Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-148
148. országos ülés deessember 6-án, csütörtökön. 1888. 7 £ megbízhatónak, mig valamely vagyontalan egyén széles körben vagy általában megbízhatónak tartatik. De feltéve, hogy a teljes megbízhatóság hoszszas tapasztalat, vagy esetleg előhaladott kor mellett hosszas nyomozás folytán meghatározható volna is, még akkor is megoldhatlan kérdés maradna, hogy a teljes megbizhatóság kellékének létezése vagy nem létezése mikép volna megállapítható oly esetben, midőn valamely kezdő kér kimérési engedélyt. Már e példák is mutatják, hogy ezen tág értelmű, határozatlan kifejezés: „teljesen megbízható" valamely törvénybe, melynek első feladata, hogy a jogokat és kötelezettségeket félremagy arázhatlanul foglalja magában, fel nem vehető, mert ennek felvétele az önkénynek törvénybe iktatásával volna egyenlő. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen esetben az alkotmányos jogok, a független meggyőződés nyilvánítása, a szabad képviselőválasztás az állam polgárainak nagy részére teljesen illusoriussá, ellenzéki képviselő megválasztása pedig maholnap egészen lehetetlenné válnék, mert egész ridegségében folyhatna a szabad vásár: adj meggyőződést, szavazatot, támogatást, adok kenyeret, mert e részben önkényemnek törvény által vagy kiszolgáltatva. Hisz ezen tág értelmű kelléknek a törvénybe való felvétele következtében egészen az eljáró pénzügyi közegek belátása-, felfogására és tetszésére volna bízva, kit tekintenek teljesen megbízhatónak, kit nem és ez által a kimérések engedélyezése veszélyes, de a törvény tág értelmezése következtében törvényes kortesfegyverré válnék ezek kezében. Nincs ugyan kizárva a jelenlegi párturalom mellett a lehetőség, hogy ha ki is hagyatik a teljes megbizhatóság tág kelléke ezen szakaszból, hogy azért a kimérések engedélyezésénél ne a pártszempont legyen a vezérelv, de ez utóbbi esetben a törvény határozott rendelkezése következtében a pénzügyi közegek e mérvbeni működése mégis ellenőrizhető és felülvizsgálható lesz s nem lesz palástolható az egyéni tetszéstől függő teljes megbizhatóság ürügyével. Az állam politikai és erkölcsi feladatai nem engedhetik meg, hogy polgárai az állam közegei ily önkénykedésének legyenek alávetve. (Igazi ügy van! szélső balfelől) azért szükséges, hogy e szakasz tartalma is félremagyarázhatlan legyen s hogy e ezélból minden az önkénykedésre alkalmat szolgáló felesleg abból kihagyassék. (Helyeslés szélső bal/elől.) Ily felesleges s az önkénykedésre alkalmat szolgáltató kifejezés a teljes megbizhatóság, mely már ezen okokon kívül még azért is mellőzhető és kihagyható, mivel a minősítés meghatározásánál a fedhetlen előélet, mint határozott és félremagyarázhatatlan kellék tökéletesen elegendő. De szükséges, hogy a törvényhozás s így különösen annak többsége óvatos és elővigyázó legyen a törvények alkotásánál, mert a jelenlegi kormány sem fog örökké uralkodni s ha törvényeink az alkotmányos felfogással összeegyezhetlen istenítő bizalomból ily szellemben fognak megalkottatni, akkor a jelenlegi kormány helyére, ha mindjárt az 50-es évek kormányférfiai fognának is ülni, ily törvények mellett azok is képesek lennének minden czéljaikat megvalósítani, ha a törvényekben az önkénykedésre mindenütt nyitott ajtót találnak. Ennek megakadályozására a következő módosítványt bátorkodom e szakaszhoz beterjeszteni: „az 5. §. első bekezdéséből e szavak: „teljesenmegbízhatók" hagyassanak ki 4 ; kérve a t. házat, méltóztassék ezen módosítváuyomat elfogadni (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Madarász József jegyző (olvassa a módosítványt) . Petrich Ferencz: T. ház! (Halljuk! Ralijuk!) Ezen törvényjavaslat intézkedései egyéb intézményeinkkel oly szoros összefüggésben vaunak, hogy azok megváltozásával intézményeink alapja némely tekintetben sok helyütt meginog, így ép a közlekedési eszközök intézményénél tudjak azt, hogy a kisebb folyamokon, kisebb hidakon, de nagyobb folyamokon is a megyék és a községek kötelesek gondoskodni arról, hogy a közlekedés fentartassék; de tudjuk, t. ház, azt is, hogy ép a legnagyobb folyókon, mint például a Dunán, Tiszán stb. a közlekedési intézményekről senki sem gondoskodott, mert ez rendszerint valóságos uri jog, kiváltságos jog volt és az átszállítási jogot a regaletulajdonosok, a földbirtokosok gyakorolták mindenfelé. De tudjuk azt is, hogy ez a jog csaknem tehernek tekintendő és teher is, mihelyt az italmérési jog el van tőle vonva, mert azt méltóztatnak tudni azok, a kiknek a legkevesebb gyakorlati áttekintéstik van hazánkon, hogy a réveknél rendesen korcsma szokott lenni; ezt veszi ki a révbérlő a jövedelem kedvéért és az átszállítást csak mint terhet tekinti. Miután azonban most a regalejog megváltásával a révek italmérési joga el lesz vonva, bátran merem állítani, hogy hazánk legnagyobb részén csaknem mindenütt a közlekedési eszközök a Dunán, Tiszán és nagyobb folyamokon mint terhek, teljesen meg fognak szűnni, mert az illető jogosult ezen jogról tisztelettel le fog mondani. (Igaz! TJgy van! szélső balfelől.) Ez nem tartozik ide, mert e tekintetben más intézkedésre lesz szükség, de ezek iránt az intézkedée szoros összefüggésben van épen ezen szakaszszal; tehát ennek lehetősége tekintetéből mégis.hogy ceg10*
