Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-148
148. országos fllés űeczemfeer 6-án, csütörtökén. 1888. 81 korcsmát, a ki pedig nem tetszik, az fórt mit Schaden, egyszerűen kidobatik. Ez tisztán és határozottan a kormányzati önkényre van bízva. (Ugyvan! Ugy van! a bál- és a ssélsö baloldalon.) És ez két irányban igen sérelmes. Első sorban határozottan megtámadja a kereseti és megélhetési szabadságot ez országban, a hol az emberek igazán a legnagyobb mérvben a megélhetés gondjaival küzdenek, (TJgy van! a bal- és a szélső baloldalon) másrészről pedig megtámadja a választási szabadságot is, mert ennek folytán min den korcsmárosnak a kormány tartja kezében az üstökét, tehát természetszerűleg a kormány ágensei és kortesei fognak lenni. (Ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Mert azt t. ház, most már nem vonhatjuk, fájdalom, tagadásba, hogy a jövő választásoknál azok a korcsmák igen nagy szerepet fognak játszani. (Igaz! TJgy van! a bál- és a szélső baloldalon.) Mikor szemben állunk azzal a ténynyel, hogy a dunaszerdahelyi választást igazolták, akkor egyszerűen legalisálták a megvesztegetést, legalisálták az etetést és az itatást. (Igaz ! ügy van ! halfelől, mozgás a jobboldalon.) Ennek következtében a t. kormány tehát erre valóban szabadalmat vett magának, úgy hogy ez már nem annyira italmérési monopólium, mint inkább etetési és itatási monopólium. (Ugy van! Ügy van! a bál- és a szélső baloldalon.) Beismerem, t. ház, hogy az italmérési engedélyezésnél egyáltalában bizonyos garantiákra van szükség és hogy ott a hatóságnak ingerentiát kell gyakorolnia, de csak azért, hogy az állam érdekeit védelmezze. Hát mit kivan az állam érdeke, t. ház? Azt, hogy bizonyos policiális követelményeknek elég legyen téve. Ez irányban megvan a biztosíték abban, hogy az állam, illetőleg a kormányhatalom állítja ki az engedélyt, de már az engedély kiállításánál is bizonyos biztosítékokra volna szükség, nehogy visszaélések történjenek. (ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Fájdalom azonban erre nézve biztosítékokkal nem szolgálhatunk, mert az az egész kormányzati szervezetünkben nincs, a mennyiben nincs közigazgatási bíráskodásunk. (Igaz! Ugy van! a bal- fs a szélső baloldalon.) Az engedély megtagadásának kérdése is olyan dolog lenne, a mely oda tartozik. De hát a hol nincs, ott ne keress, kénytelenek vagyunk tehát erre nézve belenyugodni. Egészen máskép áll a dolog, ha engedély elvonásáról van szó, mert itten határozottan szerzett jogok válnak vitásokká. (Igaz! Ugy van! bálfelöl.) Hogy ez így van, bizonyítja az, hogy az 1872-ki törvényhozás, mely mindenesetre sokkal erősebb jogérzékkel birt, mint a mostani korszak, az 1872-ki ipartörvénybe bevitte azt a provisiót, hogy ha ily engedélyek elvonatnak a korcsmároKÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92 VII. KÖTET. soktól, ez csak birói eljárás folytán történhetik. Ezt azonban a későbbi ipartörvény módosította és az egész ügyet és eljárást a birói útról a közigazgatási útra terelte. Természetes, hogy nékem számolnom kellett a törvénynek ezen alapgondolatával és nem tartom lehetőnek, hogy ezt most visszatereljük a birói útra. Marad tehát a közigazgatási úton, de nézetem szerint a közigazgatási úton is meg kell adni a lehető garantiát. Ezt pedig abban látom, hogy ezen ügyet végső fokban ne a ministerium kezébe, hanem a pénzügyi közigazgatási biróságéra bizzuk, mely e tekintetben minden esetre több garantiával bir. (Helyeslés balfelől.) Ennek következtében azt vagyok bátor indítványozni, hogy e szakasz utasíttassák vissza a bizottsághoz azon czélból, hogy ezen szakaszt s esetleg a későbbi szakaszokat is ezen értelemben dolgozza át. (Helyeslés halfelől.) Elnöki A beadott indítvány fel fog olvastatni. Madarász József jegyző (olvassa): Indítvány. A 6. §. visszaadatik a bizottságnak azon czélból, hogy azt oly módon szerkeszsze, hogy az italmérési engedély elvonása csakis a pénzügyi bíróság útján történhessék. Nagy István jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. ház! Egyáltalában nem szándékozom személyes kérdésben felszólalni, mert habár az igen t. képviselő ur bizonyos tréfás színezettel hivatkozott is reám, mintha én állítólag kétségbeesett ügyek jogi védelmezője volnék, azt hiszem, hogy a t. képviselő ur ezen esetben saját későbbi szavaival bebizonyította, hogy ezen tréfás hivatkozás talán nem egészen volt a helyén, mivel ha az állíttatik valakiről, hogy valamely kétségbeesett álláspont jogi védelmezője, akkor ennek feltétele az, hogy a siker tőle megtagadtatik. Már pedig, a t. képviselő ur felszólalása igazolja, nem tudom, örüljek-e vagy sajnálkozzam-e rajta — a siker teljesen bekövetkezett, mert azt a tételt, a mire vállalkozom, igazoltam is. Ugyanis a t. képviselő ur kifejtette ma, hogy ők az elveket a discussio folyamán folyvást nagyobbra és nagyobbra szeretik növelni, mert amint a törvényjavaslat tárgyalásában előre haladnak, mindinkább nagyobb és nagyobb sérelmeket látnak feltűnni. Én ép ezt állítottam a t. képviselő urakról és minthogy a t. képviselő ur elfogadta e tételemet és az önbeismerés — még pedig a hivatalos önbeismerés — minden jog szerint teljes bizonyítékot képez, azt hiszem, hogy ha látszólag kétségbeesett ügyet védelmeztem volna is — a mit el nem ismerek — védelmem az ő beismerése szerint az esetben minden esetre sikeres volt; sőt nem csak sikeres védelem volt, hanem oly támadásba ment át, melynek jogosultságát és alapját ő is tökéletesen elismeri.
