Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

14 16*. országos ülés január lít-én, szombaton. 1889. gálát meghosszabbítás, mint büntetés van kiszabva. És ez a büntetés annyival inkább túlszigorú, mert ezzel vissza vannak tartóztatva keresetképességükben s illetőleg annak mentül előbb való elérésében. És végre sújtja az ártatlanokat is, midőn a szülő, a ki ugy is kénytelen már előbbi neveltetésre is a költséget megadni, azután az egyévi önkéntesi szolgálat költségeit is viselni, arra kényszeríttetik, hogy azért, a miről nem is tehet, még egy évvel tovább viselje a költségeket fiáért, a ki pályája bevégzésében még ezenkívül meg is akasztatik. Már pedig, t. ház, a nemzetnek fiai nem mindnyájan 10 ezer holdas birtokosok. Ezek után, ha még elgondoljuk azt, hogy ezen büntetésre okot szolgáltat az is, hogy nem egészen teljesen birja az illető a német nyelvet. akkor azt hiszem, ezen szellemnek jellemzésére azoknak, a kikben még van fogékonyság a magyar nyelv, a magyar jelleg és a magyar nemzet érdeke iránt, több adat nem kell. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Minderre reá birni, mind ezt elfogadtatni csak a merev opportunitás képes, az a szellem, mely a hadsereg jelenlegi szervezetét, jelenlegi szellemét, annak jelenlegi szervezetében számereje szerint szaporítását tartva egyedül szem előtt, kész minden egyebet feláldozni. (Helyeslés. Ugy van! a hal- és szélső haloldalon.) De én, t. ház, azon meggyőződésben élek, hogy még ha csakugyan opportunismust keresünk is, ez nem a valóságos ezélszerűség, hanem egyszerűen aozélnak helytelen, a jog határaival és követeléseivel ellenkező megválasztása. Mert lehet-e azt mondani, hogy csak az egységes, két államnak egységesen szervezett és a nemzeti szellemet nélkülöző védszervezete adja meg a védelmi erő garantiáit és fokozását. Hisz tagadhatatlan dolog, hogy azért, ha két államnak egységes hadserege van, mely egyik államé sem, azért az nem lesz erősebb, mert látjuk a tapasztalatból, hogy egységes hadseregeket akárhányszor vertek meg szövetséges hadseregek és viszont „szövetséges hadseregeket egységes hadseregek. Azt hiszem, nem fogja a t. honvédelmi minister ur sem tagadni, hogy ez megtörtént. A történelemből erre akárhány példát hozhatnék fel. De annak titka, hogy miben rejlik a hadsereg ereje, nem abban van, hogy ezen formába kell szorítani, hanem egészen más tényezőbe-n és ez meggyőződésem s a történelem tanúsága szerint abban van, hogy a vezérek képességén kívül szükséges az, hogy a nemzet véderejébe saját méltóságának, szellemének s erejének, dicsőségének érzetéből merített lelkesedést teljes mérvben beleöntse. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Azok tehát, a kik ez ellen dolgoznak, azok dolgozhatnak erősítésén a fenyegető katonai hatalomnak és szellemnek, mely annyi idő óta ellene áll Magyarország jogai érvényesülésének, de nem azon dolgoznak,hogy a hadsereg ereje emeltessék, hanem hogy gyöngittessék. (Ugy van! ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Adja isten, hogy be ne álljon a válságos pillanat, mely ezt bebizonyítja. Hasonlóképen áll a dolog, midőn látva, hogy a magyar ifjúság nem igen tódul a katonai pályára, holott pedig azt, hogy a magyar ifjúságban vitézség, bátorság és katonai szellem mindig volt, csak azok tagadhatják, a kik az osztrák szellemet dicsőítik — ezen azzal akarnak segíteni, hogy kényszerítő rendszabályokkal készek tovább is ott tartani és a német culturát beleoltani. (Ugy van! a hal- és szélső habidalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy nemcsak azok szolgálják a hazát, a kiknek kard van és csak akkor, mikor kard van az oldalukon, mert azok is szolgálják, a kik fáradságukkal törekvésükkel előteremtik azt az adót, a mely szükséges a hadsereg fentartására; (Ugy van! Ugy van! ahat- és szélső baloldalon) szolgálják azok is, a kik tollal, kalapácscsal, ekével fáradoznak azon, hogy az ország anyagilag erősödjék és szellemileg fejlődjék. És ha ezeket feltartóztatjuk a nemzet erejének kifejtésében, vájjon ezzel a nemzet erejét, védképességét fogjuk-e emelni? Bizonyára nem. (Ugy -van! szélső halfelől.) Tehát még a ezélszerűség sem szól önök mellett, mert ilyen dolgokkal, a hol az egyik erőt csökkentjük a másik rovására, soha erősíteni, mindig csak gyöngíteni fogjuk a nemzetet. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Es hogy mire vezet ez a szellem, annak szomorú jelzésére most még két tényt akarok felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az. a mi az igazságügyi bizottságban történt. A bizottságok eljárása ezen törvényjavaslattal szemben már több izben meg volt világítva. Sajnos, hogy nekem is azokhoz kell járulnom, kik azt tartják, hogy legalább az igazságügyi bizottság ebben a dologban helyesen íieni járt el és azon kárhozatos és vészes szellem hatása alatt áll. Mert midőn arról volt szó, hogy a 14. §-ról is mondjon véleményt, midőn arról volt szó, hogy nyilatkozzék a felett, vájjon az igazság elvei megengedik-e, hogy büntetésül szabassék meg egy további év szolgálata a tiszti vizsgát le nem tevő önkéntesre, akkor az igazságügyi bizottság hosszú tárgyalás után odanyilatkozott, hogy e kérdésben nem nyilatkozik. (Mozgás szélsőbalfelöl.) Azt. hiszem, hogy ha igazságérzetének akart volna eleget tenni, akkor a legerősebben el kellett volna mindezt kárhoztatnia; de azért, hogy már itt is egyszerűen csak a czélszerűséget helyezze a jog és igazság következményei fölé, czélszerűbbnek látta nem nyilatkozni, és véleményt sem mondani. (Ugy van! Ugy van! a szélső haloldalon.) A másik igen kirivó jelensége ezeu szellemnek az igen t. ministerelnök ur tegnapi beszéde, a