Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-170

170. országos ülés január 36-én, pénteken. 1889. 139 helyette, (Igaz ! Ugy van! a szélső balon) de a milyen csúfot vallott o rendeletével, ugyanolyan vereséget szenved a t. honvédelmi minister ur a közvélemény előtt, mert csak egy hang hallatszik e törvényjavaslat ellen az egész országban és ez a „pereat!" (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt is elmondhatnám e törvényjavaslatnak általános jellemzésére, hogy hiszen van abban valami jó is, írj is, csakhogy a mi jó, az nem új, a mi pedig új, az nem jó. TJj a többek közt az assentálási életkornak a 20. évről a 21-ikre való áttétele, mely a 7. §-ban foglaltatik. Ezt, t. ház, én rendkívül rossznak tartom, mert a mellett, hogy az ifjúságot a család- és vagyonalapításban egy évre tovább is megakasztja, van még egy olyan pontja is, mely a hadsereg létszámát felemeli és igy az idősebbeket vonja be most már sokkal nagyobb számban, mint ezelőtt; sokkal jobb volna e helyett behozni a szolgálati időnek három évről két évre való leszállítását, akkor aztán nem volna szükség az idősebb korosztályokat behívni. Szállítsukleabéke-létszáinot s mindenki beláthatja, minő kiszámíthatatlan előnyt nyújtana ez ugy pénzügyi, mint nemzetgazdasági tekintetekből is azországnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Új benne a 25. §., valamint a 14. §. is, de miután új,átkozottul rossz is mind a kettő. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi egyedül jó van benne, a mit különben már régen tudunk, hogy tudniillik most véglegesen bebizonyította előttünk, különösen az ellenzék előtt a kormány azon intentióját, hogy az állam, az ország javán nem hogy dolgoznék, de mindinkább az ellen működik ; bebizonyította azt, hogy a hadsereggel szemben az ország és maga a parlament is alárendelt szerepben van ; bebizonyította vele a soldatesca korlátlan uralmát magán az alkotmányon. De hát ez még sem új, minden roszszasága daczára, mert oly régi az, mint a mióta a német uralkodik Magyarországon. (Ugy vem! a szélső baloldalon.) A ministerelnök ur továbbá még egy kis színjátékot is rendezett e törvényjavaslat benyújtásakor. Azon esetben ugyanis,ha nem fogadtatnék az el, a régiszerepetkezdveújra játszani, azt mondta,hogy inkább lemond, de megveretni magát nem hagyja. Hát, t. képviselőház, a ministerelnök urnak és a Tisza uraknak egyátalán, Lajos urat is beleértve, (Halljuk! Bálijuk!) szokása az olyan fényegetődzés, mint az egyszeri emberé, (Halljuk! Halljuk!) a ki nagy nekigyürkőzve kiállván a küzdtérre, (Derültség a szélső baloldalon) azt mondta ellenfelének: Ide ne gyere, mert be nem várlak! (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Hányadszor él most már a ministerelnök ur e phrasisával, hányszor fog még élni, azt ki nem számíthatjuk; használni fogja mindaddig, a mig ő abban a vörös székben megmarad, megmarad pedig még akkor is, ha a talaj, a szék lesülyed is alatta; ő, miként a fuldokló a szalmaszálhoz, az asztalhoz fog kapaszkodni, csakhogy ott maradhasson. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Nem is hisz már, az országban különösen, senki sem szavának. Azt sem hiszszük már, hogy tulajdonképen ő Tisza Kálmán-e, nem-e talán, ő maga kivetkőzvén egyéniségéből, valami rossz daemon bújt belsejébe, mert csakis annak tulajdoníthatjuk azt, hogy ily helytelen s az ország érdekeivel annyira ellenkező törvényjavaslatokat mer benyújtani. T. ház! Minekünk egy ilyen törvényjavaslatra, a mely a helyzetet csak rosszabbá teszi, az érdekeket ki nem elégíti, a kedélyeket ellenben a legmagasabb fokig felcsigázza, szükségünk nincs, legalább nem véderő-törvényjavaslatokra, hanem igenis alkotmány és kiegyezési revisióra. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert nézzük csak át az 1867-ik évi kiegyezést, a mely sok hátrányos és az alkotmány jogait sértő szakaszai között tartalmaz mégis néhány passust, a melyet elfogadhatnánk, mert van abban igen sok jóintentio, a hiba azonban az, hogy végre nem hajtatik, mint minden oly törvény, mely az ország javára volna irányítva. És miután és minthogy nekünk az ilyen toldozott-foldozott törvényjavaslat nem kell, én radicalis reformot kívánok megteremteni azzal, hogy nem fogadván el a közös hadsereg intézményét, követelem az önálló magyar hadsereg felállítását. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Még némely képviselő urak beszédjével kívánok foglalkozni és kezdem a háznak három ifjú leventéjén, kiket Csatár képviselő ur már meglehetősen széttépett. (Halljuk !) E három levente : ifj. gróf Andrássy Gyula, gróf Széchényi Aladár és Tisza István. Fellépésükről eszembe jut a régi német vers: Es ritten drei Reiter wohl über den Rhein. Nem akarom a vers comicus részét rájuk alkalmazni, csak egyikük beszédével foglalkozom, melyben valamennyiök philosophiája r culminál és ez gróf Széchenyi Aladár. (Halljuk!) 0 szemérmes szűz képviselő létére elszégyelte magát azon, hogy a magyar családokban németül nem beszéluek. T. képviselő ur, hamar oly szégyenlős természetű, tudtára adom, hogy van sok oly dolog, mi miatt elszégyelheti ugyan magát, de a magyar embernek azért nincs oka pirulni, és idézem neki Guizot szavait, ki a franczia kormány túlkapásait megsokalva, azt monda nekik :Messieursje vous rappelle ä la pudeur! S ha már annyira szégyenlős természete van, ám szégyelje magát, de aztán ne mondja, hogy azon választói érdekében szólt, kik 98%-ban tiszta magyarok. Helyeslés a szélső baloldalon.) Ara tessék ezt ott mondani közöttük, majd meglátj •>, kap-e érte hálaföliratot. Jókai t. képviselő ur beszéde különös hatást gyakorolt rám, olyat, mint egy rossz színházi előadás, melynek hiányait és silányságát az ügyes