Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-148

g(j 14$. országos ülés öeezember 6-án, csütörtökön 1888. délyt tiltott játék, orgazdaság, uzsora vagy erkölcstelenség előmozdítására és terjesztésére használja fel." Mit jelent ez, t. képviselőház? Azt, hogy lehet azt az italméréssel foglalkozó egyént puszta gyanúra, puszta denuntiálásra, minden birói eljárás és ítélet nélkül az administrativ és pénzügyi közegek felületes eljárása folytán kenyérkeresetétől örökre megfosztani. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon,) Nem azt mondja ez a szakasz, hogy csak akkor lehet megfosztani az illetőt kenyérkeresetétől, ha ilyes üzelmekkel foglalkozik, de akkor is, ha oly tények merülnek fel, a melyeket tehát bizonyítani sem kell, a melyek folytán azon következtetésre juthat az a pénzügyi közeg, hogy az illető orgazda, uzsorás, csaló, vagy isten tudja mi. (Igaz! ügy van! a szélső báloldalon.) Ilyesmikéit, képviselőház, törvénybe iktatni nem lehet. Mire valók akkor a mi bíróságaink, mire valók azok a jogi biztosítékok, a melyek a bűnvádi eljárásban a vádlottat is megilletik és védik őket az önkény ellen? Lehet ilyesmiket törvénybe iktatni? Az állam végezel-e önmagában? Vájjon az csak arra alkalmas, hogy a hatalmat teljesen önkényűleg gyakorolja ? nem az e inkább a végezel, hogy a polgárok élete, szabadsága és vagyona biztosítva legyen az önkény ellen a jog fenhatósága és uralma alatt ? Vagy talán a czél szentesíti az eszközöket? Önök az állítják, hogy ezen az utón könnyebben tudják megőrizni az erkölcsöket, könnyebben lehet megőrizni az ilyen üzleteket attól, hogy lebujokká átalakuljanak, Elfogadom, hogy ez igen dicséretes törekvés, de nem fogadhatom el azt, hogy ily önkényes eszközökké

1 esetleg ártatlanokat a jogvédelemtől teljesen megfosztva, tönkre tehessenek. Mert ha ez elfogadható volna, akkor igazolhatók lennének a középkor inquisiíionális törvényszékeinek eszközei is. Az inquisitio törvényszékei is azt mondták, hogy isten nevében menj a máglyára, hogy megmentsük a lelkedet. Nem akarok hosszasabban erről a tárgyról beszélni. Megvallom, már kezdem belátni, hogy önök reá állottak arra a lejtőre, a honnan napról napra lejebb sülyesztik a jogállam eszményét. Ezen a lejtőn megállásnak helye nincsen. Nekem kötelességem, mint képviselőnek ez ellen határozottan tiltakoznom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem méltóztassék elfogadni a következő módosítványomat: (Olvassa.) A 6. §. utolsó bekezdésében az első és második sorban ezen szavak: „ellen oly tények merülnek fel, a melyekből arra lehet következtetni, hogy" és ekkora szakasz igy hangzanék: „az engedély megtagadandó és ha már kiadatott, visszavonandó attól, aki az engedélyt tiltott játék stb. cselekményekre használja fel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Beőthy Ákos: T. ház! (Halljuk!) Én elfogadom azt a módosítványt, melyet Unger Alajos t. barátom betérj esztett. Nem tartom szükségesnek, hogy azt bővebben indokoljam, mert t. barátom elmondott ez irányban mindent, a mit mondania kellett. Én egy más indítványt leszek bátor a t. ház elé terjeszteni, melynek tartalma igen röviden az, hogy ez a szakasz bizonyos pótlások végett a bizottságnak adassék vissza. Méltóztassék megengedni, hogy azt röviden indokoljam és kifejtsem. (Halljuk! balfelöl.) Hogy ezzel a szakaszszal szemben álláspontot foglaljak, első sorban is kénytelen vagyok egy reminiscentián kezdeni a múlt napok vitáiból. (Halljuk!Halljuk!balfelöl.) Mikor a kártalanításról szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, a 11. §-nál Pulszky Ágost t. képviselőtársam, a ki a t. kormány kétségbeesett ügyeinek jogi képviselője — természetesen csak in partibus infidelium — (Derültség balfelől) azzal támadott meg bennünket, hogy ennél a vitánál azt tüntettük fel, hogy minden kérdést a képzelhető legnagyobb kérdéssé fújjuk fel. Mikor ugyanis a 11. §-t tárgyaltuk, először is csináltunk ebből oly kérdést, hogy a közigazgazgatási és birói hatáskör összezavartatik. Azután még jobban felfújtuk s csináltuk belőle azt, hogy az egyéni szabadság biztosítékai támadtattak meg. Azután pedig még nagyobbra fújtuk s azt mondtuk, hogy itt a lét és nem lét kérdése vettetett fel. Midőn ezt a t. képviselőtársam igy elmondta, lett nagy öröm Izraelben (Derültség balfelől) s ha nem csalódom, Bokros Elek s Körösi Sándor t. képviselőtársam szemeiben még örömkönnyek is csillogtak. (Élénk derültség.) Hanem a t. képviselőtársam elfelejtette azt, hogy mi e tacticára azért voltunk utalva, mert a mint ezen törvényjavaslatnak tárgyalása tovább és tovább haladt, minden képzelhető biztosítékot arczul csaptak és megtámadtak, (ügy van! balfelöl.) Ha tehát önök romboltak, akkor nekünk építenünk kellett és ha mi kénytelenek voltunk a biztosítékokat mind magasabbra meg magasabbra helyezni, ez onnan van, mert önök a biztosítékok színvonalával mind mélyebbre meg mélyebbre szállottak, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon) azon pontra, amit németül holt pontnak neveznek, a hol kezdődik a stagnatió, a török basák önkénye, a kormányzati élhetetlenség ügyefogyottsága. (Derültség balfelől.) És nem tehetek róla, t. ház, meglehet, hogy ismét kiteszem magamat Pulszky Ágost t, képviselőtársam didacticus zsörtölődéseinek,(Z)eräZfeeg) hanem e kérdésnél is kénytelen vagyok rámutatni azokra az igen fontos kérdésekre, a melyek itt érintetnek. Ennek a törvényjavaslatnak mi képezi tulajdonképen a characterét? Speciális italmérési engedélyeknél egyszerűen az, hogy itt is mutatkozik a kormánynak hatalmi túltengése. Itt nincs semmi egyéb, a dispositióknak az képezi lényegét, hogy az az ember, a ki a kormánynak tetszik, az kap