Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-179
250 17 ®- országos ülés február 14-én, csütiírtököa. 1889. is czímer, hanem csak czímertartó, heraldicai nyelven szólva — tehát mit keres ott ezen madár, mely]]ez annyi szomorú emléke van kötve a magyarnemzetnek? Mit keres ez zászlóinkon? Kit lelkesít annak alakja? T. ház! Eszembe jut itt Ferencz császár, ugyanaz, a kiről előbb beszéltem. Mikor őt Napóleon székvárosából 1809-ben kiszorította és ő kénytelen volt hű magyarjai közé menekülni, — előbb Pozsonyba, azután Tatára, Tatán az Esterházyak kastélyában irta alá a pozsonyi békekötést, míg Napóleon Pozsonyban a Jeszenák-csaladnál. Ferencz császár addig nagyon rosszkedvű volt, mig nem volt aláírva a pozsonyi békekötés, de azután jobb kedvű lett, elannyira, hogy ínég ártatlan tréfát is követett el az ő vendéglátó házi urával, gr. Eszterházyval. Nevezetesen a tatai várkapun aranyozott szárnyas griff-madarnt látott három rózsával, az Eszterházyak czímerét. Kérdezte tőle: „Lieber Grraf Eszterházy, hol teremnek ezek a csoda-állatok, a szárnyas griffek?" Eszterházy gróf pedig azt felelte egész alázatossággal: „Felség, épen abban az országban, hol a kétfejű sasok röpködnek." (Derültség.) A helyett, t. ház, hogy ezt a heraldikailag tökéletesen elavult jelvényt s ezen színeket, a melyek nem a dynastiáé, nem is egy államé — mert az austriai herczegségnek piros-fehér a szine, nem pedig fekete-sárga — száműznék, mint olyanokat, melyek magukat lejárták és helyettök a megillető magyar és osztrák ezímereket léptetnék életbe, az áj hadügy mini ster még szaporítja ezeket a jelvényeket. (Halljuk!) A ki legxíjabban látott önkéntest vagy egyéb közkatonákat, derékszíjat láthatott rajtok, melyen elül nagy kétfejűsas ékeskedik rézből kiverve. Ezelőtt a katona, ha nem volt parádéban, csak a csákóján viselte ezt a reánk nézve nem igen kellemes emlékezetű jelvényt; mikor közönséges ruhában volt, legalább akkor nem boszantotta ez a magyar ember szemét. Most lehetetlen, hogy ne ütközzék belé, mert a szegényeknek egyenesen a gyomrukra tették. (Derültség.) Megmondom, t. ház. mire emlékeztet engem ez a kétfejű sas, (Halljuk!) megmondom a t. minister urnak is. Igen kellemetlen emlékeket kelt föl bennem épen ez a derékszíjra alkalmazott kétfejű sas, oly időkből, melyeket nem hiszem, hogy magyar ember visszavarázsolni kívánna. (Halljuk!) A ki érdeklődik a magyar történelem vértanúi iránt, menjen el Vasvármegye egyik kies pontjára, a lékai várba, a Gyöngyös vize partjára, ott találja a Nádasdy-család sírboltját s ebben kőkoporsóba helyezett fakoporsóban gr. Nádasdy . Ferencz, a lefejezett országbíró hulláját. Én ott voltam s megnéztem ezt a hullát. Nádasdy Ferencz, a mint állíttatik, tudván, hogy a halálitélet megváltoztatását nem remélheti, a lefejeztetés előtt arsenicummérget vett be s azért kellett őt a bécsi arsenál egy termében hamarosan lefejezni, nehogy méreg által haljon meg. De e hulla nem rothadt el, hanem a méreg hatása következtében tökéletesen megmaradt, csakhogy igen könnyű. Magam is felemeltem s ekkor láttam, hogy van egy szíj a dei-ekán s kettő a karján s láttam, hogy azon a szíjon valami réz is van. Ezt vizsgálva, észreveszem, hogy ott van rajta a kétfejű sas. Ez volt az a szíj, melylyel őt a hóhér a padhoz kötötte s ezen a szíjon most is ott van a kétfejű sas. Erre emlékeztet engem a szerencsétlen magyar katonák derékszíján levő jelvény. (Tetszés a szélső baloldalon.) Nem tehetek róla, hogy rá kell emlékeznem; de én historicus vagyok és nemcsak azért tanulom a történelmet, hogy mulassak rajta, hanem hogy el ne feledjem a történteket és igyekezzem okulni belőlük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tehát, t. ház, a mint mondom, nem hogy kiküszöbölnék azt az idejét túlélt és semmi államot nem jelképező kétfejű sast, hanem még az új hadügyminister ur minden lehető alakban szaporítja, sőt még költséget is tesz vele; mert hogy egy egyszerű rézcsat sokkal kevesebbe kerülne, az bizonyos. De azonkívül kérdem én a t. házat, hol, melyik magyar törvényben van decretálva a magyar hadsereg tagjai által viselendő jelvényül és általában államczímerül a fekete-sárga szín ? Én azt gondolom, hogy az 1868: XLI. t.-cz. 18. §. betűit és szellemét átvive a jelen törvényjavaslatba, sokkal alkalmasabb heraldice és sokkal correctebb és — a nemzetre nézve is — pedig ez a fő — sokkal megnyugtatóbb is lenne a magyar czímert és a magyar színeket elfogadni a hadseregre nézve is, mi által az állami czimert kellő jogaiba helyeznők. T. ház! Ez volt az én intentióm, midőn bátorkodom a következő indítványt benyújtani, hogy tudniillik a második szakasz után új szakasz gyanánt tétessék a, következő harmadik szakasz: „A fegyveres erő mindezen alkatrészeibe" — tudniillik a mint ezek a második szakaszban elősoroltatnak — tehát: „A fegyveres erő mindezen alkatrészeibe tartozó magyar állampolgárok ugy a koronás királynak, valamint a hazai törvényeknek hűséget és engedelmességet esküsznek. •'• (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt ugy contempláltam, a hogy a honvédségi esküről van bent a törvényben, tehát semmi lehetetlent, semmi túlságosat nem. E szakasz második kikezdése foglalná magában a jelvényekre való intézkedést: „A magyar hadtestekbeli csapatok (15. §.) zászlóikon a magyar állam czímerét és színeit, felszereléseiken a magyar állam jelvényeit s a magyar király nevének kezdőbetűit viselik."
