Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-174

214 174. országos ülés január 30-úu, szerdán. 1889. oldalon. Felkiáltások: Önök kezdték!) Mert én semmi olyan kérdést sem akarok most felvetni, melynek felvetésére jogosítva volnék és melyet kénytelen volnék felvetni, ha a túloldal által provocáltatnám, (Mozgás jobbfelől.) de a mig ez nem történik, semmi más kérdést nem akarok bele vegyíteni ennek a kérdésnek tárgyalásába, mint tisztán azt, hogy minő intézkedéseket kivan a ház tanácskozásainak szabadsága és a háznak méltósága. Mondom tehát, ha előfordult — a mint az én tudomásom szerint tényleg elő is fordult — hogy a ház egyes tagjai itt adott szavazatuk miatt bántalmazásoknak vol­tak kitéve, ismétlem, nincs az egész ellenzéken ember, (ügy van! balfelöl) a ki ezt a legélesebben el ne Ítélné; (ügy van! Ügy van! balfelöl) másod­szor talán nem is fog akadni senki, a ki hely­telenítené, sőt ne követelné azt, hogy azon mér­tékig, melyben az szükséges, megtörténjenek azok az intézkedések, melyek minden képviselőt (Helyes­lés) az itt követett eljárása miatti bántalmazás ellen alkalmasak biztosítani. (Élénk helyeslés.) Ez, t. képviselőház, közöttünk vélemény-különbségnek tárgyát nem képezheti. (Általános helyeslés.) De, t. ház, ha azután ezeknek az intézkedé­seknek szüksége odáig terjed, hogy — a mint tény — egyes képviselők csak nehézségek közt juthassanak a tanácskozás termeibe, ugy hogy az sincs constatálva, vájjon minden kép­viselő tényleg ide juthat-e; (Élénk felkiáltások a bal­és szélső baloldalon: Igaz! ügy van! Mozgás jobb­felől) — mert nem minden képviselő találhat rög­tön identitási tanút. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső balon.) Másodszor, ha ezeknek az intézkedé­seknek, megengedem, szükséges volta odáig ter­jed, hogy a ház tanácskozásainak egyik lényeges attribútuma, a nyilvánosság annyira korlátoztas­s'ék, (Igaz ! ügy van ! a bal- és szélső balon) hogy az majdnem kizárva, vagy legalább rendőri korlátok közé legyen szorítva, (Mozgás) akkor én szerin­tem, t. ház, bekövetkezett az a pillanat, midőn a ház addig, mig ezek az állapotok tartanak, tanács­kozásait nem folytathatja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon és felkiáltások: Valódi ostrom­állapot !) Azt hiszem, t. ház, hogy mivel egyfelől nem lehet, nem szabad megengedni, hogy ezen háznak bármely tagja azon az erkölcsi felelősségen túl, a melylyel választóinak tartozik és melynek, meg­vallom, a választók részéről lehető legszigorúbb érvényesítését igenis kívánom, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mivel, mondom, ezen az erkölcsi felelősségen túl meg nem engedhető, hogy bármely képviselő ki legyen téve annak, hogy itten követett magatartása miatt bántalma,ztassék, (ügy van! a bal- és szélső balon.) midőn egyfelől ez igaz és midőn másfelől az is bizonyos, hogy nem lehet tanácskozni akkor, midőn nem biztos az, hogy a háznak minden tagja akadálytalanul a teremhez eljuthat-e és nem lehet helyesen tanács­kozni akkor, midőn a parlamenti élet egyik attri­bútumát, a nyilvánosságot oly lényegesen meg­csorbítják: (Zajos helyeslés a bal- és szélső bd­óldalon) akkor az egyetlen helyes eljárás az, hogy a ház tanácskozásai néhány napra felfüggesztes­senek, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mig a közhangulatban helyre állott az a nyugalom, a mely lehetővé teszi azt, hogy minden egyes kép­viselő minden illetéktelen nyomással szemben biz­tosítva legyen a nélkül, hogy e miatt akár a ház tanácskozásainak teljességét, akár azoknak nyil­vánosságát korlátolni kellene. (Élénk helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Bátor vagyok indítványozni azt, hogy a ház ülései néhány napra függesztessenek fel. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A nélkül, hogy az indítványhoz magához szólanék, melynek elfogadása a ház, bölcsességétől függ, azokra nézve, a miket Szederkényi Nándor kép­viselő ur, de gróf Apponyi Albert képviselő ur beszédének első részében felhozott, kötelességem azt, a mit e tekintetben tudok, a t. háznak tudo­mására hozni. (Halljuk!) Fájdalommal kell bevallanom, hogy a tegnapi ülés végén egyes képviselők olynemü kellemet­lenségekben részesültek meggyőződésük nyilvá­nítása miatt, (Zajos helyeslés jobbfelől) melyet nekem, t. ház, egész Magyarország előtt szégyelnem kell. (Zajos helyeslés jobbfelől. Zajos nyugtalanság a bal­és szélső baloldalán.) Midőn én itt a házban dolgaimat elvégezvén, haza akartam menni, számos képviselő még itt a házban megszólított, hogy ne menjek az utczára, mert kellemetlenségeknek leszek kitéve. (Felkiál­tások jobbfelől: Gyalázat! Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Hisz megéljenezték az elnököt! Nagy zaj. Halljuk!) Én azt válaszoltam, szeretném azt az embert látni, a ki engem hazamenetelemben meg­akadályozzon. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Elindultam és ki tudtam menni az utczára, habár bizony nehezen, mert közvetlenül a ház bejárata előtt nagyon nagy csoportosulás volt. Az utezán, a mint felismertek — igaz — engem, a mit nem is vártam, nem is kívántam, meg is éljeneztek. (Zajos éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) örömömre, nem csalatkoztam abban, hogy nyugodtan, minden aka­dály nélkül haza mehetek. De tény — magam is szemtanuja voltam — hogy némely képviselő­társunk bizony nem mehetett ki könnyen a házból, mert különben talán mindjárt kilépésüknél kelle­metlenségeknek lettek volna kitéve. Voltak ugyanis esetek, midőn nemcsak egyszerű helyeslés vagy nem helyeslés nyilatkozatai hallatszottak, de bizony fenyegetőzések, dobálások, szóval tettle­gességek is történtek. (Helyeslés jobbfelől.) T. ház! Jól tudom én azt, hogy néha a kö-

Next

/
Thumbnails
Contents