Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-171

152 171. országos ülés január 26-án, szombaton. 1889 vényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a szélső halon.) De, t. ház, nem fogadnám el e törvényjavaslatot még az esetben sem, ha a közjogi kiegyezésnek híve volnék, sőt még az esetben sem, ha a túloldalon ülnék s az úgynevezett szabadelvű párthoz tartoznám. Nem fogadnám el azért, mert e törvényjavaslat nem czéloz kevesebbet, mint annyit, hogy az 1867 : XII. t.-czikkben a véderőre és a közös védelemre vonatkozólag megállapított alapelveket megkerülve, törvényhozásilag állandósítsa és biztosítsa az osztrák császári hadsereget. Jól tudjuk mindannyian, hogy akkor,a midőn a Xll.t.-ezikk 1867-ben meghozatott, azt maga annak megalkotója, Deák Ferencz csak oly pontnak tekintette, a melyhez hozzáköthető a múlt és a jövő, oly pontnak tekintette, mely által, ha a nemzet öntudatos és független politikát követ, nőhet és fejlődhetik. Jogosan elvárhattuk tehát, hogy azon kormány, mely a Deák-pártnak örökségébe lépett, ez alapelvek szem előtt tartása mellett fejleszsze a magyar intézményeket és az önálló magyar hadsereg előkészítésére minden lehetőt megtegyen. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azonban a kormány s különösen a Tisza-kormány elfecsérelvén a 20 évi békés időt, nem tett egyetlen egy lépést sem az önálló nemzeti hadsereg előkészítésére. (Igaz! ügy van-! a szélső baloldalon.) Sőt ellenkezőleg mindazon törvényekkel, a melyek kormányzása alatt hozattak, ép az ellenkező czél felé, a birodalmi egység és centrálisát! o felé törekedett. Ily természetű a beszállásolási törvény, a melylyel illusoriussá teszi a parlamentnek és a nemzetnek azon jogát, hogy a magyar ezredek elhelyezése iránt intézkedhessek. E beszállásolási törvény alapján a magyar hadcsapatokat ki lehet vinni az ország határából, a mint hogy tényleg ki is viszik Boszniába, (Igaz! Ugy van! a szélső balon) Gralicziába. Utána következett az általános népfölkelési törvény, a mely valóságos merénylet volt a nemzet alkotmánya ellen, közjogunkat legsarkalatosabb részében támadta meg. E törvény kiszolgáltatja a magyar nemzet férfiait 17 éves koruktól 44 éves korukig egy idegen hatalomnak, egy olyan hadügyministernek, a ki a magyar parlament által nem vonható felelősségre, a ki saját belátása szerint intézkedik a magyar nemzet polgáraival és oszthatja be a sorhadba. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De menjünk tovább. Itt van a póttartalékosokra vonatkozó törvény. Ez is hasonló irányú. Szóval minden törvény, a mely véderőnkre vonatkozólag a jelenlegi kormány alatt hozatott, egy-egy lépés a hadsereg centralisatiója felé. Ilyen a'ihadmentességi díj is — mely ha e törvény életbe lép, természetesen nagy mérvben csökkenni fog. De mit tesz most a kormány? Előáll oly törvényjavaslattal, mely a bécsi katonai körök befolyása alatt jött létre és ezt a Bécsben készült kotyvalékot tálalja fel nagy Magyarország híí népének. Mely mig egyrészről közjogunk egy sarkalatos tételét támadja meg, másrészről megszorítja a parlament jogkörét. Méltó tehát azon felháborodás, melyet e törvényjavaslat országszerte keltett. De a mily méltó a nemzet felháborodása, ép oly megdöbbentő azon cynismus, melylyel a kormány és többsége e javaslatot törvénynyé akarja erőszakolni. Ha e javaslat megszavaztatik, az lesz a magyar parlament történetében azon lap, mely leghívebben fogja visszatükrözni a Tiszäaera politikáját. Koronája lesz Tisza hadserege 15 éves háborújának. Kétségbevonhatatlan bizonyítéka annak, hogy a jelen kormány többsége sem öntudattal, sem kötelességérzettel nem bir s hogy teljesen el van kábulva a hatalom fojtó gőzkörében. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Igen sok tiszta keblű hazafi van már az országban, ki a jelen helyzetet s a parlament zsarnokságát sokkal veszélyesebbnek tartja a nemzetre nézve, mint egy király zsarnokságát. S ez nagy részben igazolt is, mert a hol egy nemzetellenes politika által a, hazafiúi erények eltörpittetnek, a hol a hatalom által az önérzet üldöztetik, ott, hol nincs a parlamentben függetlenségi érzet: ott a parlament nem a haladás, nem a szabadság, hanem az önkény eszköze. Csakis egy erős. független és önéizettel birő parlament lehet a szabadság és haladás biztosítéka; de mi ily parlamenttel, fájdalom, nem bírunk. Itt lejárt az eszmék harcza. Még a legmagasabb fokra emelkedett discussiók sem vezetnek sikerre. Mutatja a jelenleg lefolyt vita. A legkitűnőbb szónokok, az alkotmány kipróbált harczosai szálltak síkra a törvényjavaslat megostromlására s a többség, bár meg van győződve, hogy alkotmányunk egy sarkalatos pontja támadtatott meg, mégis néma és zárkózott marad a felhozott érvekkel szemben. Igen, mert a mit Bécsben megparancsolnak, azt Tisza Kálmán tüzzel-vassal végrehajtja. Könnyen teheti, hiszen a többség ugy van szervezve és fegyelmezve, mint az osztrák hadsereg. Nem gondolkodik, csak engedelmeskedik. Szolgai hűséggel ragaszkodik generálisához s a mint a generális commandiroz, a többség ugy masíroz. Valóban elszomorító és a nemzet jövőjére veszélyes korszak ez a Tisza-korszak. Ez az elpuhítás korszaka, melyben az önbizalom, mely minden nemzetnek a legtermészetesebb fegyverzete, melylyel magát fentarthatja, sorsát javíthatja — a kormány által — a nehéz körülményekre való folytonos hivatkozással, mint egy sistematice apasztatik, irtatik ki a nemzeti közérzületből. Ez a inam elnkök korszaka, kik többre