Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-169

120 168. eiiziígos ülés január 24-én, csütörtökön. 1S8Í>. viselő ur még túlon túl is hangoztatta — nem szándékozom pedig azért, mert — tudom, hogy a t. képviselő urak ismét tagadni fogják, de nem tehetek róla — csalhatatlan meggyőződést nem követelek, de nem is fogadom el, hogy bárkié velem szemben csalhatatlan legyen, (Derültség balfelöl) én merek rá hivatkozni, hogy nem siker nélkül mindig azon voltam, hogy a magyar-osztrák monarchiának, melynek egyik állama Magyarország s ebben Magyarországnak is súlya minden irányban a világon növekedjék s növekedésben lévőnek elismertessék. (Igaz! TJgy van! jőbbfelől. Ellenmondás balfelöl) Meg vagyok győződve arról, hogy a mai időben, midőn minden nemzet nagy készséggel erősíti véderejét, ugy oda állítani a magyar-osztrák monarchiát, a melynek két állama törvényhozása közt újabb és újabb egyezkedések kívántatnak azért, hogy a véderőről szükséges növekedés és javulás megszavaztassák : méltóztassék elhinni, m?y az egész monarchia tekintélyének,mint Magyarországnak és súlyának árt. (Nagy zaj a bal és szélső baloldalon.) Ismétlem, többet árt, mint rég idő óta ártott valami. (Ellenmondás a bal- és szélső haloldalon.) Hoitsy Pál: Senki sem ártott annyit, mint ön! (Ugy van! a szélső baloldalon. Nagy zaj. Mozgás. Felkiáltások jobb felő!: Rendre ! Rendre !) Elnök : (Csergét.) Kérnem kell Hoitsy képviselő urat, hogy közbeszólásaíval a szónokát félbe ne szakítsa. (Helyeslés jőbbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház, ártottam-e, vagy használtam-e, (Egy hang szélső balfelöl. Kolonics Nr. 2. Nagy zaj. Elnök csenget.) arról nem ítélnek sem a t. képviselő urak, sem nem ítélek én; de igen nyugodt vagyok az iránt, hogy sok hibámat emlegethetik, ezt az egy érdememet azonban — a midőn a pártszenvedély elnémult — el fogja ismerni mindenki. (Felkiáltások szélső balfelöl. Soha ! Nagy zaj. Halljuk ! Halljak !) T. képviselőház! Lényegét annak, a mit mondani akartam, elmondtam. Volna még mondandóm több is, de sietek beszédem végére. (Halljuk!) T. képviselőház! Én megszoktam azt elég hosszú időn keresztül, azt mondották, hogy én oly javaslatokat terjesztettem be, melyek megcsonkították talán az országnak alkotmányos jogát; mondották ezt az ellenzék egy részéről főleg akkor, midőn a város és kereskedelmi szövetség 10 évre, újra megköttetett; mondották, hogy ezzel az államnak még megmaradt jogát feladtam, pedig nem tettem egyebet, megújítottam azt, a mit 1868-ban az ország érdekében kötöttek és a mit én is abban levőnek tartottam; mondották, midőn az 1867-ben érintetlenül megmaradt osztrák nemzeti bankra nézve alkottatott az átalakulási törvény magyarosztrák bankká, hasonlaglO évre és daczára annak, hogy akkor először volt a törvénybe praecise kimondva, hogy Magyarországnak az önálló bankhoz feltétlen joga van. Mondták minden alkalommal, (Halljuk! Halljuk! Zaj) sőt t. képviselőház, egyszer — néhány éve most — egy egyszerű törvényjavaslatot volt szerencsém benyújtani, a mely nem szólt egyébről, mint arról, hogy a törvények kihirdetésének a régi időkből fenmaradt és akkor nagyon helyes módja az íVjabb viszonyoknak megfelelőbben megváltoztassák. Még ma is füleinben csengenek azon ékes beszédek, melyek ebben Magyarország alkotmánya egyik szarkalatos jogának feladását látták. (Derültség.) T. képviselőház! Ne csodálkozzunk a felett, ha azokra, a mi velem szemben akárnyilt beszédben, akár beleszólásképen ily irányban mondatnak, most nem reflectálok. Én igazat adok abban Szilágyi Dezsőt, képviselő urnak, hogy ezen törvényt nem szabad összezavarni oly dolgokkal, melyek a véderőre szorosan nem tartoznak. (Helyeslés a jobboldalon.) De vájjon, t. képviselőház, mi zavartuk-e bele ezen oldalon — ő nem tette — a germanisatio kérdését? vájjon mi vagyunk-e azok — ezt sem tette ő — kik ez alkalommal nem azt nézik, hogy a fennálló közjogi alapon megfelel-e az a követelményeknek, hanem egy oly eszme mellett tartanak ma is beszédet, a melynek érdeméhez szólni nem kívánok, de a mely csakugyan az egész közjogi alap megváltoztatása nélkül nem létesíthető: értem a magyar önálló hadsereget. (Egy hang a szélső balról: Egyszer mellette beszélt maga is!) A midőn mellette beszéltem, teljes tudatában voltam annak és sohasem tagadtam, hogy ez a közjogi alap megváltoztatásával jár. (Egy hang a szélső baloldalon: Ezt mi sem tagadjuk!) Engedelmet kérek, akkor azután nagyon különös, hogy nekünk vetették más oldalról szemünkre, hogy mi keverünk bele olyan dolgokat, a melyek a meglevő közjogi alapon ehhez a törvényjavaslathoz nem tartoznak. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj a szélső balon.) De igazat adok még azon képviselő urnak is, a ki a mai napon azt a szót intézte ezen oldalhoz, hogy ilyen fontos kérdésben a meggyőződés kell hogy vezessen mindenkit és itt semmi ember iránti tekintet nem szabad, hogy bárkinek lépéseit irányozza. Ezt magam sem óhajtom. En is azt szeretném, azt mondom esnem kérek semmi egyebet, csak azt, hogy kövesse ki-ki azon meggyőződését, melyet a haza java tőle megkíván. (Helyeslés jőbbfelől. Nagy zaj a szélső baloldalon.) x\zt pedig talán nem fogják tagadni, hogy a haza java nem egyes kérdésnek önmagában, hanem a helyzetnek a többi kérdésekkel együtt megbirálásában tűnik ki. (Helyeslés jobbfelöl) A ki ezt hidegen, szenvedély, barátság és ellenszenv nélkül megfontolja, az fog azután valóban a haza érdekében cselekedni és szólani. (Élénk helyeslés jobb felöl. Hosszantartó nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jőbbfelől.) Én, t. képviselőház, miután megvallom, e