Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-171

148 171 orszáaos lilé-i január 26-án, szombaton 1S8!) fényesen bebizonyították, hogy én azokhoz új érveket felhozni nem akarok, talán nem is tudok. Nem szándékozom a kormánypárt szónokainak érveit sem czáfolni, nem pedig azért, mert azon érvek, melyeket a kormánypárt szónokai felhoztak és azon érvek, melyeket a t. honvédelmi minister ur és a t. ministerelnök ur is elmondtak, azok oly csekélyek, oly semmit mondók,hogy azok czáfolatranem szorulnak, megczáfolják azok önmagokat. (Igás! Ugy •van! a szélső baloldalon.) Megczáfol ja azt azon tény, hogy egy olyan párt, mint a szabadelvű párt, a melynek kebelében oly kiváló, olv nag-y számmal, nagy tehetségű férfiak vannak, a mely pártnak oly lángeszű vezére van, mint Tisza Kálmán, csak ilyen érvekkel képes ezen törvényjavaslat alkotásait és szakaszait indokolni, ez legfényesebb bizonyítványa, hogy sem a túloldalon felszólalt képviselő urak, sem a felszólalt minister urak nem meggyőződésből beszéltek, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl) hanem beszéltek a t. minister urak azért, mert Bécsből rájuk parancsolták ezen törvényjavaslat keresztülvitelét (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon) és beszéltek a kormánypárt szónokai azért, hogy megmentsék a kormányt a bukástól. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Zaj jobbfelől.) Hiszen, t. ház, köztudomású dolog, hogy a szabadelvű párt értekezletén nem csupán gróf 1 Csáky László képviselő ur, hanem igen számosan a túloldal kiváló férfiai közül emelkedtek fel és kijelentették, hogy nincsenek megnyugtatva aggodalmaikban, daczára a ministerelnök ur nyilatkozatának és igy talán meggyőződésük ellenére szavazzák meg ezen törvényjavaslatot. A ministerelnök ur, mint monda, gyenge kártyával nem játszik. Én azt hiszem, hogy gyenge kártyával játszani nem szégyen, de hamis kártyával játszani, nem csak szégyen, hanem bűn, olyan bűn, melyet a nemzet, az utókor sohasem fog megbocsátani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bolgár Ferencz képviselő ur a vita legkezdetén kitűnő katonai szakértelemmel fejtegette e törvényjavaslatot, kimutatta annak katonai előnyeit s egyszersmind rámutatott a hátrányokra, melyek ebből eredni fognak és végül arra a következtetésre jutott, melyre kell hogy jusson minden ember, a ki ezt a törvényjavaslatot józanul és helyesen ítéli meg: hogy azon katonai előnyök elenyésző csekélyek, eltörpülnek és megsemmisülnek azon hátrányok mellett, melyeket ezen törvényjavaslat társadalmunk más osztályaira hárít, (TJgy van! a szélső baloldalon.) És épen azért igen csodálkoztam a honvédelmi minister urnak minapi rövid felszólalásán, mikor ugy állította elő ezen törvényjavaslat elfogadásának szükségét. mintha csakis e törvényjavaslatnak elfogadásától függne egy netán bekövetkező háborúban a győzelem. Én nem vagyok katona,t. ház, nem is voltam soha. nem is igen értek a katonai dolgokhoz s azért korántsem akarok a t. minister úrral vitákba bocsátkozni. De annyit tudok, mert ezt a józan ész mondja nekem, hogy azok a tisztek, kik e törvényjavaslat által kényszerítve fogják letenni a vizsgát, a hazát soha megmenteni, a győzelmet soha biztosítani nem fogják. (Ugy van! a szélső baloldalon,) Lelkesedést kell a hadseregben előidézni. (Ugy van! Ugy van ! a szélső baloldalon) Ezt pedig nem fogjuk büntetés, kényszer s a német nyelv ráerőszakolása által elérni. A lelkesedést csakúgy fogjuk előidézni, ha felállítjuk az önálló magyar hadsereget, (Helyeslés a szélső baloldalon) magyar tisztek vezénylete alatt. Az ilyen hadsereg azután fog lelkesedni a hazáért és lelkesedésétől vezérelve, minden körülmények közt meg fogja védeni a hazát és a magyar királyt. És ennélfogva én, uraim, nem fogadom cl a törvényjavaslatot, hanem pártolom Ugron Gábor határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: T. ház! (Halljuk!) A vita annyira előrehaladt, hogy ha még is szót kérek s a t. ház becses figyelmét néhány perezre igénybe venni bátorkodom, ezt csak azon kötelességérzettől áthatva teszem, hogy adandó szavazatomat röviden indokoljam és mintegy beszédemmel is meghosszabbítsam azt az időt, mikor Magyarország alkotmányának egyik fontos positiója a szavazás által hosszú időre tönkre fog tétetni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Midőn ezt teszem, t. ház, (Halljuk!) egyúttal kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy ezen javaslatnak katonai részéről nem akarok szólani, mert előttem felszólalt t. tagtársaim, a kik ily irányban szakmájuk szerint birálták meg a kérdést, sokkai illetékesebbek voltak arra, mint szerény magam. T. ház! Önkénytelenül is eszembe jut az, hogy azon szellem, mely a hadseregben uralkodik, nem változott épen semmit a legutóbbi időben sem; a minek legécclatansabbbizonyítéka,ha például a boszniai hadjárat alatti bánásmódra, melyben az önkéntesek részesültek, visszatekintünk. Ha ezt felolvasnám, (Halljuk!) akkor meglátná a t. képviselőház, hogy most sem változott az a szellem az önkéntesek iránt a közös hadseregben, 10 esztendő alatt sem, épen olyan az, mint a milyen 10 esztendővel ezelőtt volt. Akkor ütötték, verték az önkénteseket. A legkisebb, a mit mondhattak nekik: „Hund" aztán „Trottel" (Derültség) s több eféle. Egy önkéntes tiszthelyettest csupán azért, mert arra kérte tisztjét, hogy engedje meg, hogy felüljön egy öszvérre, mivel nem tud tovább menni, összevisszaverte a főhadnagya, ugy hogy a következő napon a verések miatt nem masíroz-