Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

20 165. országos ülés január ISMn, szombaton. 1889. anyagi és szellemi érdekeiben közvetlenül érintő fontossága. Nem fogadóméi a tárgyalás latt levő törvényjavaslatot általánosságban sem. Nem fogadom el pedig azért, mert az Magyarország véd- és haderejének az ország történelmi múltjában kifejlődött különálló természetével és nemzeti jellegével ellenkezik. Mert az 1723. évi első, második és harmadik törvényezikkekben elfogadott pragmatica sanetio feltételeinek nem szükségképeni következése, mert az úgynevezett pragmatica sanetio sarkalatos intézkedéseivel meg nem egyezik; mert Magyarországnak még a dualismus és a paritás alapján sem megtagadható államisága igényeit ki nem elégíti. (Tlgy van! a szélső haloldalon.) Általános itt e házban, e vita alatt kifejezést nyert és magának a törvényhozásnak egyes intézkedései által is elismert az a nézet, hogy az állam legfőbb érdekeinek megvédésére ma már a hivatásos hadseregek nem elegendők, hanem az a nép-hadseregek feladata. Ezen általánosan elfogadott nézetből és a túloldal néhány t. szónokának tanácsából kiindulva, különösen azon tanácsukból, hogy történelmi multunkra tekintsünk vissza s ebből vonjuk le a következtetéseket, bátor leszek, t. ház, nemzeti had- és véderőnk történelmére rövid viszszapillantást vetni. (Halljuk!) Magyarország a véd- és hadereje feletti minden joggal rendelkezett, a melyekkel önálló állam királyával egyetértésben bármely önálló államban a hadsereg felett rendelkezik, (ügy van! a szélső halon.) Magyarországnak önálló véd- és hadereje volt. Mit látunk az 1661. és 1681. években hozott törvényeinkből, Leopold alatt, ama szomorú időszakban, midőn Magyarország állami önállósága és függetlensége, alkotmánya, sőt nemzeti léte és mindebben haderejének önállósága is meg volt támadva? Az 1662-iki törvények, melyek közvetlenül az alkotmány felfüggesztése előtt hozattak és az 1681-iki törvények, melyek az alkotmány visszaállítását követelték, határozottan intézkednek az iránt, hogy a véd- és haderőnek mik az alajíjai. Meghatározzák a feltételeket, melyek alatt a személyesen teljesítendő védkötelezettség alóli mentesség megadatik, meghatározza a büntetéseket, melyek érik azokat, a kik a hadban idejében meg nem jelennek s azokat, kik onnét idő előtt, tehát engedelem nélkül titkon távoznak, későbbi törvényeink megjelölik, a nemzeti véd- és haderő fővezérét, intézkednek, hogy a kerületi kapitányokat ő Felsége, a főtiszteket pedig a nádor nevezze ki. Az 1715: 8. t.-cz. az általános és személyes védkötelezettséget fentartja; az 1741: 63. t.-cz. ugyanennek fentartását kimondja, az 1796-íkitörvény szintén eziránt intézkedik ; ugyanaz iránt határozottan intézkednek az 1802.,' 1807. és 180S. t.-cz.-kek, sőt az 1827-iki törvényekben is határozottan nyomát találjuk annak, hogy a nemzeti haderő rendezése iránt az országgyűlés javaslattétel végett küldöttséget küldött ki. És mindezen intézkedések, törvények 1848-ig, midőn a 3. t.-cz. a hadügyet a független felelős magyar ministerium honvédelmi ministerére ruházta, változást nem szenvedtek. De méltóztassék a t. ház megengedni, hogy az 1715 : 8. t. ez.-re, mely által a rendes vagy állandó katonaságnak neveztetni szokott katonaságtörvényesen behozatott, visszatérjek. (Halljuk!) Amint már előbb említeni bátor voltam, ezen törvény első czikkében a nemzeti véderő szervezetét fentartja xígy, a mint az régebben megvolt. További intézkedéseiben pedig kimondja, hogy miután a katonai szolgálatok folytonosságának fentartására erősebb és regulázott katonaság szűk • séges, egy belföldiekből és külföldiekből álló katonaság szervezendő, mely az ország zsoldján, költségén tartassák. Ezen törvényezikk a nemzeti véd- és haderő nemzeti jelleg-én nem változtatott, mert ez tisztán azon czélra hozatott, mint azt az 1808: 3. t.-cz. is megmagyarázza, hogy a katonai szolgálat fentartására az első támadások felfogására elegendő legyen. (Helyeslés a szélső balon.) De nem is változtathatta meg véd- és haderőnk nemzeti jellegét ezen 1715. évi 8.t.-cz. azért, mert az az ország költségén tartandó katonaság fogadására a magyar királyt hatalmazta fel, a ki 1715-ben III. Károly név alatt Magyarország királya, VI. Károly név alatt a német-római birodalom császára volt. Az tehát,hogy ugyanezen király a német-romai birodalom császára czímét viselte, a magyar állam költségén tartott katonák jellegére állandó bélyeget nem üthetett, mert Magyarországa német-római birodalommal oly viszonyban, hogy Magyarország institutiói attól állandó jelleget vehettek volna át, nem volt soha. De nem változhatott a katonaság jellege III. Károly közvetlen utóda Mária Terézia alatt sem, mert Mária Terézia Magyarország királya lévén és e mellett a németrómai birodalom koronáját nem viselvén, az 1715. t.-cz. 8. szakasza által behozot katonaság császárivá változása nenijis történhetett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) II. József törvényes magyar király nem lévén, intézkedése a katonaság szervezetét meg nem változtathatta. I. Lipót alatt 1790-ben szin tén nem szenvedett változást a katonaság szervezete, mert. az 1791-iki törvények, midőn ujonezokat ajánlanak, határozottan kijelentik, hogy ezt teszik azon feltétel és határozott fentartás mellett, hogy ebből Magyarország alkotmányára, törvényeire, soha semmiféle hátrányos következtetés ne vonassék, sőt fentartják azt is, hogy ebből még a magyar ezredek időnkénti kiegészítésének kötelezettsége se legyen következtethető. I. Ferencz király alatt, mielőtt a római német birodalmi császári czímet letette volna, az 1802-ben hozott törvényekben a magyar hadsereg határozottan kife-