Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

1*5. orssségos ülés január lít-éu, szombaton. 1889. jg kezesére bocsátják a hadügy ministernek, mint póttartalékot. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És hogy teljesen előttünk feküdjék az a kép, hogy mennyire visszamegyünk azon idők felé, midőn még az absolut hatalom intézte hazánk sorsát, inie feláll cultusministeriink s azt mondja, nyíltan hirdeti, hogy csak akkor lesz magas a nemzeti műveltség, ha azt a német műveltség hatja át; csak az lesz igazi magyar ember, ki minél több német műveltséggel bir. Bár mint rázzák is önök fejüket, hisz tagadták már a nemzet jogait is számtalanszor s igy állításom alaptalanságát még nem igazolja, hogy egyszerűen fejüket rázzák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nekem is szent meggyőződésem, a mit Perczel t. képviselőtársam is mondott, hogy bárkinek is lehetne ily feladatot, ily dolgokat hangsúlyozni, de legkevésbé a cultusministernek, a ki a magyar nemzeti műveltség előmozdítására van hivatva. (Ugy van! a szélső balon.) De hát ép azért, ha mindez megtörténhetik és ha azt is hangsúlyozta itt egyik képviselő ur, hogy az esetre, ha nemzeti szellem vitetik be a hadseregbe, ha ott a magyar nyelv érvényesülhet minél teljesebben, akkor amphibiumokká lesznek azok, a kik ott vannak, holott épen azok a kétlakiak, a kiknek két hazájuk van. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Gondolják meg, hogy ha a hadsereget mindent felemésztő ezél gyanánt állítják oda, akkor lidérczfény után vezetik az országot, mely csak a legszentebb érdekek és jogok temetőjébe vezet. (IIelyeslés és tetszés a szélső balon.) Mert ha a magát minden áron függetleníteni akaró közös hadseregnek hozzuk meg azon óriási anyagi áldozatokat, melyek már is a kimerülés szélére vezették a nemzetet, ha megbénítjuk a gazdasági élet kifejlődését, ha megakadályozzuk, hogy a hadseregben a magyar nemzet kifejthesse a maga egyéniségét, hogy helye legyen szellemének, múltjának és hagyományainak, ha arra törekszünk, hogy a német műveltségben magunkat minél inkább tökéletesítve, a német nyelvet az iskolákban tannyelvül hozva be, német szellem hassa át összes művelődésünket és ha bekövetkezik az idő, hogy általános lesz a társalgás minden magyar családban, ha nem fog találkozni képviselő, a ki panaszkodik az ellenkező állapot miatt, ha., majd a német Schulverein azt registrálhatja, hogy meghódított egy nemzetet a német civilisatiónak — mit fog védeni az a hadsereg ? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A magyar nemzetet és annak jövőjét bizonyára nem. (Helyeslés a szélső balon.) Minderre, t. ház, erős meggyőződésem szerint csak azon szellem vezethetett bennünket, a melynek nem lévén érzéke a jog és a jog követelményei iránt, nagyon természetesen azt, a mit czélszerűnek lát, a jog és igazság követelményei fölé helyezi. Ez a rideg opportunismus szelleme. (Igaz! '• Ugy van! a szélsőbalol dalon.) Ez, t. ház, ugyanaz | a szellem, a mely a legfüggetlenebb és legelfoguI latlanabb birát aregale-törvényjavaslattárgyalása j alkalmával a pénzügyministerben látta; (Igaz ! Ugy van! a széHőbalfdöl) mely Austriával szemben nem egyéb, mint a megalázkodás szelleme. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Láttuk épen előbb, hogy ezen szellem már a jogokról való kész lemondásra vezetett. De hát kérdem, ha jogérzékről beszélünk vájjon nem joga-e minden magyar hon polgárnak, hogy ne álljon idegen törvények uralma alatt hogy ne Ítéljenek ügyük felett idegen bíróságok és különösen az alkotmányos ország polgárának ez egyik legfőbb joga, de kötelessége is egyszersmind el nem tűrni, hogy oly kötelező rendszabályok alkalmaztassanak reá, melyeket törvényeknek el nem ismert, mert soha törvényhozási tárgyalás alá sem terjesztetett. Es ebben a szégyenletes, ebben a jogtalan állapotban van minden magyar honpolgár, midőn ennek eltűrésére kényszerítik a hadseregben. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mennyit adott, mennyit küzdött a nemzet azért, hogy idegen bíróságok ítélkezése alá ne kerüljön és most ki van szolgáltatva annak, hogy az absolut korszakhói származó, úgynevezett katonai törvények alkalmaztatnak reá, oly bíróságok, a melyek nem magyar bíróságok és a melyek az igazságszolgáltatás minden garantiáját nélkülözik, ítélnek felette. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És bátran mondhatom, hogy ezeknek a mellőzése, ezeknek sértése és az ezekkel való nem törődés a jogérzet hiányára mutat, (Ugy van! <J szélső baloldalon.) Mert ime ez a kormány, mely annyi idő óta letéteményese a nemzet hatalmának, talált-e oly hosszú időn át változtatni valót ezen állapoton? Sőt most odáig kész elmenni, hogy az, a ki nincs is tényleges szolgálatban, tetszés szerint dobhatja el magától Magyarország jogát, igazságszolgáltatását és biráit; sőt a kinek ezt lelkiismerete tiltja, oda kényszerítik, hogy mindettől meglegyen fosztva, csak egyszer a polgári kabát helyett katonai kabátot kell magára venni s rögtön a katonai törvények alá vonják^ És vájjon, t. ház, nem-e egyik legszentebb elve az igazságnak, hogy senkit, a ki erkölcsellenes vagy bűnös cselekedetet élnem követett, büntstésne érjen. (Helyeslés a szélső balon.) Az is az igazság szent elve, hogy a büntetés ne legyen túlszigorú és ne sújtson ártatlant. Még is e törvényjavaslat készséggel nyújt alkalmat arra, hogy az igazság e szent elve megsértessék, sőt tetézi e tekintetben a sérelmet: mert mi történik egyéb, midőn valaki azért, hogy a tiszti vizsgát le nem tette, oda szoríttatik, hogy még egy évvel tovább szolgálni köteles. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiába hangoztatjuk ezt, hogy ez nem büntetés; ezt nem lehet tagadni, mert például arra, a ki megszökik vagy más ily vétséget követ el a hadseregnél, csakugyan a szol-