Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

lfiä. országos ülés jamiíir 19 én, sxontliaton. 1889 11 Felszólalásom által ugy hiszem, legalább is azt igazoltam, hogy a horvát ellenzék azon vádja, mintha a horvát képviselők meggyőződés nélkül csak gépiesen szavazzák meg a védtörvényt, legalább is korai volt. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Számosan üdvözlik a képviselőt.) Győry Elek: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Mindenek előtt ki kell jelentenem sajnálatomat a felett, hogy az előttem felszólalt t. képviselőtársam beszédére, a parlamenti szokásnak megfelelőleg észrevételeket nem tehetek, mert bármennyire törekedtem meghallgatni, nem tudtam részesülni azon szerencsében, hogy csak egy összefüggő mondatát is megérthettem volna. T. ház! Hogy egyáltalában annyi érvekben gazdag felszólalás után, melyekben utalás történt a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat káros és veszélyes voltára, még felszólalok és a t. ház becses türelmét kérem, teszem ezt nemcsak azért, mert meggyőződésem szerint 20 év óta alig feküdt ily fontos törvényjavaslata ház asztalán, (Ugy van! a szélső baloldalon) hanem teszem azért is, hogy gyenge tehetségemmel de meggyőződésem egész erejével (Tetszés a szélső baloldalon) tiltakozzam azon állítások ellen, melyek hazánk véderejének gyengítését, hazánk létérdekeinek fel nem ismerését dobják szemünk közé, mikor mi arra törekszünk. hogy hazánk béke idején fejthesse ki nemzeti egyéniségét, nemzeti erejét, önállását és mindazon, dicsőségből merítettlelkesedést.melyet nekinemzeti tulajdonságai, nemzeti jellege és szelleme nyújt, a maga egészében s épségében fordíthassa sajátvédelmére ; (Helyeslés a szélső baloldalon) midőn mi arra törekszünk, t. ház, hogy a magyar állam, mint önálló, mint önczélú szövetséges állhasson ki a veszély perczeiben a síkra, ne pedig mint csupán emberanyaga egy oly védrendszernek, a melyben önmagára ismernie nem lehet. (Ügy van. Ugy van! a szélső baloldalon.) Igenis, t. ház, én is azok közé tartozom, a kik kötelességüknek tartják felszólalni azon irány és azon szellem ellen, a mely látva azt, hogy annyi jogcsonkítás után végre egész erejével kitör az indignatio, ezt gúnynyal illetik s a hazafias bánat bachanáliájának nevezik (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) és azon szellem ellen, a mely e felett nevetgélni képes és tapsol. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) És kell, hogy felszólaljak, t. ház, egy szóval azon irány és azon szellem ellen, a melynek egyik productuma a szőnyegen levő törvényjavaslat. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha azt akarjuk, t. ház, hogy hazánk mind a szellemi, mind az anyagi téren kifejthesse erőit és felvirágozhassák ; ha azt akarjuk, hogy e haza szabad és boldog népnek legyen szabad és boldog hazája : (Tetszés a széls" baloldalon) akkor meggyőződésem serint lehetetlen arra nem törekednünk, hogy birja hazánk államiságának feltételeit, hogy birja szabad mozgásának, nemzeti egyéniségéne erői akadálytalan érvényesülésének és jellege kifejthetésének feltételeit. (Helyesléi a szélső balon.) Ez meggyőződésem szerint az az egyedüli helyes irány, a melyet mindenkor szem előtt tartottak legjobbjaink és csak azok tévesztettek szem elől, a kiknek semmi érzékük a haza jogai és érdekei iránt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez azon egyedüli ezé] meggyőződésem szerint, a mely czélt soha, semmi körülmények közt nem szabad szem elől téveszteni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szomorú, de igaz, hogy ezt már hosszú idő óta nem látjuk megvalósítva. De tagadhatlanul igaz az is, t. ház, hogy nemzeti életünkben üdvös fellélegzés, hasznos fellendülés csak akkor volt tapasztalható, a mikor ebben az irányban, e felé a czél felé legalább egy lépést tettünk előre. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez a törvényjavaslat azonban, a mely most tárgyalás alatt áll, nem ennek az iránynak útjelzője, t. ház, nem az e czél felé való haladást mutatja, hanem a visszafordulást, az elfordulást ettől a czéltól, (Ugy van! a szélső baloldalon) a hátrálást a nemzeti érdekek szabta iránytól. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Annak a törekvésnek, t. ház, hogy védrendszerünkben a magyar államiság kellékei létesüljenek, annak a törekvésnek, hogy bevibesse oda nemzetünk saját egyéniségét, hogy ne érezze magát abban idegennek, hogy nemzeti szellem hassa át véderőnket és ez által összes erőinket hazánk védelmére fordíthassuk, ebben a törvényjavaslatban hiába keresnénk még csak nyomait is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Folytatása ez egyszerűen annak a hosszú idő óta nyilvánuló szellemnek, a mely kész fokról-fokra feláldozni hazánk jogait és a mely e törvényjavaslatban már azokat is kész oda dobni, a melyeket még az 1868. és 1879-iki törvényhozás meghagyott. (Igaz! Ugy van! a, bal- és szélső baloldalon.) Húsz éve múlt, t. ház — mint arra a t. honvédelmi minister ur is utalt — hogy az 1867: XII. törvénycikk és 1868-ki védtörvény megalkottatott. És vájjon 20 év tapasztalata azt mutatja-e, t. ház, hogy ezen törvényhozási alkotások valósággal is kiinduló pontjává váltak egy oly iránynak, oly haladásnak, a mely hazánkra nézve üdvös ? Igenis, én azt hiszem, t. ház, mint egy igen illetékes magyarázója ezen törvényalkotásoknak minap e ház kebelében is kijelentette, hogy ezen alkotások csakugyan ily kiindulási pontnak és első lépésnek voltak szánva ; de 20 év tapasztalata után kérdem, t. ház, lehet-e állítani, hogy ezek ily kiindulási pontot és nem a visszafordulás egy határjelzőjét képezik. (Tetszés a szélső balon.) 1868-ban, midőn az absolut kormány és az összdalmi eszmének megfelelő szervezetben tar2*