Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-169

IQfi 1(53. országos illés jannar 17-éu, csütürtökiin, 1SSÍ). zatokat. (TJgy van! jobbfelöl.) De midőn ezt teszszük, ezen meggyőződés által vezéreltetve, nem mulaszt hatom el, hogy ne reflectáljak egy igen t. képviselő urnak, ki jelenleg őszinte sajnálatomra nincs jelen, tegnapi napon tartott felszólalására. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur beszédében oly vádak foglaltatnak, még pedig nemcsak a javaslat, hanem egyszersmind a javaslat védői ellen is, a melyekre néhány megjegyzést tenni kötelességem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A t. képviselő ur beszédében igen gyakran ismétli ezen kifejezést: „tökéletes szabadság". Nem mondom, t. ház, hogy a t. képviselő ur czélzatosan akarta ezt használni. Nem mondom ezt, mert hiszen szónoklatai sokkal nagyobb szabásúak szoktak lenni, semhogy ő ily gyenge fegyverekhez lenne kénytelen folyamodni, (Derültség jobbról) sőt ellenkezőleg azt tartom, hogy ő népszertívé kívánta tenni e kifejezést, Kn részemről is elfogadom e kifejezést és igyekezni fogok azt bebizonyítani, hogy a t. képviselő ur a „tökéletes szabadsággal" élt is, nemcsak a javaslat elleni érveléseiben, (Élénk helyeslés a jobboldalon) hanem törvényeink idézésében (TJgy van! a jobboldalon) és a magyar törvények magyarázatára vonatkozólag felállította doctrinájában. (Igaz! ZTgy van! Halljuk! Halljuk! a jobb oldalon.) Áttérek, t. ház, most már arra, hogy az idézett 1867-iki XH. törvényczikket a t. képviselő ur mily szövegben állította a t. ház elé. (Halljuk! Halljuk!) Azzal vádol ugyanis a t. képviselő ur bennünket, hogy az 1867 : XH. t.-cz. ellenére új közösügyet teremtünk és az 1867 : XII. t.-cz.-ben meghatározott állapotoknak csorbításával egy lépést teszünk a monarchia centralisatiója felé, s e mellett azt állítja, „hogy abban egy lényeges csökkentése foglaltatik a nemzet azon jogának, hogy a védelmi teher — és kérem a t. házat, hogy e kifejezést: „védelmi teher" megjegyezni szíveskedjék — meghatározásába időről-időre, mint a koronával egyenrangú és egyensúlya tényező törvény által nem korlátolt szabadsággal befolyhasson." Ezen kívül van még egy másik passus,amely még praegnansabban fejezi ki a t. képviselő urnak az 1867. évi XII. törvényczikkre vonatkozó véleményét s a mely igy szól (olvassa): „Miután a védrendszer nem közös ügy (Zaj. Halljuk!) hanem azon ügyek közé tartozik, melyek szabad egyezkedés útján, egyenlő elvek szerint megállapítandók." (Nagy zaj a szélső baloldalon. Egy hang: Az újonczosás! Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A mi az lijonczozást illeti, itt fordul elő azon kitétel, melyet a képiselő ur tegnapi beszédében folyvást variál: „időnkint,időről-időre vagykoronkint"s nem ott, ahol a képviselő ur applicálta, t. i. a „védelmi teher" meg-határozásánál. A t. képviselő ur azután ezzel folytatja (olvassa): „Miként állíthatják most azt, hogy ezen alaptörvény 12. és 13. §-a nem szükségkép követeli, hogy teljes bizonyossággal álljon elő egy időpont időszakról-időszakra, midőn a magyar országgyűlés törvény által nem kötött szabadsággal egyenrangú befolyást gyakoroljon a védelmi teher meghatározására." No, t. ház az 1867. t.-cz. 12. §-ában foglaltatik az „időnként" jelző, de egyesegyedül ebben a kapcsolatban: „a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítése". Másutt az időnkénti jelzőt sehol sem találjuk. (Ugy van.' jobbfelől.) Az, hogy a 13. §. azon eshetőségre is rendelkezik, ha meg kellene változtatni a hadszervezet akkori állapotát, természetszerű intézkedés. Hiszen mivel örökös törvényeket sohasem alkothatunk, mindig gondolni kell arra az eshetőségre, ha a törvényen változtatást kell tenni; de határozott időközökről e törvényben szó nincsen. (Ugyvan! jobbfelöl.) Azt hiszem tehát, hogy jogosan állíthattam, hogy a t. képviselő úr törvényeink idézésénél a „tökéletes szabadság-"-gal élt. (Derültség jobbfelől.) És most engedjék meg, hogy kimutassam, hogy mily fogalmak szerint kívánja ő a magyar törvényeket, habár azoknak csak egy bizonyos nemét is magyarázni. (Halljuk! Halljuk!) O ugyanis azt mondja, hogy egyáltalán nem tartja elégségesnek azt, hogy ha itt, a magyar parlamentben, a magyar kormány, a korona lieleegyezésével és megbízásából, oly kijelentést tesz, mely az ujonczmegajánlási jog időtartamára vonatkozó aggályok eloszlatására szolgál és azt mondja, hogy csak abban látna garantiát, csak akkor tekintené azt legális magyarázatnak, hogy ha hasonló nyilatkozat az osztrák kormány részéről az osztrák parlamentben is tétetnék. Mit jelent ez, t. ház ? (Halljuk '. Halljuk!) Ezen álláspontot korántsem mentheti azon körülmény, hogy itt oly törvényről van szó, melyre vonatkozólag előzetes alkudozások és egyezkedések foíytattattak, melyeknek czélja az volt, hogy bizonyos alapelvek állapíttassanak meg, melyek szellemében a javaslat előterjesztessék. Mihelyt valamely törvényjavaslat a magyar törvényhozás által törvényerőre emeltetik, az nem lehet más, mint a magyar államnak szavakban kifejezett akarata. (Ugy van! jobbfelől.) Ha tehát mi a magyar állam akaratát az osztrák parlamentben történtek után akarnók értelmezni; ha mi bármely törvény magyarázatára is oly szempontokat fogadnánk el, melyek az osztrák parlament körébe tartoznak, akkor valóban lemondanánk egy alkotmánybiztosítékróL (Helyeslés jobbfelől.) Az alkotmány" ezen csorbításának helyrehozására pedig