Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

1Q 1«5. ors»Agos ülés január 19-én, szombaton. 1S89. kell és lehet. Legyen szabad még reflectálnom Bolgár Ferencz t. képviselő ur egy pár nyilatkozatára is, jelesül pedig arra, hogy az önkéntesektől, illetőleg a reserve-tisztektől követelendő kiképzést nem tartja oly mértékben szükségesnek, mint az jelenleg kívántatik. És ezen állításának megítélésére s beigazolására felhozta a hadi-iskolában tartott előadásokat, Albrecht főherczegnek, mint a hadsereg főfelügyelőjének 1870-ben megjelent egy röpiratát. Megvallom, akkori időben, 1870-ben én is elfogadtam volna azon nézeteket, mikor még az önkéntesi intézmény csak két esztendős, mikor mégolyfiatal volt; akkor tulajdonképen fel sem is tudták fogni hivatásának horderejét, hanem az általános védrendszer elvének érvényesítésére találták ki azon módot, hogy az intelligens ifjak három év helyett csak egy évig szolgáljanak és pedig azért, mert még akkor a hadseregben sem tudták felfogni, mily értéke van az intelligentiának a hadiszolgálatnál. Azonban ma, húsz évi tapasztalás után nem fogadhatom el azon elveket és azon meggyőződést, amely akkor helyesnek találtatott. (Halljuk! Halljuk !) Egyébként meg kell még említenem azt is, hogy azon kijelentést, miszerint az ifjúság hivatását a hadsereg körében nem fogta fel ugy, mint kellett volna, azzal akarom igazolni, szemben Bolgár Ferencz t. képviselő urnak számításaival: hogy az a 277" akként keletkezett, hogy az összes szolgálatban lévő önkéntesek számát véve alapul, 27%-ot tesznek ki azok, a kik a tiszti vizsgát letették ; de nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, hogy 507o volt olyan, ki egyáltalában nem is jelentkezett a tiszti vizsgára és nem aspirált arra, hogy méltó helyét a hadseregben elfoglalja; pedig —nézetem szerint —ezt szükségesnek tartom, mert a hadsereg sokszor gáncsolt szellemét leginkább az fogja megtörni, hogy ha, magyar ifjak, magyar állampolgárok lépnek abba ; meggyőződésem szerint az egyének és az egyéniség súlya és nem a hangzatos szavak azok, a mi leginkább képes valamely szellemet érvényre juttatni. Áttérek most a határozati javaslatra s itt mindenekelőtt ki akarom fejezni azt, hogy miért tartom én a magyar nyelvet illetőleg ismételve felmerült óhajokat olyanoknak, melyek itt nem a törvénybe, hanem határozati javaslatba illeszthetők be. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Jelesül az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-a ő Felségének a hadügyi kormányzat körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindazt, ami az egész hadseregnek, ugy mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezénylete, vezérlete és szervezetére vonatkozik, ő Felsége által elintézendőnek ismertetik el. Ezen alapból kiindulva, miután ez a hadseregben a magyar nyelvet, illetőleg államnyelvet illetőleg csakis a kiképzés és beiszervezetre vonatkozik, ha mi ezt törvényhozásilag kimondanók, azt tartom, ezzel ő Felsége jogain ejtenénk csorbát. Ezt pedig ugy hiszem, nem akarja senki s azon álláspontot tartom helyesnek, hogy a magyar törvényhozás óhajai, miután azok csakis az instructióra vonatkozhatnak, ő Felsége előtt kifejezésre csakis a czélzott utón juttathatnak, mert hogyha mi ezt törvénybe vesszük, akkor már az nem a kiképzés stb. keretébe tartoznék, hanem véderőnk megállapításába. S e tekintetben még szabadjon kifejezést adnom annak is, hogy azt, a mit t. Bolgár képviselő felemlített, hogy a magyar államnyelvnek azon instructiókba való felvételét már azért sem tartaná elégségesnek, minthogy a hadügyminister ezt 365-ször változtathatja meg egy esztendőben: ezt ő talán maga sem hiszi. Mert hisz, nem gondolható, hogy a hadügyminister megmaradjon állásában, vagy arra érdemesnek tekintetnék, hogyha mindennap kénytelen volna ő Felsége elé valami módosítványnyal, változtatással járulni. (Ugy van! jobbfelől.JÉs miután ő Felsége Magyarország alkotmányos királya, erre az alkotmányra az esküt is letette, biztosan hiszem és remélem, hogy a magyar nemzet óhajait és vágyait saját hatáskörében is érvényre fogja emelni. Meg kell még emlékeznem e tekintetben a német nyelv kérdéséről is, (Halljuk !) mely főleg az igen t. cultusminister ur rendelete folytán tétetett itt megbeszélés tárgyává. (Halljuk!) Én részemről, mint horvátországi képviselő tulaj donképen ezen kérdésnek bírálatába nem is bocsátkozhatom, hanem egyet akarok csak e helyütt constatálni és pedig azt, hogy nem rég a zágrábi országgyűlésen ugyanezen theoria merült fel a. magyar nyelv tekintetében, mint itt a német nyelv ellen és hogy mi,a horvátországi többség,ezen törekvéseket Starcsevics ésStrossmayer-féle törekvéseknek neveztük és hogy véleményem szerint, épen azon t. képviselő urak, a kik ezen elveket itt állítják fel, a legkevésbbé barátjai az ily törekvéseknek. Még felhozhatom itt azt is, hogy a horvátszlavonországi határőrvidék, a mely évszázadokon át állott német katonai uralom alatt, ezen egész idő alatt nem hogy nem germanisálódott el, sőt ellenkezőleg. Ez lényeges bizonyítéka annak, hogy valamely nyelv behozatala vag}^ tanítása a nemzet érzületére befolyást nem gyakorolhat. Végre legyen szabad kinyilatkoztatni azt, hogy fel vagyok hatalmazva azon horvát képviselő urak részéről, a kik ezen törvényhozásban helyet foglalnak, hogy ők annál is inkább járulnak a törvényjavaslat általános elfogadásához, mert mig egyrészről a határozati javaslatban, ugy másrészről épen a jelen törvénynek büntető határozatait illetőleg is az 1868: XXX. t.-cz. által biztosított autonóm jogok érvényesülést találnak.