Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-173

206 178. országos ölés január 3ÍMn, kedden. 1889. hadseregbe és ha bejutnak, nem tudnak előremenni. Maga Széchenyi azt mondta, hogy a magyar ember csak kapitányságig juthat s akkor ő is ott hagyta. Midőn ezen panaszok itt érvényesülnek, előáll a magyar honvédelmi minister, s azt mondja, hogy hát szolgáljon a magyar. Nem-e gúny, nem-e insultatio az, (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon) hogy a nemzet századokon keresztül kér, könyörög s nem tudja a maga jogát érvényesíteni, s azok, a kik elzárják előtte az utat, a kik kiszorítják a hadseregből, előállanak s azt mondják, miért nem szolgál, miért nem foglalja el helyét a hadseregben ? (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) Meg van ennek az oka, a mi a régi országgyűlés hibája volt, átszállott erre is, hogy a nemzet ott kér és koldul, a hol joga van rendelkezni. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) Igen, mert van egy állandó akarat, mely soha sem változott, az országnak közvéleménye pedig örökké hullámzik, hol felemelkedik, hol leszáll. Egy állandó akarat mindig arra látszott törekedni, hogy a magyar nemzet harczias tulajdonságai megsemmisüljenek; mert nem látják be, hogy ezen nemzetet csak alkotmánya és törvényei szerint kell kormányozni s akkor nincs mit ettől a nemzettől félni és bármennyire szorítják is ki a hadseregből, ha kell, képes vitézségét érvényesíteni és megsemmisíteni elleneit; most többé a néphadsereg mellett nem lehetséges a nemzet minden erejét harczba vinni, csak alkotmányának teljes épségben tartása mellett. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az absolutismus, a mit kérdett a t. honvédelmi minister, hogy hol van, az abban rejlik, hogy a közös hadsereg nincs a parlamentnek alárendelve, hogy a parlament a hadsereg felett semmi, vagy anyagi ügyekre csak nagyon csekély ellenőrzést gyakorol. A szellemi, szervezeti és felszerelési ügyeknél kellő ellenőrzést nem gyakorol. Az olyan parlament, melynek nincsen vizsgálati, joga, hogy visszaélések esetén, erkölcsi vagy fegyelmi ügyeknél az ügy kiderítésére vizsgáló bizottságot kiküldhessen, az olyan hadsereg nem áll a parlament hatalma alatt. Hiszen, hogy példát hozak fel, az 1867: XII. törvényezikk még tartalmaz garantiákat a. hadsereg ügyében a nemzet számára, midőn a 13. §-ban azt mondja, hogy a nemzet fentarthatja magának a jogot a hadsereg elhelyezésének és élelmezésének kérdésében. S mit tesz ez ? Azt, hogy a nemzet váraiba, ha neki ugy tetszik nem bocsát idegen seregeket s ezredeket, melyeket idegenek vezérelnek s hogy az ország legkényesebb pontjaira a nemzet azon ezredeket rendeli, a melyeknek hűségében feltétlenül megbizik s az ország szivébe és legféltettebb részeibe s központjába nem bocsát olyan ezredeket, a melyeknek hűségében meg nem bizik. De önök ezen nagyfontosságú jogot feladták az 1879-iki elszállásolási törvény alkalmával. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balfelől) és 1867-től 1879-ig sohasem gyakorolták. Miért? Mert a hadsereg kérdésében nemcsak ministerek alkudoznak, a mint e törvény eredete is bizonyítja, hanem van egy felsőbb hatalom, a melylyel nem lehet compromissumra lépni, hanem melytől csak parancsolatot szoktak elfogadni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Minden nemzet alkotmányát és szabadságát a hadsereggel szemben mindig igyekezett megvédeni. Hiszen voltak másutt is példák, hogy a hadsereg iránt bizalmatlanság ébredett fel. II. Jakab alatt Angliában a katholikus király a protestánsokból álló hadsereg élére pápista tiszteket nevezett ki s midőn azért fordult a parlamenthez, hogy szavazzon meg a hadsereg fentartására egy millió font sterlinget, a parlament és különösen Seymour lord ugy nyilatkozott, hogy inkább 2 millió font sterlinget oly hadsereg számára, melytől nincs mit tartanunk, mint egy millió fontot olyan hadseregnek, melytől mindig félnünk és tartanunk kell. Róma nem engedi, hogy a Rubicont egy hadvezér fegyveres sereggel lépje át és Angliában a Westminster körül katonaságot elhelyezni nem szabad s mi itt Magyarországon tanácskozunk, midőn a kaszárnyákban idegenek által vezérelt katonaság van elhelyezve s a Gellérthegyről reánk tátongnak az ágyúk, mely mellett égő kanóczczal s gyűlölettel szivében áll az idegen. (Mozgás a. jobbóldalon. 1gaz ! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Alkotmányos garantia-e az, hogy a mi tanácskozásainkat csak azért nem gátolják meg, nem mert a parlamentnek hatalma van hozzá, hogy megakadályozza a hadsereg beleavatkozását, hanem csupán azért, mert nem kapnak reá rendeletet? Alkotmányos garantia-e az, hogy mi tanácskozunk csupán azért, mert azon egy biztosítékunk van, hogy nem zavarják szét a parlamentet, mint a custozzai ütközet után tették, csupán csak azért, mert a mi engedelmességünk feleslegessé teszi azt. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) Rázzák a fejüket, de akkor nem rázták, mikor Tisza István képviselő ur a túlsó oldalról felállt és azt mondta, hogy vigyázzanak önök, legyenek jó egyetértésben a hadsereggel, mert hogyha az egyetértést, a hadsereggel nem ápoljuk, akkor mindig veszedelem és baj támad. Hát egyenrangú intézmény a közös hadsereg a magyar nemzettel? Hiszen mi az a hadsereg? a nemzetnek felfegyverzett fiai, (Ugy van! bal- és szélső balfelől) vezetve a nemzetnek felfegyverzett hivatalnokai által, (Zajos helyeslés bal- és szélső balfelől) arra való, hogy szolgálja akaratunkat, érdekeinket, (Zajos éljenzés és taps szélső balfelől) nem pedig arra való,, hogy mi annak tetszését vagy nem tetszését kérjük, keressük, avagy féljük. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azért fizetünk, hogy engedelmeskedeu^k. Engedelmeskedniük pedig kell! Vagy azért