Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-174

220 174. országos ülés január 30-án, szerdán. 18SÍ). egy bizottságot megvizsgálására annak, hogy micsoda katonai intézkedések történtek? (Nagy zaj és mozgás a szélső haloldalon.) Ne épen csak annak az utczának végeit nézze meg a t. ház elnöke, mert lehet, hogy egy képviselő a tizedik utczáról akar bejönni és nem csak itt a képviselőház körül van kordon vonva, hanem a városnak valamennyi nagyobb tere és utczája van elfogva katonasággal; (Ugy van! szélső bálfelől) de másrészt azért is szükséges, mert meg vagyok róla győződve, hogy a főváros közönsége csakis a háznak egy ily intézkedésében fog megnyugvást találni és a mint a közönség megfogja tudni, hogy a ház intézkedik s bizottságot küld ki avégből,hogy megvizsgálja a dolgot,minden magától el fog enyészni. Ha pedig tovább igy folytatjuk, látni fogják, hogy ennek sajnos következményei lesznek. (Mozgás és ellenmondasok jobbfelől. Helyeslés a Ml- és szélső balon.) Ismétlem, t. ház, méltóztassék beleegyezni abba, hogy egy parlamenti bizottságot küldjünk ki és hogy a ház ülései addig permanentiába helyeztessenek. (Helyeslés bal- és szélső bálfelől. Mozgás a jobboldalm.) Madarász József jegyző: Tisza Kálmán! Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk! Felkiáltások a szélső baloldalon : Mondjon le!) Bocsánatot kérek, de okvetetlenül szükséges egy pár rövid szót szólani. (Halljuk! jobb/elől.) Az egyik, a mit említeni akarok, a következő. Már a szünet előtt mondatott az, hogy nincs, a ki felelős ez intézkedésekért; de azon képviselő ur tévedésben volt, mert elfelejtette azt, hogy én arról beszéltem, hogy a közvetlen intézkedés nem illetheti az illető ministert. A mi pedig a belügyminister itt nem létét illeti, méltóztatnak tudni, hogy ha egy minister egy-két napig nincs is itt, azért helyzete, felelőssége nem változik. Ez irányban tehát minden kifogás alaptalan. Magára a dologra térve át, (Halljuk! Halljuk.') részemről, nem tagadom,magam is igen sajnosnak, ha tetszik szégyenletesnek tartom, hogy Magyarország . . . (Zaj a bal- és szélső balon. Felkiáltások : Szegy élheti magát! Halljuk! Halljuk! Felkiáltások jobbfelői': Rendre! Rendre! Nagy zaj és mozgás.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a házhoz illő higgadtságot tanúsítani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök:... Magam is szégyenletesnek tartom, hogy Magyarországképviselőinek véleményszabadsága, a házba be és abból való kimenetelöknek insultálás nélküli biztonsága, fegyveres erővel védessék. (Helyeslés a. jobboldalon. Zajos ellenmondás a bal- és szélső balon.) Ezért szégyeljék magukat azok — hiszen nem e házban vannak — a kik a tegnapi napon okozták. hogy a képviselő urakiusultáltattak. (Élénk helyeslés jobbfelői. Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) A mi már most az előttem szólott képviselő ur indítványát és előadását illeti, azt hiszem, hogy minden országban az eljárásnak az illető ország törvényei és szokása, nem pedig máséi szerint kell történnie. (Helyeslés a jobboldalon.) '•."''.• Az elnök ur kimondotta, hogy ő elnöki kötelességénél fogva, mely abban áll, a mit mindnyájan méltóztatnak helyeselni, hogy minden képviselő biztos legyen, hogy itt adott szavazatáért, vagy itt tett nyilatkozatáért semmiféle insultusnak kitéve nem lehet: ő maga szólította fel a törvényeink szerint a házon kívül a rend fentartására ügyelni tartozó belügyministert, hogy a maga útján intézkedjék. Ezt elmondta az elnök ur bevezető nyilatkozatában. Hát, t. ház, ily viszonyok közt nekünk azért, hogy másutt mi történik, ehhez az eszközhöz nyúlnunk nemcsak nem lehet, de ez egyúttal fennálló törvényes szokásaink egyszerű megváltoztatása volna. Ehhez tehát nem járulhatok. A t. képviselő ur megjegyezte, hogy ha el nem fogadjuk az ő indítványát, sajnos következménye lesz. Hát, 1. ház, ő beszél intimidálásról, azt mondta, hogy ők intimidálva vannak. (Zajos ellenmondás a szélső balon. Hosszantartó nagy zaj.) Bocsánatot kérek, nagyon örülök, ha nincsenek intimidálva. Nem is ezt mondta a képviselő ur; hanem csak azt, hogy e rendelkezés a képviselőház egy részének intimidálására való. S én felteszem a képviselő urakról, de tegyék fel mi rólunk is, hogy intimidáltatni magunkat nem engedjük. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Minthogy már megmondtam, hogy a képviselő urnak viszonyainkhoz nem illő indítványához nem járulhatok, azzal végzem beszédemet, hogy tekintettel a tanácskozások folytatására nem egészen alkalmas hangulatra, melyben a t. ház van, ha méltóztatnak közakarattal hozzájárulni az elnök ur által indítványozott eljáráshoz, azt elfogadom. De méltóztassanak megengedni, csak az esetben, ha ez közakarattal történik, mert ha ez által nem lehet a kedélyeket megnyugtatni, akkor ragaszkodni fogok ahhoz, hogy folytassuk holnap a tanácskozást. (Hosszantartó nagy zaj.) Eötvös Károly: T. ház! (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk!) Mindenekelőtt tisztába akarok jönni a felől, hogy min tanácskozunk mi e pillanatban. A ház t. elnöke azt mondta, hogy ő személyesen utána fog járni és azért rendelte el a ház tanácskozása felfüggesztését, vájjon képviselők gátoltatnak-e, vágy van-e oly szándék, hogy gátoltassanak az idejutásban. Kérdem, kik és mik gátolhatják'? A felelet egyszerű. Katonaság állja el az országházhoz vezető utczák torkolatait, katonaság állja el a képviselőház előtti tért, sőt magam láttam