Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

J2 ICÍ'Í. ocssságos ülés janm tátott még íenn a hadsereg, még fel lehetett hozni azt, hogy minden téren egyszerre történik a szervezkedés, hogy első dolog az alkotmányos viszonyokba való átlépés és akkor lehetett még arra hivatkozni, hogy ez első lépés a nemzet jogainak és érdekeinek érvényesítésére; és akkor még lehettek sokan abban ;i hitben, hogy ez csakugyen ilyen első lépés fog lenni és ha majd jobb idők jönnek, és meggyökeredzik a bizodalom a nemzet és a fejedelem között, akkor csakugyan elérheti a nemzet azon czéljait, melyekért annyi századonát vért ós vagyont áldozni kész volt. De hát, kérdem, ma, annyi év multán lehet-e ezekre még hivatkozni? Van-e az ilyen okoknak bárminő jogosultsága. És vájjon, ha azoknak önmagukban volna is, lehet-e ezekkel a visszafordulást, az elfordulást a nemzeti ezéloktól indokolni ? Meggyőződésem szerint nem. (TJgy van! a szélső baloldalon.) És vájjon, t. ház, azokban, kik hitték, hogy az 1867-iki alap valósággal alap fog lenni arra, hogy a nemzet államiságának leglényegesebb feltételét, önálló védszervezetet érhessen el, nem kellett-e e hitnek végképen és teljesen kialudni? Meggyőződésem szerint igen. Mert hiszen, t. ház, ime, azon idő alatt uralkodott egy kormány, mely most is kezeli a hatalmat, annak letéteményese s már jubilált is, oly hosszú időn át volt a hatalom kezelője. Hát vájjon azon idő alatt, azon hosszú idő alatt, az első 10 évi korszak elmúlása után láthatjuk-e csak legkisebb jelét, csak leghalványabb nyomát azon törekvésnek, hogy nemzeti irányban hazánk jogai érvényesítése végett történjék valami? Vájjon, t. ház, történt-e általa vagy történhetett-e csak ily szellemi irány mellett bármi, hogy legalább valami halavány jelben felismerhetővé váljék az a magyar hadsereg, (Tetszés a szélső baloldalon) a melyről említés történik az 1867. évi XII. törvényczikkben? Vájjon nem látjuk-e folyvást azt, hogy még mindig azon hagyományos szellemet ápolják a hadseregben? (Élénk helyeslés a szélső balon.) Azon hagyományos szellemet hangsúlyozzák, a mely szellemnek nincsen hazája, (TJgy van! Tetszés a szélső balon) a mely szellem egyszerűen az osztrák birodalmi egység szelleme és tagadása mindennek, mi magyar ? (ÉlénJc tetszés és helyeslés a szélsőbalon.) Vájjon, t. ház, nem kell-e még most is látnunk, hogy ott uralkodik az idegen nyelv, az idegen jelvény, az idegen kötelező szabályok, mint mind meg annyi kifejezései a volt osztrák és a volt absolut korszaknak ? (Igaz '. TJgy van! a szélső balon.) Ugyan kérem, mondhatjuk-e csak egy kis színezetével is az igazságnak azt, hogy ifjúságunknak megengedtetik, hogy magyar műveltséggel és magyar műveltséget nyerve, szolgálja a hadseregben a hazát'? Vájjon oda állittatnak-e példakép ifjúságunk elé, mely a hadseregbe vitetik, nemzetünk hősei? Nem épen azok állittatnak-e eléje, kiket a nemzet átka sújt, a dicsőség mintaképe gyanánt? (Zajos helyesr 1» én, szombaton. 188J». lés és tetszés a szélső balon.) Történt-e t. ház csak valami azon irányban, hogy a nemzeti szellem fejlesztessék és helyt foglalhasson e hadseregben? Ám a feleletet ^adják meg azok, kik ezt a törvényjavaslatot pártolják! (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Az ő feleletük sem lehet más, mint tagadó. Mind a helyett, aminek annyi idő óta történni kellett volna, t. ház, történt mindannak ellenkezője. Felfogásom szerint az állami intézmények csak akkor vannak teljesen szervezve s csak akkor működhetnek hasznosan az állam életében, ha egymás mellett, egymást kölcsönösen előmozdítva, összhangban és nem egymás rovására működnek az állam természetes ezélja, a joguralom biztosítása, az anyagi és szellemi erők fokozása érdekében. A védszervezet csak ép oly intézménye az államnak, mint a többi intézmény; háborús időkben a védszervezetnek csupán functiója lép előI térbe, de azért nem változtathatja meg természetét s azért azt czéllá, minden más állami intézmények kiaknázásával önálló czéllá qualificálni nem lehet. (fflénk helyeslés a szélső baloldalon) Ez veszélyesés az állami életben káros hatással van akkor is, ha a nemzetnek önálló védszervezete van, de kétszeresen veszélyes akkor, midőn, mint nálunk, a polgárság más, idegen szellemű sereg keretébe van beleszorítva. (TJgy van! TJgy van! a szélső baloldalon.) Pedig az az irány, melyet imént is jeleztem, épen ezen magát mindinkább függetlenítni törekvő, ezen idegen szellemű hadsereget alkotta czéllá s kész volt annak érdekében minden áldozatra. Most már ott vagyunk, hogy nemcsak hogy nem juthatott el nemzetünk ahhoz, hogy önálló védszervezet mellett teljes erővel s ereje teljes érvényesítésével várhassa a veszély pillanatait, hanem még védenünk kell azon maradványokat is, melyeket még a nemzeti jogok biztosítékai közül az 1868-iki törvény megőrzött, tehát még a 20 év előtti csonka maradványokat is. És hogy hova jutottunk, azt világosan mutatja a többi közt épen a törvényjavaslat 14. §-a, azon 14. §., mely még megsokalta a nemzetnek azon jogát is, hogy legalább tizévenkint az ő beleegyezésétől függjön a létszám megállapítása. És hogy ez igy van, arra a legfényesebb bizonyítékot a t. ministerelnök ur tegnapi nyilatkozata szolgáltatta. Mert tudjuk mindnyájan, hogy ennek a törvénynek még önök szerint is nem egyformának kell lenni azzal, a mely az osztrák törvényhozás elé terjesztetik és az 1868-iki törvény is csak egyenlő elveken alapuló törvényjavaslatról szól. Ha tehát vonakodnak visszaállítani az 1868-iki törvény megfelelő szakaszát, ez világos jele annak, hogy a kettő közt elvi különbség van. (Igás! TJgy van! a szélső baloldalon.) Tehát az elvet akarják feláldozni. Azt mondják, hogy megvan óvaazujonczállításjoga, beteszik a törvénybe az ujonezok bizonyos számát, de a többit egyszerűen rendel-