Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

1*5. orssségos ülés január lít-éu, szombaton. 1889. jg kezesére bocsátják a hadügy ministernek, mint pót­tartalékot. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És hogy teljesen előttünk feküdjék az a kép, hogy mennyire visszamegyünk azon idők felé, midőn még az absolut hatalom intézte hazánk sor­sát, inie feláll cultusministeriink s azt mondja, nyíl­tan hirdeti, hogy csak akkor lesz magas a nemzeti műveltség, ha azt a német műveltség hatja át; csak az lesz igazi magyar ember, ki minél több német műveltséggel bir. Bár mint rázzák is önök fejüket, hisz tagadták már a nemzet jogait is számtalanszor s igy állításom alaptalanságát még nem igazolja, hogy egyszerűen fejüket rázzák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nekem is szent meggyőződésem, a mit Perczel t. képviselőtársam is mondott, hogy bárkinek is lehetne ily feladatot, ily dolgokat hangsúlyozni, de legkevésbé a cultusministernek, a ki a magyar nemzeti műveltség előmozdítására van hivatva. (Ugy van! a szélső balon.) De hát ép azért, ha mindez megtörténhetik és ha azt is hangsúlyozta itt egyik képviselő ur, hogy az esetre, ha nem­zeti szellem vitetik be a hadseregbe, ha ott a magyar nyelv érvényesülhet minél teljeseb­ben, akkor amphibiumokká lesznek azok, a kik ott vannak, holott épen azok a kétlakiak, a kiknek két hazájuk van. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Gondolják meg, hogy ha a hadsereget mindent felemésztő ezél gyanánt állítják oda, akkor lidércz­fény után vezetik az országot, mely csak a leg­szentebb érdekek és jogok temetőjébe vezet. (IIe­lyeslés és tetszés a szélső balon.) Mert ha a magát minden áron függetleníteni akaró közös hadsereg­nek hozzuk meg azon óriási anyagi áldozatokat, melyek már is a kimerülés szélére vezették a nemzetet, ha megbénítjuk a gazdasági élet kifej­lődését, ha megakadályozzuk, hogy a hadseregben a magyar nemzet kifejthesse a maga egyéniségét, hogy helye legyen szellemének, múltjának és hagyományainak, ha arra törekszünk, hogy a német műveltségben magunkat minél inkább tö­kéletesítve, a német nyelvet az iskolákban tan­nyelvül hozva be, német szellem hassa át összes művelődésünket és ha bekövetkezik az idő, hogy általános lesz a társalgás minden magyar család­ban, ha nem fog találkozni képviselő, a ki panasz­kodik az ellenkező állapot miatt, ha., majd a német Schulverein azt registrálhatja, hogy meghódított egy nemzetet a német civilisatiónak — mit fog védeni az a hadsereg ? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A magyar nemzetet és annak jövőjét bizonyára nem. (Helyeslés a szélső balon.) Minderre, t. ház, erős meggyőződésem szerint csak azon szellem vezethetett bennünket, a mely­nek nem lévén érzéke a jog és a jog követelmé­nyei iránt, nagyon természetesen azt, a mit czél­szerűnek lát, a jog és igazság követelményei fölé helyezi. Ez a rideg opportunismus szelleme. (Igaz! '• Ugy van! a szélsőbalol dalon.) Ez, t. ház, ugyanaz | a szellem, a mely a legfüggetlenebb és legelfogu­I latlanabb birát aregale-törvényjavaslattárgyalása j alkalmával a pénzügyministerben látta; (Igaz ! Ugy van! a széHőbalfdöl) mely Austriával szemben nem egyéb, mint a megalázkodás szelleme. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Láttuk épen előbb, hogy ezen szellem már a jogokról való kész le­mondásra vezetett. De hát kérdem, ha jogérzékről beszélünk vájjon nem joga-e minden magyar hon polgárnak, hogy ne álljon idegen törvények uralma alatt hogy ne Ítéljenek ügyük felett idegen bíró­ságok és különösen az alkotmányos ország pol­gárának ez egyik legfőbb joga, de kötelessége is egyszersmind el nem tűrni, hogy oly kötelező rendszabályok alkalmaztassanak reá, melyeket törvényeknek el nem ismert, mert soha törvény­hozási tárgyalás alá sem terjesztetett. Es ebben a szégyenletes, ebben a jogtalan állapotban van minden magyar honpolgár, midőn ennek eltűré­sére kényszerítik a hadseregben. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mennyit adott, mennyit küzdött a nemzet azért, hogy idegen bíróságok ítélkezése alá ne kerüljön és most ki van szolgáltatva annak, hogy az absolut korszakhói származó, úgynevezett katonai törvények alkalmaztatnak reá, oly bírósá­gok, a melyek nem magyar bíróságok és a melyek az igazságszolgáltatás minden garantiáját nélkü­lözik, ítélnek felette. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) És bátran mondhatom, hogy ezeknek a mellőzése, ezeknek sértése és az ezekkel való nem törődés a jogérzet hiányára mutat, (Ugy van! <J szélső baloldalon.) Mert ime ez a kormány, mely annyi idő óta letéteményese a nemzet hatalmának, talált-e oly hosszú időn át változtatni valót ezen állapoton? Sőt most odáig kész elmenni, hogy az, a ki nincs is tényleges szolgálatban, tetszés szerint dobhatja el magától Magyarország jogát, igazság­szolgáltatását és biráit; sőt a kinek ezt lelkiisme­rete tiltja, oda kényszerítik, hogy mindettől meg­legyen fosztva, csak egyszer a polgári kabát helyett katonai kabátot kell magára venni s rög­tön a katonai törvények alá vonják^ És vájjon, t. ház, nem-e egyik legszentebb elve az igazságnak, hogy senkit, a ki erkölcsellenes vagy bűnös csele­kedetet élnem követett, büntstésne érjen. (Helyes­lés a szélső balon.) Az is az igazság szent elve, hogy a büntetés ne legyen túlszigorú és ne sújtson ártatlant. Még is e törvényjavaslat készséggel nyújt alkalmat arra, hogy az igazság e szent elve megsértessék, sőt tetézi e tekintetben a sérelmet: mert mi történik egyéb, midőn valaki azért, hogy a tiszti vizsgát le nem tette, oda szoríttatik, hogy még egy évvel tovább szolgálni köteles. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiába hangoztatjuk ezt, hogy ez nem büntetés; ezt nem lehet tagadni, mert például arra, a ki megszökik vagy más ily vétséget követ el a hadseregnél, csakugyan a szol-

Next

/
Thumbnails
Contents