Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-179

170. orszfigos ülés február 14-en, csütörtökön. 1S80. 249 No hát, t. ház, azt hiszem, Kerkapoly! előadó ur és az akkori törvényhozás minden tagja a haza jelvényei alatt nem a kétfejű sast, néma fekete-sárga szineket értették — a mint hiszem, hogy legtöbben ma sem értik — hanem értették igenis a magyar szineket, a magyar jelvényeket és czímert. Tehát az 1868-iki többség abban a hiedelemben szavazta meg a védtörvényt, hogy a magyar csapatoknak magyar zászlóik, magyar jelvényeik és színeik lesznek; ez kétségtelenül áll és miután a honvédségnél csakugyan ezek vannak és a honvédség hűségét a trón, ugy mint a nemzet iránt senkisem vonja kétségbe, be nem látom, hogy a közös hadsereg magyar hadcsapatainak miért ne lennének magyar zászlóik, magyar színeik. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) T. ház ! Azt mondhatnák ellenvetésül, hogy ennek meghatározása a felségjogok közétartozik. Mai napság divat igen sokat a parlamenti jogokból a felségjogok bő köpenyege alá takarni A hol az argumentumok kifogynak, a legújabb mód szerint előáll a felségjogok bő köpönyege. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Én azonban, bármennyire respectáljam a felségjogokat, állítom, hogy a vezénylet nyelve, a jelvények és színek nem tartoznak a felségjogok közé. Nem is hivatkozom pedig régi törvényekre, melyek özönnel volnának kimutathatók, hanem hivatkozom a jelenleg érvényben levő 1868 :XL1. törvényczikk 18. §-ára, mely meghatározza, hogy a honvédség vezénynyelve magyar, szine a magyar s czímere a magyar czíiner ő Felsége névjegye kezdőbetűivel. Ha az 1868 : XLI. törv'ényczikkben a katonaság vezénynyelve, színe és czímere nem felségjog, akkor az ugyanazon évi XL. törvény czikkben sem lehet az. (Igaz! ügy van! a szélső bálon.) Ebből következőleg határozottan állítom, hogy ezen vezénynyelv, színes czímer meghatározása a parlament jogkörébe tartozik. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) S épen ezért, ezen felfogásból indulva ki, bátorkodom az általam indítványozott szakasz 2. bekezdését ezen óhajtás megvalósításának szentelni; tudniillik ha az 1868 iki kormány, előadó s a törvényjavaslatot előterjesztő többi hivatalos személyek igy voltak meggyőződve a magyar zászlóról, a mint az előadó felszólalásából kimutattam és mégis a magyar jelvény 22 év óta a közös hadseregnél nem léptettetett életbe, azt hiszem, mulasztást követőének el a mostani új törvény alkotói, ha ugyanannak szükségességét törvénybe iktatni nem akarnák, már csak a legközelebbi tapasztalásokból is kiindulva és tekintettel a honvédségről szóló már idézett törvényczikk említett szakaszára, a hol e jog elismertetik. De, t. ház, különben is nagy anomáliában vagyunk a hadsereg zászlója és ezímerére nézve. Nem először hozatik fel e tárgy, hanem minduntaKÉPVH. NAPLÓ 1887—92. VHI. KÖTET. lan téves fogalmak merülnek fel erre nézve nem csak itt a házban — talán itt kevésbé — hanem a nagy közönség körében és a hírlapirodalomban; azért szükségesnek tartom, bár nagyon röviden, de mégis e themával foglalkozni. (Halljak! Halljuk ! a szélső baloldalon.) A dynastia, a felséges uralkodóház családi szinei, mint tudjuk, a piros és fehér, ugy a lotharingiaknál, minta Habsburgoknál ezen szinek fordulnak elő. Legközelebb példát is láthattak azok, a kik a gyász alkalmával Bécsben megfordultak; az uralkodóház tagjai által a ravatalra letett koszorúk piros és fehér szalaggal, a bajor kékfehér szalaggal voltak ellátva. Ez a családi szín, teljes respectussal viseltetünk iránta és nekem nem is volna kifogásom, ha például, mint a heraldica szabályai azt rendelik és ugy mint valaha a Bourbonok három lilioma, Mátyás király gyűrűs hollója, Zápolya fehér farkasa befoglaltatott a magyar állam czímerének közepébe, ha ugy a felséges habsburgdotharingeni czímer, mint az uralkodóház czímere a magyar czímer közepébe tétetnék és a katonaság zászlójában ezen czímer a magyar állam czímerével együttesen használtatnék. Ez loyalis volna, valamint a heraldica szabályainak is teljesen megfelelne: hanem, hogy a kétíejű sas, mi legyen, a mely jelvény a hadügyminister által most még megszaporíttatott a hadsereg felszerelésében, azt nem értem. Ez nem czímere sem a Habsburg, sem a lotharingiai háznak, hanem czímere volt a régi „Heiliges Römisches Reich"-nak, a mely többé nem létezik, a fekete-sárga is annak a nyugoti császárságnak volt a színe. Napóleon halomra döntötte e császárságot, I. Ferencz le is köszönt arról. És tudjuk, hogy midőn VI. Károly császár halála után VII. Károly név alatt Károly Albert bajor választófejedelmet választották német császárrá, akkor ő a kétfejű sas közepén a kék-fehér színeket viselte. A ki nem hiszi, menjen el Münchenbe, a „Liebfrauen Kirche"-ben a nevezett császár emlékszobrán megtekintheti. Vagy még közelebb kaphatja a példát — a ki akarja — Mária Terézia uralkodásának első 5 évéből való pecsétjeiben; sehol azokon a kétfejű sas, mindenütt a: „Regina Hungáriáé Bohemiae Hispaniarumque", felirat és a magyar, cseh, spanyol egyesített czímerek minden kétfejű sas nélkül. Midőn Mária Terézia férje Lotharingi Ferencz választatott VII. Károly halála után német császárrá, 1745-ben, akkor léptették ismét életbe Bécsben a kétfejű sast. Tehát nem családi jogon, hanem császári birodalmi usus következtében. No már, t. ház, ez csak világos, hogy miután a római császárság rég megszűnt s miután sem a Habsburg, sem a Lotharingeni háznak nem szine a feketesárga, nem czímere a kétfejű sas — nem 82