Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-172

172 országos ftlésjaniiíí iir28án, hétfőn. 1889. 179 ban semmit sem cselekszik ok nélkül: akkor legyen szives megmondani annak okát, hogy ezen javaslat szerkesztésénél miért hagyta ki a régi rendelkezést? (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Vagy ha, mint én hiszem, ezen mondatnak kiha gyása nem a t. ministerelnök ur intentiójából eredt, hanem ő ahhoz csak hozzájárult, akkor legyen szives megmondani, hogy minő okból járult hozzá másoknak ily követelményéhez és ezt tudni jogunk van, mert itt egyenlő elvekre fektetett javaslatnak megállapításáról van szó, minő okokkal támogatták azok, a kik ezen módosítást követelték, e módosítás megtételét? (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Egyébiránt erre a kérdésre at. ministerelnök ur implicite már megtelelt s azt hiszem, hogy ha alkotmányos garantiákat implicite akarunk a törvényekben találni, akkor nyilatkozatainak méltóságát sem sértem azzal, hogy ha implicite keresek benn ök oly felvilágosításokat, a melyek határozott szavakkal nem adatnak meg. (Bálijuk! Halljuk! a baloldalon.) A t. ministerelnök ur — a mint mondja — meg van győződve arról, hogy minden illetékes tényező, a mely ezen törvény megalkotására befolyt, azt épen ugy magyarázza, mint ő, hogy tudniillik az a dolog lényegében nem tartalmaz eltérést a 11. §. rendelkezésétől. E szerint, t. ház egy styláris módosítványnyal állunk szemben, (Élénk derültség és tetszés a bal-és szélső balon) mert a módosítás vagy tárgyi tartalommal bi'r, vagy tisztán formai dolog. (Ugy van! balfelől.) Ez elől nincs kitérés. Vagy dolgot változtattak meg, vagy csak szavakat ugyanazon gondolat kifejezésére s ekkor styláris módosítással állunk szemben. És már most méltóztassanak visszagondolni az utolsó napokban történtekre. (Halljuk! Halljuk!) A saját pártja kebelében felmerült aggodalmakkal szénáién, napokig tartó vita után, a t. ministerelnök ur, hogy a vihart lecsillapítsa, kénytelen volt állásának egész súlyát latba vetni és a cabinet-kérdést felvetni, (ügyvan! bal és szélső balfelől.) Hát, t. ház, styláris módosítások fentartására történik-e ilyesmi ? (Élénk tetszés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Továbbá azt mondják, a ministerelnök ur köteles volt loyalitásból fölvetni a cabinetkérdést, mert ő a másik állam kormányával szemben elvállalta a kötelezettséget, hogy ezt a szerkezetet keresztiüviszi. De miután ez a ministerelnök ur állítása szerint a lajtántúli kormánynak — ha ugyan ettől származik a módosítás — csak styláris kedvtelése volt.- annyi súlylyal, annyi tekintélylyel sem bir a ministerelnök ur, annyi súlylyal, annyi tekintélylyel sem bir egész Magyarország, (Élénk tetszés a bal- és szélső balon) hogy a lajtántúli kormány az ő irálybeli ízlését feláldozza nekünk?! (Élénk tetszés a bal- és szélső balon.) Ez, t. ház, igen szomorúan illustrálná Magyarország tekintélyének .azon óriási növekedését, melylyeí a t. ministerelnök ur dicsekedni szokott. (Tetszés balfelől.) De, t. ház, nem is igy áll a dolog. Nem hiszek én abban a nagytekintélyű növekedésben, melyet a ministerelnök ur az ő kormányzati gyümölcse gyanánt szeret feltüntetni. Hiszem igenis azt, hogy Magyarország alkotmányos állapotainak stabilitása iránt; Magyarország fejlődési képessége, Magyarország jövője iráut megerősödik a hit Európaszerte ; látván, mire képes ezen nemzet, látván azt az áldozatkészséget, melyet minden téren tanúsít, látván, hogy oly alkotmányos állapotok, melyeket keletkezésűit idejében a rosszakarat csak múlékony episodnak szeretett mondani, gyökeret vernek, megerősödnek a nemzet vitalitása folytán. És e tekintetben minden nap, minden év, mely elmúlik, ád az idők sanctiójából valamit az alkotmányos állapotokhoz s az ország törvénybiztosította függetlenségének garantiájához. Ebben hiszek; de a ministerelnök ur működésének ily eredményében nem hiszek. Azt azonban ismét nem hiszem, hogy odáig sülyedtünk volna és annyi durvaságot lajtkántúli szomszédainktól nem tételezek fel, hogy ha valóban csak formai módosításról van szó, ők öt percznyi habozás, nehézség nélkül hozzá ne járulnának Magyarország óhajához. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Itt tehát dolgokról van szó, nem puszta formáról, még pedig nagyon komoly dolgokról. Mert ha az ok és okozat harmóniájának törvényeit, a logicai következtetés minden alapját nem akarjuk lerontani: lehetetlen elhinnünk, hogy ily nagy tünetek, ily nagy nehézségek, ily aprólékos, ily, mondhatni frivol alapon támadnának. (Élénk helyeslés a hal- és szélső balon.) Valóban itt alkotmányunk egyik biztosítékának legalább is kétségessé tételéről van szó. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És mit mondjak ama pótbiztosíték jellegzésérc, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) melyet a t. ministerelnök ur törvény helyett ajánl nekünk? Egy nyilatkozat, melynek tartalmát nem akarom bírálni —mert hiszen tulajdonképen az illető szakasz tárgyalásánál fogna megtétetni — mondom, egy ministeri nyilatkozat fogna jegyzőkönyvbe vétetni, mely azt tartalmazza, hogy a szakaszt igy és igy kell értelmezni. Hát, t. ház, kérdeni én, ha magában véve ily eljárásnak lehetne alkotmányjogi és törvényhozói hordereje, a mit tagadok, vájjon minő súlylyal bírhatna ez azon körülmények tekintetbe vételével, melyek közt létre jött: minő súlylyal bírhatna egy ily kormány-nyilatkozat akkor, mikor a tárgy fölötti vitában a kormány-nyilatkozatok egymással homlokegyenest ellenkeznek? minő súlylyal bírhatna egy ily kormány-nyilatkozat, midőn az egész eljá-