Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-165

165 országos ülés január 11»-én, szombaton. 1889. 7 régi sorhadi csapatoknál is az alantasabb parancsnokok is magyarul vezényeltek. De hát volt is okunk megbánni az opportunitásnak adott engedékenységünket, (Ugy van! a szélső Mololdalon.) Ez teremtette meg azt a soldateskai negélyt, melyet Kossuth Lajos (Élénk éljenzés a szélső baloldalon) irataiban oly élesen és méltán kárhoztat. Ez tette lehetővé az árulások egész lánczolatát, mely Világosra vezetett, (ügy van.' a szélső baloldalon.) Nem akarok részleteket felhozni, (Halljuk! Halljuk! balfelöl és szélső baloldalon) utalok a győri és többi honvédegyletek felszólalására azon alkalommal, midőn 207 honvéd és nem honvéd megpróbálták a szerecsent fehérre mosni. Ezen szomorú és szégyenletes tapasztalások tehát nem arra utalnak, a miért a ministerelnök ur és Ivánka képviselő ur azt felhozták, hanem arra, hogy óvakodjunk az ilyen végzetes hibák ismétlé sétől. (Helyeslés balfelöl.) Grómon államtitkár ur délczegen jártatta azt a vén vesszőparipát, melyre a kormány férfiai mindig ráülnek, midőn az önálló hadsereg ellen kelnek síkra, fennen hirdetik, mily tengerpénzbe kerülne az önálló hadsereg. De elfeledik, hogy maga a honvédségi intézmény és ennek ápolója a honvédelmi ministerium fényesen bebizonyította, miként lehet aránylag olcsón szervezni jó sereget. De hát ez nem szólhat azokra, a kik a 67. alapján követelik a magyar hadsereget, mert az bizony semmi újabb megterheltetéssel nem járna. A vallás- és közoktatási minister ur szerintem helyesen cselekedett, midőn a német nyelvnek alaposabb tanítását elrendelte. De egyáltaláu nem volt szükség oly intézkedésre, mely a német nyelvben kevésbé jártas tanárokat az oktatásban már a német nyelv használatára kötelezi. De nem épen ez, hanem az a szellem lepett meg engem, mely a minister ur nyilatkozatának hangjából kirí. Nem igen parlamenti kifejezéssel ostorozza a nix deutsch áramlatot, valóságos szélmalomharezra két olyasmi ellen, a mi nincsen, de egy szava sincsen a nix ungarisch jelenségeire, melyekkel mindennap találkozhatik. (Helyeslés bal fel öl.) Pedig rá nézve ugy is mint szakministerre kinek egyik főfeladata a nemzeti nyelv ápolása ugy is mint a kormány politikai tagjára az ily jelenségek közönyösek nem lehetnek. (Ugy van! bal felöl.) A ministerelnök ur szombaton mindenről beszélt, csak a véderőről nem, még tegnap is igen keveset mondott róla. És én ezt nem csodálom, nagyon fel tudom fogni állása nehézségét. Mert hát forgassuk akármerre, az előttünk fekvő törvényjavaslat voltaképen senkinek sem tetszik, talán magának a ministerelnök urnak legkevésbé. És mégis kötelességének tartja azt védelmezni. sőt még tárczáját is hozzá kötni, (ügy van! a szélső baloldalon.) De hát kérdem a ministerelnök urat, miért nem kisérti meg a tárczakérdést ott felvetni, honnan ily törvényjavaslat keresztül hajtását rákényszerítik. Vájjon nem a kormányválság volna-e kisebb baj, mint egy oly törvény, mely mellett a nemzetnek jogos nemzeti követelményei talán soha valósíthatók nem lesznek. Lehet, hogy a katonai köröknek kimondhatlan infamátiója a kormányválságtól sem riadnak vissza; sőt talán elmenne a parlament feloszlatása végletéig. Ám kisértsék meg és meg fogják látni, hogy egy-két „rottenborough^-féle kerületet kivéve, a választások oly képviselőket fognak ide küldeni kik be nem fogják érni a most követelt morzsákkal, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur rámutatott, mily szerencsétlenség volna ha 48 vagy épen a 49-iki események ismétlődnének; teljesen igaza van, csakhogy ne oda intézze a figyelmeztetést, a hol erre a . hajlamnak árnyéka sem létezik, hanem oda, a hol még mindig lappang a provocatió szelleme, (Ugy van! balfelöl.) Ha pedig figyelmeztetése mégis sikertelen maradna, kerestesse ki a museumból Trajánnak érmét, melyet Dáczia meghódításának emlékére veretett, mutassa meg annak köriratát, mely igy szól: „Nonne dixi tibi Decebale, non esseboiium leonem lacessere." A mi szabad fordításban annyit teszen: „Ne bántsd a magyart!" Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Beőthy Algernon jegyző: Josipovich Géza! Josipovich Géza: T. képviselőház ! (Halljuk!) Ha e törvényjavaslat tárgyalásánál én is felszólalok, ezt nem azért teszem, mintha egy részről a már megerősödött meggyőződések megváltoztatására, vagy illetőleg azok megerősítésére hatást kívánnék gyakorolni. Erre magamat hivatva nem érzem. Hanem teszem azért, hogy saját álláspontomat, meggyőződésemet nyiltan kifejezésre juttassam. (Halljuk!) Mindenekelőtt abban akarom meggyőződésemet kifejezésre juttatni, hogy a véderőről szóló törvényjavaslatban contemplált fejlesztéseket olyanoknak tekintem, melyek azon áldozatok eredményének biztosítására szolgálnak, melyeket az európai kényszerhelyzet következtében eddig h kénytelenek voltunk meghozni. Hogy a t. ház figyelmét hosszabb időre ne legyek kénytelen igénybe venni, nem akarom mindazokat részletesen felsorolni, a mik engem e törvényjavaslatnak általánosságban leendő elfogadására indítottak, hanem egyedül szorítkozni