Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-179

* 17Í*. országos ülés február 14-én, csütörtökön. 1889. 243 Gúnyos éljenzés jobbfélől. Zajos felkiállások a bal- és szélső haMdalon: Éljen Apponyi!) Kérem azon képviselő urakat, a kik nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ah ! Ah !) A ház többsége nem fogadta el az indítványt. Következik a napirend: a véderőről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása jelesen először is a czím. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét). Madarász József jegyző: Bolgár Ferencz ! Bolgár Ferencz: T. ház! (Zaj. Halljuk.') Nekem a t. előadó úrral volna egy kis elszámolni valóm. Á t. előadó ur alegilloyalisabbmódon viselte magát velem szemben, mivel kétségbe vont egy állítást, melyet én nem mint képviselő, hanem személyemre vonatkozólag, mint ember itt tettem. Az előadó ur tudniillik már másodízben azt állította, hogy midőn mi e javaslatot a véderő-bizottságban tárgyaltuk, én azt elfogadtam volna és igy nem vagyok consequens, midőn itt most nem fogadom •el. Gróf Széchenyi Aladár t. képviselő ur is felhozta ellenem e vádat és én akkor — a mint talán emlékezni méltóztatnak — felkeltem és személyes kérdésben felszólalván, határozottan kijelentettem, hogy én a javaslatot a véderőbizottságban nem fogadtam el, hanem egyszerűen kijelentettem, hogy tekintettel a javaslat fontosságára, kész vagyok a részletes tárgyalásba belemenni. Hogy azután a lapokban mi volt, az rám nem tartozik, mivel a mint méltóztatnak tudni, gyorsírói jegyzetek a bizottságokban nem készülnek. A t. előadó ur mégis rám olvasta azt, a mi a lapokban volt; ez tőle illoyalis volt. De még illoyalisabb az, hogy ő, mikor rám olvasta azon passust, nem olvasta el az egész mondatot, hanem egyszerre csak — mikor neki elég volt — pontot .csinált. Én is fel fogom olvasni ugyanazt a lapot. (Halljuk!) Ebben ugyan az van mondva — tévesen — hogy elfogadtam volna a javaslatot. Nem fogadtam el. De hozzáteszi a lap tudósítása, hogy „a törvényjavaslatot elfogadta a részletes tárgyalás alapjául" — a hol a tisztelt előadó ur megállott — „megjegyzi azonban, hogy a részletes tárgyalásnál módosításokat fog tenni, főleg alkotmányos szempontból és ezek elintézésétől fogja függővé tenni magatartását a házban". (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a t, előadó ur ezt is elolvasta volna, legalább felmentett volna engem a fáradságtól, hogy a lapot magam is kikeressem. Ha inconsequens magatartásról lehet beszélni e törvényjavaslatnál, e szemrehányást senkivel szemben sem lehet inkább tenni, mint a t. előadó árral szemben. Hiszen ő, a ki ma védi az egyéves önkéntesség kérdésében a javaslat álláspontját legerélyesebben, volt az, a ki az ifjüság egész mozgalmát kezdeményezte. (Derültség és tetszés a balés szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfélől.) Hiszen kérem, a t. előadó úr kezdte az ifjúságot czipelgetni egyik ministeri előszobából másikba. (Zaj jobbfélől.) A t. előadó úr megígérte az ifjúságnak, hogy vezetője és szószólója lesz. Münnich Aurél: Ezt tagadom! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Bolgár Ferencz: Miután a t. előadó úr azt mondja, hogy tagadja, ezt elfogadom ; de azt csak feltehetem, hogy az előadó úr tudta, miről van szó és elolvasta a 25. §-t már akkor, midőn őket vezette és akkor nem tehetem fel, hogy ő, a ki most a legnagyobb védője e szakasznak, felvezette volna az ifjúságot, mikor tudta, hogy az ifjúság e szakasznak radieális megváltoztatását kéri. Az előadó úr most minket akar persuadeálni, hogy jók a 25. §. intézkedései. Persuadeálta volna inkább az ifjúságot akkor, midőn nála járt (Helyeslés balfelöl) és mondta volna nekik, hogy igy, meg úgy, ezért, meg ezért szükséges az egyéves önkéntesi intézmény reformja és azt hiszem, minden esetre inkább sikerült volna ez neki, mint a hogy sikerülni fog neki minket persuadeálni. És akkor talán még elfogadta volna az ifjúság az előadó úr nézetét. Azt is mondta az előadó úr, hogy én a véderőbizottságnak inconsequentiát vetettem a szemére és megtámadtam a bizottságot. Én a véderőbizottságról itt egy szót sem beszéltem. Mi közöm nekem itt a véderő-bizottsághoz ? Ha a véderőbizottságnak valami mondani valóm volna, megmondanám ott, miután tagja vagyok. De nem volt és nincs szándékom a bizottságot támadni. Én, midőn üresnek, laposnak neveztem a bizottság jelentését, azt mondtam, hogy azért tartom ilyennek, mert „szerkesztői" nem tudtak lelkesülni ezen kérdésért és nem tudták megtalálni a meggyőződés meleg hangját. (Ugy van I balfelől) És hogy ebben igazam volt, azt megmutatta az egész általános vita. Ki foglalt egyáltalán azok közül, a kik a javaslatot védték, határozottan állást ezen kérdés mellett katonai szempontból. (Felkiáltások a baloldalon: Pulszky!) Pulszky képviselő úr nem érintette a katonai oldalát. Tehát senki és feltűnő, hogy a véderődjizottságnak több tagja, kik a bizottságban élénk részt vettek a vitában, itt fel nem szólaltak és a kik felszólaltak, inkább politikai és társadalmi kérdések fejtegetésével foglalkoztak, mint a kérdés katonai oldalával. Pedig azt hiszem, hogy szakembernek ritkán fog ily alkalom nyílni a közel jövőben, hogy tudományát az ország érdekében érvényesítse, (ügy van! balfelöl.) De a honvédelmi minister úr maga is inkább a politikus és szellemes társalgó szerepét játszotta, mint a katonáét. Miről beszélt a honvédelmi minister úr? Loncsarics horvát képviselő úr zajos 31*