Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

I6S. országos Uiés január 19-én, szombaton, 1889. 15 midőn egyszerűen odáig jutottunk az ő nyilat kozata szerint, hogy már most a törvényt és törvényes biztosítékot egyszerű kormány-nyilatkoza tokkal akarják helyettesíteni, (ügy van'. Ügy van! szélső baloldalon) No hát, t. ház, a kiknek ez is elég, azok felfogását nem akarom tovább jellemezni; (ügy van! szélső balfélöl) hanem jellemezni kívánom azt, hogy mikor az önkéntességi kérdés igazságtalanságáról, midőn a német nyelv beerőszakolásának igazságtalanságáról beszélünk, akkor felkelnek a túloldalról egyes t. képviselő urak és azt mondják, hogy ez a vizsgálat nem olyan nagyon nehéz és hogy hiszen németül csak kell egy müveit magyar embernek tudni, mert Németország Itt van a szomszédban és a német nyelvvel iparban, kereskedelemben és másban is gyakran kell érintkezni. Továbbá azt hozzák fel, hogy nem jót teszünk, ha ifjainkat arra oktatjuk, hogy a német nyelvet ne cultiválják. És ezen nagyon csodálkozom, mert itt nem arról van szó, hogy vájjon kell-e németül tanulni vagy nem, hanem elfogadhatatlannak csak azt tartom, hogy mellőztessék a törvénybe iktatása annak, hogy a magyar nyelv nem. Mannschaftsprache, hanem államnyelv. Meggyőződésem szerint nem az a kérdés, hogy a szolgálat a gazdagabbra nézve könnyebb és a szegényebbre nézve nehezebb, itt nem az a kérdés, hogy az egyik könnyebben, a másik nehezebben sajátítja el a német nyelvet, hanem itt egyszerűen a magyar állam méltóságának kérdése forog szóban. (Zajos helyeslés bal/elől.) Nem tűrheti a magyar állam méltósága, hogy az állam nyelvének elismerése és a hadseregben való érvényesülése bármely körmönfont okoskodások alapján egyszerűen a hadügyminister tetszésére és utasítására bizassék. (Zajos, helyeslés szélső halfelől.) És önök, midőn mi ez irányt károsnak és veszélyesnek mondjuk, midőn rámutatunk a súlyos következményekre, a melyek az önök eljárása nyomán bekövetkeznek, ha még sokáig" kezelik a hatalmat e hazában; akkor azt mondják, hogy gyanúsítjuk hazafiságukat. Megvagyok róla győződve, hogy ezt senki sem tette. En ezt nem tettem soha. De engedjék meg önök, hogy önök is tévedhetnek és önök sem csalhatatlanok és gondolják meg, hogy tévedésük minő végzetes és káros lehet a hazára nézve (Élénk helyeslés szélső balfelöl) és gondolják meg, hogy mit kivannak a nemzettől hazafiságból. Kívánják azt, hogy engedje magát tolatni a lejtőn folytonfolyton, kívánják hazafiságból azt. hogy nyugodjék bele abba továbbra is, hogy nemzeti egyénisége -és szelleme, jogai, eulturája, hagyományai és a múlt dicsősége egyszerűen száműzve legyenek a hadseregből. Kívánják hazafiságból azt, hogy a hadseregben a német cultura hassa át a magyar nemzetnek műveltségét és kívánják hazafiságból, a nemzettől azt, hogy egyenként szedjen ki erejének oszlopaiból minden követ, a mely erősítésére szolgál és hogy osztrák szellem, idegen nyelv és idegen zászló alatt a még most is hagyományos szellemet őrző hadseregnek, mely vállunkra nehezedik, erősítésére fordítsa. De még tovább mennek azon képviselő urak, kik azt mondták, hogy midőn mi őket e veszélyre utaljuk, hazafiságukat gyanúsítjuk. Felszólalnak megmondani azt, hogy mit értenek hazafiság alatt. Tisza István t. képviselő ur azt mondta, hogy hazafiság alatt azt érti, hogy az ifjúságot tanítsuk munkára, szorgalomra és minél több kitartásra és arra, hogy magának elég ismereteket és képességet szerezzen. Midőn mi e törvényjavaslatot visszautasítjuk, mi sem teszünk egyebet, mint hogy tanítjuk az ifjúságot arra, hogy tanuljon, hogy legyen szorgalmatos és szerezzen magának minél több képességet, de nem azon eredménynyel, hogy szem elől téveszsze hazája érdekeit; (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelöl) tanítjuk mi is arra, hogy tanuljon, gyűjtsön erőt és fáradjon minél többet hazája érdekeinek előmozdítására; (Élénk helyeslés és taps a szélső baloldalon) arra, hogy ne veszítse soha ki kebléből azt a, lelkesedést, a mely nélkül soha jogot e nemzet ki nem vívott volna. (Élénk helyeslés bal- és szélső halfelől.) De még azt is szemünkre vetik, mikor álláspontunk igazolására azt felhozzuk, hogy lazítani akarjuk a hadsereg, a polgárság és nemzet közti egyetértést és azt mondják, hogy üdvös és kívánatos, hogy minél nagyobb legyen az egyetértés a hadsereg és a nemzet közt. Elismerem, t. ház, hogy ez kívánatos ; de ez csak úgy érhető el, ha a hadsereget minél közelebb hozzuk a nemzethez. De nem lazítják azok ezen kapcsolatot, a kik azt akarják, hogy a katona is polgárnak érezze magát, a kik azt akarják, hogy Magyarország honpolgára ilyennek érezhesse m^gát a hadseregben, hogy a munkás kék blouse-za is épen olyan Ehrenrock mint a katonakabát; a kik mindig azon működnek, hogy a nemzet képviselve legyen saját védrendszerében és minden válaszfal lerontassák a katona ság és polgárság között, hanem azok, a kik utjai állják ezen törekvésnek. (Igaz! ügy van! balés szélső balfelöl.) Helyesen tette Tisza István képviselő ur, hogy utal arra, hogy lebbentetik fel a történet fátyolát. (Halljuk! Hulljuk!) Jó] van, ne vessünk fátyolt mindig a múltra; íebbentsük fel azt. Ha ezt megteszszük, azt mondja a t. képviselő ur, a történet azt mutatja, hogy azon korszakok voltak a legveszedelmesebbek és legrosszabbak a hazára és trónra, a hadseregre és nemzetre, midőn ezek mint ellenségek állottak egymással szemben. (ügy van! szélső balfelöl.) Higyje el a t. képviselő ur, hogy e tekintetben egyetértek vele. De nézze meg a történelemben azt is, hogy kik okozták ezt. (Halljuk! Halljuk!) És megfogja látni, hogy azok, a kik készek voltak visszafoj-