Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-172

172. országos ülés január 28-án, hétfőn. 1889. }g5 gatiók által régibb időkben többször már el is fogadott és azóta általuk mindig hangoztatott követelményt, a magyar tiszti nevelés kérdését. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Erről t. ház, keveset mondok ezúttal, mert a kérdés ezen oldalát Kaas Ivor t. képviselőtársam kimerítően megvilágította. A magyar tiszti nevelés követelménye szerintem egy mellőzhetlen corollariuma annak, hogy államiságunknak egy magyar nemzeti eultura felel meg (Helyeslés balfelöl) és hogy ezen nemzeti culturának minden magyar ember tagja, hogy azon nem szabad rést ütni, hogy tehát egy intézményt, mely a magyar államnak is intézménye, tudniilik a közös hadsereget nem szabad arra felhasználni és nem szabad annak nevében azzal a követelménynyel fellépni, hogy a kik abban műveltségük útján bizonyos fokozatot akarnak elérni, azt nem magyar, hanem más műveltség útján érjék el. (Élénk hosszas helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát e törekvés visszautasítására egy röpke szó találtatott fel; gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam mondotta ki először; nagyon megtetszett a t. honvédelmi minister urnak, ('Derültség a bal- és szélső baloldalon) a ki azt rögtön magáévá is tette, tudniillik „anemzeti culturának bevitele a közös hadseregbe". Hát ez igynagy hangzásúszó. t. ház és egy bizonyos meggondolatlan ijedelem előidézésére teljesen alkalmas. (Derültség balfelöl.) De hát mit jelent ez: bevinni a nemzeti eulturát a közös hadseregbe V Hisz a hadsereg általában nem culturális intézmény, a hadseregnek nem ezélja az, hogy a eulturát terjeszsze, tehát nem culturális intézmény. (Ugy van! balfelöl.) A hadseregnek külön culturájáról, vagy többféle culturájáról beszélni, ezt a szavak olyan egymáshoz fűzésének kell tekintenem, melynek értelmét nem vagyok képes felfogni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ha úgy veszszük és ugy értelmezzük ezt a mondást, hogy a magyar eulturát bevigyük a közös hadseregbe, ha ezt ugy értelmezzük, hogy minden magyar ember, ki a hadseregben szolgál, magyar nemzeti minőségét minden gyengítés nélkül megtarthassa : akkor elfogadom annak szükséges voltát, hogy a magyar eulturát a közös hadseregbe bevigyiik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És erre vonatkozólag, t. ház, idéznem kell az 1868-iki vitában mondottakat, mondottakat nem egyes képviselők által, hanem a magyar kormány feje által s az akkori előadó által, mert ezek jelzik azt a szellemet, melyben az 1868-iki törvényhozás a kérdést tárgyalta. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Andrássy Gyula (Felkiáltások a bal- és a szélső baloldalon: Idősb!) arra a követelményre vonatkozólag, hogy a magyar ujonezok csak magyar hadtestekbe osztatkatnakbe, ezeket mondta „Nagy súlyt helyezett ő Felsége kormánya... a nemzetnek ezen jogos követelésére, azért, mert KÉPVJI. NAPLÓ. 18S7—92. VIII. KÖTET. igenis érzi, hogy a közös haderőnek nem árthat, hanem csak használhat, ha a magyar katona ezen seregben nemcsak száraz kötelességét teljesíti, hanem saját külön hazaszeretetének egész súlyát viszi át a közös hadsereg csapataiba és ha e hazának és e seregnek minden tagja kétszer van érdekelve a sereg jó és rossz sorsában: először mint a közös hadseregnek tagja, másodszor mint magyar állampolgár." Ugyanebben a vitában Kerkapoly Károly ! előadó és nyomban ezután honvédelmi államtitkár I a következő szavakat monda (olvassa): „De ezen I hadsereg közössége véleményem szerint nem akadály abban, hogy annak magyar része a magyar ! szellemet, a magyar öntudatot, és a magyar jelleget i abban megtarthassa; nem akadály abban, hogy a I mint Komárom városának igen t. képviselője kívánja, a csatatéren polgártársai, barátai által legyen környezve a harezfi, hogy a csata veszélyei között a hazajelvényei szemléléséből meríthessen lelkesedést és tudja, hogy a dicsőség, melyet a hareztéren arat,egyszersmind hazájának dicsősége ; nem akadály, mert a hadsereg melyről itt szó van. j mely e törvényjavaslat által teremtendő lesz, ezen hadsereg nem egységes hadsereg, a melybe a magyar elem beolvad, ezen hadsereg közös sereg, a melynek a magyar hadsereg egyik része, amely I tehát abban benn van, — Élénk hely eslés jobbfelőlaz az 1868-iki országgyűlési napló szerint." Hát, t. ház, ez volt 1868-ban; 1868-ban a hivatalos szónokok erősen hangsúlyozták, (Helyeslés bal- és a szélső balfelöl) a hadsereg magyar tagjai magyarságának, a melyhez gondolom, a nemzeti műveltség is tartozik — teljes fentartását. És most: 20 évvel későbben! (Halljuk! Halljuk!) Busz évvel később, ti. ma a honvédelmi minister ezt mondja: „Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a monarchia népei csakugyan mozaikszerűen hordattak össze a sors által. E népfajok békességesen élnek egymás mellett béke idején, de a nemzeti culturának a hadseregbe, való beplántálása átal a hadsereg különböző részei között a meghasonlásnak csiráját vetnők el. (Mozgás bal- és szélső balfelöl: Halljuk! Halljuk!) T. ház ! Haladunk, (Tetszés a bal- és szélső balfelöl) a mint ez idézetekből méltóztatik látni; haladunk, ha összehasonlítjuk a mérvadó férfiakat akkor, midőn a közös hadseregnek átalakítása és átalakított alakjában törvénybe iktatása idejében annak rendeltetését, szellemét s a magyarságnak abban való jogosultságát fejtegették, ha ezeket a nyilatkozatokat összehasonlítjuk azokkal, a melyek ma hasonló helyről tétettek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A ministerelnök ur talán ezen egymás mellé állított nyilatkozatokból is azt fogja magyarázni, hogy az ország tekintélye az ő kormányzata alatt rendkívül növekedett. De hát, t. ház, talán ezt a thesist is, hogy a 24