Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-148
74 Í* 8, országos ülés deczember 6-án, *süt8rt8kön. Í86l. darusításra vagy italmérésre, a kik már több év óta tartózkodnak az országban és bizonyos anyagi garantiát is képesek nyújtani. Azért vétetett fel a törvényjavaslat intézkedései közé, hogy azok nyerhetnek — egyéb feltételektől eltekintve — engedélyt, a kik valamely községben települési engedélylyel birnak. Csakhogy, t. ház, ez alatt csakis idegenek értethetnének, mert igaz ugyan, hogy az állampolgári jog megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879: L. t.-cz. értelmében, illetőleg a községi törvény értelmében minden magyar állampolgárnak bizonyos község kötelékébe kell tartoznia, de méltóztatik bölcsen tudni a t. ház, hogy a községi illetőség megszerzésének nem egyedüli, sőt mondhatom, legritkább módja a település által való megszerzés. Azért, minden félreértés kikerülése végett s hogy épen azok kizártaknaknetekintethessenek a jogosultság elnyerhetéséből, a kikre a törvény vonatkoztatni akarja, tudniillik a magyar honpolgársággal birok, bátor vagyok a t. háznak egy módosítványt ajánlani, mely szerint világosan, minden kétséget kizárólag kimondatnék, hogy (olvassa): „Kimérésre, vagy kis mértékben való elárusításra szóló engedély, nemökre való tekintet nélkül, csak olyan teljeskorú egyéneknek adható, kik teljesen megbízhatók, feddhetlen előéletűek és magyar állampolgárok, vagy legalább az 1886: XXII. t.-cz. 15. §-a értelmében — Horvát-Szlavonországokban az ott érvényben levő törvények értelmében — a magyar korona országainak valamely községében letelepülési engedélyt nyertek." Azt hiszem, t. ház, hogy e szakasz intentióját ezen módosítás fejezi ki határozottan s azért bátor vagyok módosítványomat azzal a tiszteletteljes kéréssel bemutatni, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnöki Fel fog olvastatni a módosítvány. Nagy István jegyző (olvassa a módosítványt, mely következőleg hangzik): „Az 5. §. első bekezdése harmadik sorában e szavak után „feddhetlen előéletű és" tétessék „magyar állampolgárok, vagy legalább". A szöveg többiekben változatlan marad. Szadovszky József: T. képviselőház! (Halljuk !) Az 5. szakasz első bekezdésében szerény véleményem szerint egy kisebb terjedelmű, de a helyes törvényszerkesztés szempontjából mégis lényeges módosítás mutatkozik szükségesnek, midőn e szakasz azoktól, kik a kismértékbeni kimérésre engedélyt kérnek, a fedhetlen előélet határozott és helyes kellékén felül még az igen tág értelmű s igy a visszaélésekre és önkénykedésekre alkalmat szolgáltató teljes megbízhatóság kellékét is kívánja. Már az általános vita alkalmával, de a részletes tárgyaláskor is ezen párt, melyhez tartozni szerencsém van, ismételten kifejezést adott aggodalmainak a közszabadságot és az alkotmányos jogokat fenyegető azon veszélyek felett, melyek ezen törvényjavaslat oly intézkedéseiben rejlenek, melyek által az állami omnipotentia, a kormány hatalma a kenyérkeresetnek újólag számtalan ágaira kiterjesztetik, a mi által az állam polgárainak egy óriási tömege a mindenkori kormányhatalomtól fnggö viszonyba hozatik. Ezen törvényjavaslat ugyanis megszüntetvén az egyesek és a községek jogait és államivá tevén az italmérési jogot, a kormányhatalom csak a most letárgyalt 4. §. szerint a korcsmárosok, vendéglősök, szálloda-, sor- és szeszfőzde-tulajdonosok, sör- és borkereskedők, szatócsok, czukrászok és kávésok existentiájára döntő befolyást nyer. Mert az életnek igényei, vágyai és szükségletei vannak és a most elősoroltak vágyaik és igényeik kielégítésére a jövedelemforrást, a foglalkozást a kormánytól várják és nyerik el s ennek megtartása vagy elvesztése is ezentúl a pénzügyi közegektől fog függni. Ez a közszabadság és alkotmányos jogokra veszélyes hatalom minden kormány, de különösen a jelenlegi kormány kezében, melynél a párturalom számtalan és oly visszaéléseivel találkoztunk, melyeknél már a látszatot sem tartotta szükségesnek szem előtt tartani, hanem ezeknél a felzúdult közvélemény ellenében elégségesnek tartotta, mint ultima ratiora, többségére hivatkozni. Nincs e párton ülők közül senki, ki a kormány közegeinek jogtalan, törvénytelen befolyását a tőlük függő, felügyeletük vagy ellenőrzésük alatt levő polgárokon ne tapasztalta volna. Tapasztaltuk pedig mindezt a fennálló törvények határozott, minden kétséget kizáró rendelkezései daczára és ellenére. De hova jutunk, ha még a törvények nyitott ajtót hagynak fenn a visszaélésekre és önkénykedésre, mint a jelen szakasz által czéloztatik, midőn e szakasz azoktól, kik a kis mértékben kimérésre való engedélyre igényt tartanak, a fedhetlen előélet határozott és helyes kellékén felül még azt is megkívánja, hogy teljesen megbízhatók legyenek. (Ugy van! a szélső báloldalon.) Ezen teljes megbízhatóság azonban oly tág értelmű kellék, hogy az, ha a törvénybe felvétetnék, minden önkény, minden visszaélés palástolására a legalkalmasabb meghatározás lenne. (Igaz! ügy van! szélső balfélől.) Ezen teljes megbízhatóság ugyanis külsőleg nem nyerhet kifejezést s azért annak feltételei és kellékei külsőleg meg sem határozhatók, mert a teljes megbízhatóság egyéni nézeten, felfogáson, véleményen vagy érzelmen alapszik, oly érzelmen, mint például a rokonszenv vagy ellenszenv. (Ugy van! a szélső balfélől.) Lehet eset, hogy valamely gazdag egyént igen kevesen tartanak teljesen
