Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-169

168. országos ülés január 17-én, csntSrtSiífln. 1889. 105 lettek, hanem a vezénylők sorában is kellőleg lesz a magyar elem képviselve. (Helyeslés jobbjelöl.) Nem tartok attól, hogy nálunk tényleg bekövetkezhetnék az az idő, midőn a hadsereget még eszközül akarnák felhasználni a nemzet és annak szabadsága ellen. (Helyeslés a jobboldalon.) Hazánkban a nemzet s a dynastia érdekei oly szorosan vannak összeforrva, hogy az egyik sem törekedhetik a másik meggyöngítésére a nélkül, hogy saját életerét ne kösse alá. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De szükségesuek tartom azt még egy másik szempontból is; szükségesnek tartom azért, mert csupán akkor, ha a magyar elem a tisztikar mindkét rétegében kellő számban lesz képviselve, várhatjuk, hogy ezen müveit elem intellecttiális ha tása átalakítókig fog hatni a hadsereg szellemére. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Tagadhatatlan, hogy még most is vannak a hadsereg szellemében némi maradványok,melyek nincsenek teljesen kibékülve alkotmányunk jelenlegi helyzetével. Ezen szellem átalakítását épen a magyar elemnek intellectuális hatásától várom ; de csak akkor, ha távol nem tartja magát ezen elem a hadseregtől s ha mi gondoskodunk arról, hogy esetleg még akaratuk ellenére is kénytelenek legyenek ifjaink ezen tisztikarba belépni, akkor a, hatást se várjuk. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ha a czélt akarjuk, az áldozatot is meg kell. hoznunk! (Ugy van! jobbfelöl.) Azt mondja ugyanis a t. képviselő ur, hogy a t. honvédelmi ministerur a hadügyminister megbízásából oly nyilatkozatokat tett, hogy,' daczára annak, hogy az ujoncz-jutalék szaporítása szükséges és hogy ha ez meg is fog történni: még sem fog az eddigi békelétszám emelése bekövetkezni. Ennek előrebocsátása után ehhez a következő okoskodást fűzte (Halljuk! Halljuk!) Már most itt akadtam fel egy dilemma előtt: vagy eddig a hadügyi kormány nem teljesítette azt, a mit megígért, hogy t. i. a békelétszám költségeit a lehető legszükségesebbre szorítja, vagy ha, teljesítette, akkor azt, hogy évenkint 7400 ujonczlétszám-emelés mellett a békelétszám költsége több nem lesz, csak ugy válthatja be, ha a kiképzés és a hadsereg védképessége az ő nézete szerint is csökkenést szenved. (Zaj a hü- és szélső balfelöl.) Elnök (csenget): Az igaz, hogy ma a 14-ik napon folyik a tanácskozás és azért értem, hogy nem mindig van elegendő csend; de eddig mégis folytonos figyelemmel meg lettek hallgatva a szónokok. Kérem tehát a t. házat, legyen most is szíves a szónokot meghallgatni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Báró Roszner Ervin: Én, t. ház, azt hiszem, hogy a ki a javaslatot figyelmesen tanulmányozta, annak figyelmét nem kerülhette ki azon intézkedés KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. VIII. KÖTET. sem, hogy a hadkötelezettség kezdetének ideje a 20 ik érről áttétetett a 21-ik életévre. Azon ujoncz anyag tehát, mely most kerül kiképzés alá, nagyobb testi fejlettségénél fogva könnyebben birja el a katonai szolgálat terhét, kevésbbé lesz megkímélendő, szigorúbban lehet tőle a kiképzés terheit megkövetelni és igy kiképzése rövid ideig fog tartani. (Ugy van! jobbfelöl.) De nemcsak ez a mérvadó szempont, t. ház. (Halljuk !) Nagy tévedés volna azt hinni, hogy az eddigi békelétszám tisztán csak az összes benn lévő katonák kiképzésére való tekintette] voltszükséges, mert sokan voltak a békelétszám keretében, a kik már egyénileg teljes kiképzést nyertek ugyan, de nem voltak szabadságolhatok; nem saját egyéniségüket tekintve hanem azért, nehogy máskülönben a századnak kerete annyira leszálljon, hogy a többi ujonczok kiképzése ne legyen sikerrel eszközölhető. (Helyeslés jobbfelöl.) Most, midőn az ujonczok tekintetében több anyag fog rendelkezésre állani, csakis az lesz a különbség, hogy a békelétszám megmarad ugyan, de nem lesznek benne olv katonák, kik már teljesen ki vannak képezve, vagy ha lesznek is, az eddiginél kevesebb számmal lesznek. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur ezek szerint támadást intézett e dilemma kedveért oly intézkedés ellen, a mely nem szaporítja terheinket és a mely sem a katonai szolgálat, sem az anyagi áldozatok tekintetében nem ró új terhet az országra. (Ugy van! jobbjelöl.) Ellenkezőleg ezen intézkedés azt biztosítja, hogy daczára a változott körülményeknek, a melyek befognak állani, mégis a régi békelétszám marad meg. (Ugy van ! jobbfelöl) Ezért voltam bátor azt mondani, hogy a képviselő ur az érvelésben élt a „tökéletes szabadsággal". (Ugy van! jobbfelöl.) Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy kivánatos-e, szabad-e a nemzetet a jövővel szemben megkötött állapotba juttatni? Esúgy fűzte tovább, hogy ezért helyes az 1867 : XII. t.-cz. intézkedése, hogy oly ügyekben, a melyek időrőlidőre egyezkedés által intézendők el, az országgyűlésnek a törvény által nem kötött szabadsága megmarad. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Ha az 1867 : XII. t.-cz. ezt a szabadságot megóvta, akkor megóvja ezt a jelen törvényjavaslat is, mert hiszen ennek 14. §-a világosan kimondja. hogy:„az 1867:XII. t.-cz. 11., 12., 13. és 14. §-aiban foglalt alkotmányos joga alapján és azok fentartása mellett". (Ugy van! jobbfelöl.) Es bármennyire nagy is az áldozat és bármennyire nagy önmegtagadást kívánjunk is az ifjúságtól, mégis vigasztal az a tudat, hogy ez által is egy lépéssel közelebb jutunk a nemzeti aspiratiók nagy czélja felé. (Helyeslés jobbfelöl) Epén ezen tudatban készülünk meghozni a kívánt áldoií