Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-172

186 ÍJá. országos ülés január 28 án, hétfőn. 1889. magyarság a hadseregben a magyar nemzeti jelleget sértetlenül fentarthassa, talán igy általánosságban a túloldalon is méltóztatnak elfogadni elvben, theoriában. De, t. ház, akkor azt kérdem, (Ralijuk! Halljuk!) mi alapja van azon ellenzésnek, melylyel az az igen szerény nemzeti követelmény, hogy a tiszti, a felső és közepes katonai tanítás magyar nyelven is legyen elérhető, találkozik? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezekre a magyar katonai intézetekre talán nem gyakorolhatná a közös hadügyminister mind azt ;i befolyást, a mely kell, hogy őt megillesse katonai nevelés egyöntetűségének szempontjából? Azokban az intésetekben oly ifjakat és oly iránybannevelnének-e, hogy azok ne ragaszkodjanak a hadsereg katonai kötelességeihez s ne ragaszkodjanak apragmaticasanctió alapjára fektetet monarchia eszményéhez ? Epén ellenkezőleg, a mi szükséges, hogy egyesítse a hadseregben a közös kötelesség iránti meleg érzést és lelkesedést, magának a hadseregnek szeretetét; azon tudatnak átérzését, hogy Magyarország államiságának szüksége van, hogy támaszkodjék arra az alkotmányos szövetségre, melyben élünk, (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon) sőt a német nyelvnek tudását a szolgálat igényeihez képest, a mint azt az 1848-iki minister elrendelte, mindezt elfogadjuk, (Helyeslés balfelöl) magunkévá tesszük s ezt követelem erről a helyről, mert az én politikai credomhoz is tartozik az, hogy a monarchiának fentartása a magyar nemzetnek egyik alapszükségét képezi és hogy azt megrendíteni nem szabad. (Helyeslés balfelöl.) Megadatván teháta hadseregnek és a monarchia eszméjének mind e biztosíték, veszély volna-e az, hogy ha a katonai nevelésben a magyar ifjak magyar nyelven részesülnének? (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső balon.) A függetlenségi párt szónokai részéről t. ház, sok ékes és éles, néha túlélés beszédet hallottunk a közös hadsereg ellen ; de oly agitátori erővel, oly agitátori hatálylyal biró nyilatkozatot ott senki sem tett, mint a minő volna az, hogy ha authenticus helyről az állíttatnék, hogy a magyar nevelésnek elnyerése, a magyar nevelésnek követelése és a magyar irányban történő művelődés ellenkezik a közös hadsereg érdekeivel. (Élénk éljenzés és taps a bal- és szélső balo'dalon.) Pedig ha ezt nem állítják, (Halljuk! Halljuk!) akkor nem tudok érvet, a melylyel vissza lehetne utasítani azt, hogy megadatván különben mind azok a biztosítékok a nevelésnek katonai irányára nézve, a melyeket említettem, akár a hadseregre nézve, akár a monarchiára nézve veszély lenne abban, ha a magyar ifjak, a kik magukat a tiszti pályára szánják — adja Isten, én is mondom, hogy legyenek minél többen — ezt tehessék beleillesztve azon nemzeti művelődési rendszerbe, a melyből igv egy kiszakított részt képviselnek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Viszont látok számos érvet, a mely ezen követelménynek szükségességét indokolja magyar nemzeti szempontból talán még kevésbbé, mint magának a hadseregnek és a monarchia érdekeinek szempontjából. És ez képezi a természetes átmenetet beszédem végső részére, a melyben vissza. akarom utasítani azokat a felfogásokat, azokat a támadásokat, a melyek álláspontom ellen intéztettek azon a czímen, hogy ez az álláspont veszélyezteti a hadsereget, veszélyezteti a kiegyezési politikát, veszélyezteti a monarchiának szilárdságát. (Halljuk! Halljuk!) Ezen argumentumot fel szokták díszíteni egy kis tréfával, a mely ámbár nagyon régi, de ugy látszik, a t. túloldal előtt semmit sem vesztett az újság varázsából, mert megengedem, hogy bizonyos — nem találok rá más szót — denunciatorius használatokra nagyon alkalmas. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez a díszítés — ha ugyan annak lehet nevezni — a folytonos czélzás az eljárásnak azon találkozásaira, melyek a két ellenzéki párt közt időnkint előfordulnak. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy a minister ur is használta ezt az argumentumot, megvallom, ezt sem az ő egyéniségéhez, sem az ő állásához méltó argumentumnak nem tartom. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) En azt hiszem, hogy a mennyiben együttes eljárásunk, ezen együttesség oly loyalis. oly becsületes, oly őszinte és oly világos alapokon nyugszik, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) hogy csak az értheti és magyarázhatja ezt félre, a ki a félremagyarázásból politikai hasznot remél. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Itt van két határozati javaslat. Az egyik követeli az önálló magyar hadsereg létesítését, a másik pedig azt mondja, hogy a legszükségesebb és a hadsereg szervezetét nem is érintő reformokat a közös hadsereg keretén belül akarja létesíteni. (Ugy van ! a bed- és szélső baloldalon.) Ott egy szónok sem állott fel, a ki ne formulázta volna az önálló magyar hadsereg követelését. Itt egy szónok sem állt fel, a ki né hangsúlyozta volna a közös hadsereg és egyáltalában a 67-iki kiegyezés featartását. Hát, t. ház, a mit mi akarunk, az az 1867-iki XII. törvényezikkben a nemzet számára lefektetett alkotmányos és nemzeti jogok sértetlen fentartása és fejlesztése, annyiban a mennyiben, ha valamely biztosíték a tapasztalás által hiányosnak mutatkozott volna, az erősíttessék. (Élénk helyeslés balfelöl.) A mit ezen t. barátaim akarnak, az a nemzetnek az 1867-iki kiegyezés által biztosított jogokon túlmenő ön! állóságának és függetlenségnek megszerzése. (Ugy