Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-170

138 170. országos ülés január 25-én, pénteken, 1889. az országnak évenkint mintegy 60,000 legmunkabiróbb emberét polgári foglalkozásától s az ifjúságot gátolván tanulmányaiban, a famosus 14. §. pedig megvonván a törvényhozástól az önrendelkezési jogot, mindezek által egy olyan flagrans alkotmánysértést inaugurál, melyet egy képviselő sem támogathat s igy e törvényjavaslatot sem szavazhatja meg a nélkül, hogy magát a hazafiatlanság, de sőt a nemzetárulás vádjának ki ne tenné. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert mit tartalmaz tulaj donképen az a famosus 14. §. mást. minthogy a nemzetnek legfőbb jogát, jogainak legsarkalatosabbikát, az önvédelmet, az önvédelem felett való rendelkezést ragadja ki kezéből. Már pedig ez oly féltett kincse minden, bármely kis nemzetnek is, hogy ahhoz, mint saját életéhez ragaszkodik, hogy ne ragaszkodnék tehát Magyarország, mely magát ezredéves fennállása alatt min denkor karddal védte meg és tartotta fenn. '(Élénk helyeslés a hal- és szélső balon.) Már pedig a magyar nemzetnek megvan a régi közmondás szerint az a szokása, hogy ,.a jussát ő nem hagyja". Megadja a császárnak, a mi a császáré, de a magyar szentírás szerint el is mondja: „Ne kívánd a magyar ember kezéből kicsavarni a fringiáját. mert azon az ellenség vérével van felírva, hogy ne bántsd a magyart." (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső balon.) A 25. §. pedig (Halljuk! Halljuk!) mit czéloz egyebet, mint hogy az ifjusággal talán megszerettesse, ízelítse a kétéves szolgálatot, ugy látszik, épen ellenkezőleg, elidegeníteni törekszik mintegy attól. (Igaz! Igaz! a bal- és szélső balon.) Mert nem vérlázító esemény és jelenség-e az, hogy egy magyar fiatalember, a ki a katonasághoz jut, csak azért ne lehessen tiszt, mert véletlenül magyarnak és nem osztráknak született. (Igaz.' Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem vérlázító dolog-e az az instructió, mely azt mondja, hogv tegye le bár az egyéves önkéntes németül a tiszti vizsgát, ha arcza a bizottságnak nem tetszik, azért még sem lesz tiszt, (igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyik argumentumul hozzák fel atörvényjavaslat mellett azon phrasist, hogy Európa alattomban és tudva is fegyverkezik, miért maradnánk mi el. Itt azonban az a kérdés merül fel először is, ki hát tulajdonképen az ellenség; Wo ist die Katz ? (Derültség a szélső baloldalon) s erre azzal felelnek, hogy jön a muszka. Hát, t. ház, ne a muszkától féljünk mi annyira, mert jól meg fogja az előbb gondolni, hogy a lábát még egyszer betegye Magyarországba. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Ne a muszkától, hanem azon bevándorolt Wenczelek és nem tudom, miféle nevú'ektó'J, a kik ide jönnek és a német nyelvet istápolják, hirdetik, a kiknek egyik vezére gyanánt maga a t. közoktatási minister szerepel. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Némi mentségére szolgálhat ugyan neki, hogy az ez irányban való mozgalmat különben nem ő kezdte meg, hanem az igazság; ügyi minister volt, a ki az érdemes jó hazafias magyar emberek helyett, régi Bach-huszárokat nevezett ki a törvényszékekhez, mi sem természetesebb tehát, mint hogy a példát követve a minister ur, hogy az új seprő jól seperjen s ő jól akarván seperni, ráerőszakolta a magyar ifjakra a német nyelvet, a melyet elismerem, hogy tudni jó, dehogy végezel legyen, nem hiszem, hogy maga is elfogadja. Különben, t. minister ur, higyje el azt, hogy ezzel a rendeletével sokkal többet ártott, mint használt az ügynek, mert hiába, a közmondás szerint „dobbal verebet nem lehet fogni", ráerőszakolni a magyar ifjúságra azt, a mitől idegenkedik, nem lehet, de szép szóval sokkal inkább boldogulhatna. És ha czélt akar érni a t. minister ur, ajánlom inkább, hogy kövesse azt a franczia módot, midőn tudniillik a burgonya betelepítését nem tudta elfogadtatni a köznéppel, a kormány vettetett burgonyát azért, hogy a nép aztán lopva tulajdonítsa el és ízlelje meg. Szép szóval a fiatalságot rá lehet venni erre az áldozatra is, mert csakugyan áldozatnak kell tekinteni azt, hogy saját élete fentartására szolgáló tanulmányait elhanyagolva, egy idegen nyelvet tanuljon meg. a melynek külföldön hasznát vehetné ugyan, de a mely nélkül Magyarországon mégis csak ellehet, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Vannak, t. ház, a középiskolai oktatásban oly tantárgyak, a melyeket minden baj nélkül könynyen lehetne mellőzni; igy, ha már egy idegen nyelvre szükség van. hogy a nagyvilággal közlekedhessünk, töröljék el a holt görög nyelvet s tanítsák helyette a németet, nem bánom többször, mint eddig. (Helyeslés a szélső balon.) Különben, t. ház, régi dolog az, hogy aetio reactiót szül. Igy van ez épen a t. minister ur rendeletével is. Mert, a mióta megjelent ez, az ifjúság egy része máris elhatározta és aláírási íveket bocsátott ki, hogy inkább nem teszi le a tiszti vizsgát, de a német nyelvet magára erőszakoltatni nem engedi s ezt igen helyesen is tette. (Helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelől.) A honvédelmi minister ur, a kit mindenki ügyes tábornoknak ismer el, most legújabban ügyes tacticusnak is bizonyította magát. (Halljuk!) Mert tagadhatatlan, hogy a közoktatási minister ur rendelete szoros kapcsolatban van ezzel a törvényjavaslattal. (Ugy van! a szélső balon.) Természetes, hogy egy tábornoknak mindenekelőtt portyázókat kell kibocsátania, hogy az ellenség állását kipuhatolja s igy a t. honvédelmi minister ur avant-gardenak előre küldte a közoktatási ministert, hogy mintegy kaparja ki a gesztenyét