Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

165. orsssAgos ülés január M-én, szombaton. 1SS9 Í9' Nem kívánok azon hálátlan szerepre vállalkozni, hogy az ő tanait czáfolgassam, (Halljuk!) mert hiszen a mit ő e részben itt a házban mondott, ugy sem hitte el neki senki, (Derültség a szélső baloldalon) a mennyiben pedig beszéde nyomtatásban megjelent, azt ugy sem olvasta senki. (Derültség a szélső balon.) Égy megjegyzéssel azonban mégis tartozom neki, (Halljuk!) s ez az, hogy nem helyes az alkotmányos garantiákkal oly könynyedén dobálózni. Hiszen t. képviselőtársam már oly könnyen dobálózott ezekkel a garantiákkal, hogy hajlandók voltunk azt hinni, hogy ő feltalálta a XIX. század új alkotmányos garantiáját, midőn a 14. §-ból kimaradt alkotmányos garantia helyébe talán a saját beszédjét akarta tenni; (Tetszés a szélső balon) hanem mielőtt e meggyőződésre juthattunk volna, ő maga állta, ennek útját, kijelentvén, hogy a jogászi szőrszálhasogatás soha alkotmányos garantia nem lehet. (Derültség a szélső balon.) T. ház! Régi idő óta egy és ugyanazon nóta járja Magyarországon. E nótának hangjai mellett szavazzák meg az adót és akarnak bennünket arra kényszeríteni, hogy mondjunk le minden anyagi és szellemi kiyánalmaink teljesítéséről. A most folyó vitának is az a tenorja, hogy líjabb áldozatot kell hozni a monarchia védelmére. Mi lesz anyagi és szellemi érdekeinkből, azzal senki sem gondol. Bizonyosra vehetjük, t. ház, hogy a törvényjavaslat ugy, a mint van, megszavaztatik és törvénynyé válik. Meg lesz tehát a véderő, s meglesz a pénz, a vér s — a zab. (Derültség a szélső balon.) Hanem aztán az a kérdés merül fel ismét, hogy mit fog hát védeni ez a hadsereg, ha önök továbbra is azon a lejtőn haladnak, a melyen már is kétségbeejtő mélységet értek el; mi lesz akkor, ha Magyarország pénzügyileg a romlás véghatárához elérkezik; mi lesz akkor, ha igy lassanként megfosztanak bennünket alkotmányos jogaink mindegyikétől? (Ugy van! a szélső balon.) Egy oly állam, t. ház, melynek nincs önállósága, mely lemond alkotmányos jogairól, az többé nem állam; az nem lehet más, mint hasonnyelvű, vagy hasongondolkozású népeknek conglomeratuma (Ugy van! a szélső balon) és, t. ház, mijük van ott a polgároknak? Ott egyáltalán nincs semmiféle joguk, ott nincsen egyebük, mint az állati életük, ezt pedig uraim nem kell oly drágán megvédelmezni a küíelíenség ellen, mert hiszen ezt az ellenség is megvédi a saját érdekében. Ott nem a külellenség, hanem az alkotmány, az állami önállóság visszavívásáért kell mindent feláldozni. T. ház! Igen sok részletre ki lehetne még terjeszkedni. (Halljuk!) Nagyon sokat lehetne beszélni a 14. szakasz intézkedéséről, arról is, a mi abban van, de még inkább arról, a mi abban nem foglaltatik és különösen sokat lehetne beszélni a 25. szakaszról, melyet én igazán valóságos merényletnek tartok a magyar intelligens ifjúsággal szemben, hanem azokról a t. ház becses engedelmével majd a részletes vitánál fogok megemlékezni, hcinem tartozom még egy megjegyzéssel, a, mely szól a túloldal azon felfogásáról, melynek Tisza István igen t. képviselő ur adott kifejezést. Ő ugyanis azt mondotta, hogy minő nehéz az önök munkája, a kik nem elégszenek meg azzal, hogy a levegőben levő nagy czélokat tűzzenek ki a nemzet elé, hanem rávezetik a nemzetet a nehéz munka, a nehéz kötelességteljesítés rögös útjára, mi rólunk pedig azt mondotta, hogy mi fokozzuk és fejlesztjük a nemzet előítéleteit, öntúlbecsüléseit és felizgatván a nemzet indulatait és szenvedéseit, azt a hasznos munkától, a kötelességteljesítéstől és a hazafias áldozatoktól visszariasztjuk. T. ház! Ezen, a túldoldalra nézve öndicsőítő, ránk nézve pedig teljesen hamis, eriticát egyáltalán nem fogadhatom el. Nem a t. túloldal, hanem mi vagyunk azok, a kik valóban sysiphusi munkát végezünk. Könynyű önöknek a hatalom minden jogos és jogtalan eszközeivel elfojtani a nemzetnek minden jogait és minden törekvéseit, (ügy van! a szélső balon.) Könnyű önöknek arra tanítani a nemzetet, hogy kényelmesen mondjon le jogairól ; könnyű önöknek, t. túloldal, elzsibbasztani a nemzet minden akaratát, de annál nehezebb, t. ház, nekünk annyi mindenféle erővel szemben kitűzött czélunk felé haladni, azért küzdeni és biztatni a nemzetet folytonosan, folyvást, hogy jogairól ne mondjon le, hanem inkább törjön azoknak teljes megvalósítására, igen, t. ház, az önök, a túloldal hazafisága nem áll egyébből, mint lemondásból, alkuvásból és megalázkodásból. (Ugy van! a szélső balon.) A mi hazafiságunk ennél magasabb : mi kitűztük, t. ház, a czélt, Magyarország önállóságának teljes megvalósítását; ezért küzdünk mi lankadatlanul ; és mivel teljes erőmből e munkát akarom támogatni és mivel ez a törvényjavaslat, mely előttünk fekszik, nein ezen czél elérésére alkalmas, hanem inkább azt hiszem, hogy ez egyenesen Magyarország önállóságának ellenére van, azt nem fogadom el, hanem csatlakozom Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Kun Miklós: T.ház! Nem mentegetem magamat a miatt, hogy a vita e stádiumában a parlamenti küzdtér jeleseinek csatái közben én, a t. házban ujoncz, a ház figyelmét igénybe veszem. (Halljuk!) ' Mentsen ki a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak közjogunkat — államunk minden egyes polgárát személyében, családi viszonyaiban, • »