnár 15 én, pénteken. 1889, 269 nom ezt én s bánjuk ezt mindnyájan, mert látjuk azt, hogy mi csak fel lettünk használva czéljainak elérésére. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Tizenhárom évi tapasztalat megmutatta azt, hogy mi csak eszközök voltunk a hatalom elnyerésére. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát ennyire jutott már a szabadelvű czégér, hogy szuronyok és patkókkal kell ennek értéket szerezni? Egyről legyen meggyőződve a t. ministerelnök ur, hogy ezt a fiatalságot és a főváros polgárságát vághatja, szúrhatja, behatolhatnak a magánpolgárok lakásába is: de az a hang meg fog hallatszani a padlásról, a pinczéből, sőt még a föld alól is és visszhangozni fog nem csak a fővárosban, hanem országszerte, mely azt mondja, hogy nem kell Tisza, hanem menjen, mert visszaélt a nemzet bizalmával ! (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Nagy mozgás és zaj jobbfelöl.) És ha ön hátát támasztja azon 126 többséghez, mely önt támogatja, apelláljon a népre és rendeljen el új választásokat, majd meg fogja látni, mi lesz az eredmény. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobhfelől.) A politikai helyzet ma már megváltozott. Ma a nemzet többsége nem az ön pártján van. (Nagy zaj. Mozgás és ellenmondás jobbfelöl. Igás! Ugy van! balfelöl.) Valóban, t. képviselőház ! Nem végezhetem mással szavaimat, minthogy a nemzet ma már azon pontra ért, midőn igy kiált fel: Meddig élsz még vissza türelmünkkel Catilina? (Zajos élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás és zaj jobbfelöl.) Tudja a nemzet azt, hogy ön egy fogast állított fel, azon a fogason már rajta vannak a bihari pontok, most reá akasztotta a 14. §-t is, vigyázzon, bogy az önérzetében mélyen sértett nemzet egy harmadik fogat ne verjen abba, a melynek rendeltetését ez izgatott pillanatokban vájjon ki tudná meghatározni ? (Zajoshelyeslés balés szélső baloldalon. Nagy mozgás. Felkiáltások: Rendre! Rendre! jobbfelöl) Elnök: T. ház! Kérnem kell a t. képviselő urat, gondolja meg, vájjon ilyen kifejezések helyén vannak-e a parlamentben? Madarász József jegyző: PolónyiGéza! Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Személyes kérdésben kérek szót, mert Rohonezy Gedeon t. képviselő urnak egy válaszszal adósa vagyok. (Halljuk!) Mindenekelőtt, mielőtt nyilatkozatomra — mely lehető rövid lesz — áttérnék, méltóztassék megengedni nekem, hogy egy dolgot a magam részéről confestáljak (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy bátran hivatkozhatom mindenkire, hogy e pillanatig én, a ki telve vagyok a gyülölségnek legnagyobb fokával a ministerelnök úrral szemben, (Derültség jobhfelől. Felkiáltások: Gratulálunk a ministerelnök urnak! Élénk helyeslés a bal- és szélső hátoldalon) e pillanatig — mondom — a t. többségnek egyetlen egy tagja iránt sem tiszteletlen, sem parlamentben nem illő kifejezést nem használtam s használni nem is fogok, sőt azon tisztelettel, melylyel eddig adóztam, jövőre is adózni fogok, ha meg leszek győződve, ha látni fogom, hogy az általunk hirdetett igazságot önök is támogatni fogják. (Derültség jobbfelöl) Rohonezy Gedeon t. képviselő ur nyilatkozatát illetőleg, megvallom, hogy azt, ha azon időből származnék, midőn a t. képviselő ur még országszerte azt hirdette, hogy Várady Gáborral egy párton nem fog ülni soha, sokkal komolyabban vettem volna és annak sokkal nagyobb súlyt tulajdonítanék, így azonban méltóztassék megengedni, hogy arra csak személyemet illetőleg röviden a következőket mondjam el: (Halljuk! Halljuk ! a szélső balon.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy ő csak azt olvasta, hogy én a függetlenségi körben, midőn gyilkolták és tiporták a polgárokat, sírtam és azon tanácsot adj a nekem ő .... (Gúnyos felkiáltások a jobboldalon : 0! 0! De szép! Ez parlamentáris kifejezés f! Rendre! Rendre! Felkiáltások a szélső balon: Hát nem ö?! Halljuk! Halljak!) Elnök: Ez nem parlamentáris kifejezés! Nem „ő", hanem Rohonezy képviselő ur, az illő parlamenti kifejezés. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! jobhfelől.) Polónyi Géza: Azt a tanácsot adja nekem, hogy ő helyzetemben oda állott volna a tömeg élére. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! En nem szoktam személyes dolgokkal dicsekedni; de méltóztassék nekem Rohonezy Gida képviselő ur megengedni, hogy egy kis recapitulatiót tegyek. (Halljuk! Halljuk! a szélső bdon.) f Én már gyermekkoromban, 12 éves koromban, részesültem abban a szerencsében, hogy egy vadászkatona 15 lépésről — 1865-ben—elhibázott. Részt vettem gyermekkorom óta Magyarország eddigi minden nagyobb tüntetésében. (Felkiáltások jobbról: Gratulálunk!) Sokszor tettem koczkára az életemet, egyszer nagyon közel voltam hozzá, hogy elvesztem; nem szégyenlettem soha, csak egyet szégyenlek — és ezt az ország színe előtt vallom meg — azt, hogy Tisza Kálmán commandójára is résztvettem egy tüntetésben. (Tetszés a szélső halmi. Tisza Kálmán tagadólag int.) ön meri tagadni ? Ön meri mondani, hogy nem igaz? Letagadja? Emlékeztetem önt arra, (Felkiáltások jobbfelöl: Nem önt!) midőn a boldogult emlékű Ghyczy Kálmán szégyenlette magát, mikor Hegedűs Sándor képviselőtársam és Jókai Mór társaságában — Ivánka Imre is közöttünk volt — megkaptuk az utasítást, hogy a mi czélunk nem az, hogy a főváros utczáin demonstráljunk, hanem hogy a királylyal megértessük, hogy ő Tisza Kálmánt akarja. Akkor a Deák-