Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-169

16S. országos ülés január 24-én, esütörtököu. 1889- HQ Azt is tetszik mondani, hogy hátha ez sem sikerül, akkor mi történik? Midőn az 1868-iki törvény a létszámot 10 évre állapította meg, akkor is előfordulhatott volna az az eset, hogy nemcsak az állandó megegyezés nem sikerül, de az egyévi prolongatiót sem fogadja el a törvényhozás. Mi lett volna akkor? Azon, némelyek által ma nagyon csekélyre becsült — nézetem szerint is csak a legvégső esetben alkalmazható — ujonczmegtagadási joghoz kellett volna folyamodni. Mindezen eljárási mód a szőnyegen levő javaslat 14. §-a szerint szórói-szóra ép ugy lehető a* törvény tiszta értelmében, mint lehető volt az 1868-ki XL. törvényczikk 11. §-a értelmében. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur tegnapi beszédében, hogy ha ez igy van, ha ezt igy értelmezem, miért nem akarjuk ugyanezen szavakat a törvénybe iktatni és miért folyamodunk — mint ő monda — homokra épített nyilatkozatokhoz és miért vonjuk ily úton a koronát be itt is, ott is, mikor, ha a törvényjavaslatba itt beiktattatnék, bizonyára ott is szívesen beiktatnák? Először is a korona belevonását illetőleg, én nem hiszem, hogy abban különbség legyen, ha a felelős kormány, a mely ily fontos nyilatkozatot, mint mindenki tudja, csak a korona helyeslésével tehet, ily nyilatkozatot tesz. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Egy hang a szélső balon: Egyetlen igéretét sem tartotta meg!) A t. képviselő ur, ugy látszik, nem méltatta figyelmére azt, a mit mondottam; mert én eddig csak arra nyilatkoztam, hogy mennyiben vonatik be a korona, mennyiben nem és azt mondottam és mondom, hogy ily viszonyok között tett nyilatkozat által sem többé, sem kevésbbé, mint a törvény módosítása által. Mert épen ugy, mint a hogy oly nyilatkozatot nem tehet felelős minister a korona tudta és jóváhagyása nélkül, általánosan tudva van az is, hogy a kormány egyetlen törvényjavaslat módosításához sem járulhat a korona beleegyezése nélkül. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső balon) De, t. ház, megmondom, hogy mért nem javasoltam azt és miért nem járulok ahhoz. (Halljuk! Halljuk!) Csak egyetbocsátok előre. (Halljuk! Halljuk!) A nélkül, hogy a monarchia másik államának törvényhozásáról szólani kívánnék, megjegyzem, hogy én is azt hiszem, hogy igaza van Szilágyi Dezső képviselő urnak, a midőn azt mondja, hogy nem tud képzelni parlamentet, mely a maga jogkörének biztosítására szolgáló szöveget el nem fogadna. Ez igaz; de vájjon ^azt hiszi-e a képviselő ur, hogy ha ez igaz, először is az a törvényhozás saját jogkörének tágítását fogná-e abban látni, ha különben is eredetileg nem ugy értette a javaslatot? Nem fogja-e szívesen fogadni a félreértésekkel szemben igy helyreállított értelmű szöveget? És a 10 év múlva leendő parlament nem fog-e azon tulajdonsággal birni, amelyet a képviselő ur minden parlament természetszerű tulajdonságának nevez, hogy ha előtte van egy törvény, nem azon magyarázatot fogja-e helyesnek és magáénak vallani, a mtly saját jogkörének tágítására, nem pedig azt, a mely annak megszorítására irányul? (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy ha ez áll mára, ennek állani keli minden más parlamentre is. (Helyeslés jobbfélől.) r Én a magam részéről, ha a legkisebb kételyem volna az iránt, hogy ezen 14. §. a legtávolabbról is csonkítja a magyar törvényhozás azon jogát, a mely az 1868 : XL. t.-cz. 11. §-ában foglaltatik, (Zaj balfelöl) félretéve mindezt, meg nem is gondolva, ki lesz a felelős a dolgokért, bizonynyal egész elhatározottsággal magam követelném megváltoztatását. (Ellenmondás balfelől. Halljuk! jóbbfélöl.) De engedelmet kérek, midőn ellenkező meggyőződésben vagyok, midőn meg vagyok nyugodva az iránt, (Derültség balfelől. Halljuk! jobbfelől) hogy ez igy értelmeztetik — nem mondom a Bécsben, tudom, most is levő centralisták által, de azok által, kiknek az ügy intézése kötelessége, mikor tudom, hogy a magyar király valamely értelmezéshez más beleegyezést nem adhat, mint az osztrák császár: én a magam részéről a szakasz hiányos voltát legtávolabbról sem tudom belátni. Ugron Gábori Századékon át esküdtek a királyok, de az esküt nem tartották megS (Hoszszantartó nagy zaj. Felkiáltások: Törvény kell!) Tisza Kálmán ministerelnök: Hát t. képviselő urak, ki mondja, hogy nincs törvény? (Nagy zaj. Halljuk,! Elnök csenget. Egy hang a szélső baloldalon: Hát törvény az önök Ígérete ? Élénk felkiáltások jobbf elől: Menüre! Rendre!) Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urakat, hogy csak akkor méltóztassanak beszélni, mikor a sor rajtuk van. (Helyeslés jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Meghajtom a t. képviselő urak szabadszólás iránti tisztelete előtt, hanem kénytelen vagyok folytatni és ismételni, (Halljuk! Halljuk ! jobífelöl) hogy én is törvényt akarok. Törvényjavaslat van a t. ház előtt és én csak azt vitatom, hogy ezen törvényjavaslat szövegét nem szükséges módosítani; (Felkiáltások bal- és szélső baloldalon: De szükséges! Jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) mert mindaz, a mi a ma létező közjogi alapon az 1868-iki véderő-törvényben biztosítékul megvan, ugyanaz megvan ezen törvényjavaslatban is. (Elénk ellenmondások bal- és szélső baloldalon. Nagy mozgás.) Ily viszonyok között, t. ház, nem tarthatom magam hivatottnak ezen törvényjavaslat megváltoztatása iránt ujabb tárgyalásokba bocsátkozni, mert hogy egyetértésnek kell lenni, azt a t. kép-